Disquisition

Vasárnap elhatároztam, hogy amilyen gyorsan csak lehet túlesem ezeken a vizsgálatokon, szóval korán - 9-kor hahaha - felkeltem, letusoltam, felöltöztem, de ezúttal kihagytam a reggelit, mivel vérvétel is volt a "to do" listámon. Épp a lépőmbe akartam beleugrani, amikor eszembe jutott, hogy a telefont le kéne halkítani már most, nehogy később elfelejtsem, mivel ugyebár orvosi rendelőbe készülök, vagy mi a fene, aztán nehogy valami idiótának akkor jusson eszébe hívogatni. Nem telt el fél perc, máris csörögni kezdett a telefonom. Arcomon széles vigyorral vettem fel. A vonal másik végéről a Tábornok jelentkezett, aki mint kiderült épp a ház előtt ütötte fel táborát. Gondoltam, üsse kavics, menjünk együtt orvoshoz, így legalább egyikünk se fog unatkozni. Így is tettünk. Ám, amikor odaértünk a rendelőhöz, akkor vettem csak észre, hogy otthon felejtettem a beutalóimat. Öröm! Ez se az én napom lesz, gondoltam magamban - később hangosan is. Így hát kénytelenek voltunk visszaballagni értük. Miután ismét odaértünk a rendelőhöz, szembetalálkoztunk a második problémával. Merre van a labor? Tamás megfellebbezhetetlenül állította, fent az emeleten. Jól van, én hittem neki. Nos, nem kellett volna. A biztonsági őrtől megtudtuk, hogy hát az bizony a földszinten van. Rendben, el is zarándokoltunk oda, de amilyen látvány fogadott ott minket! Ha a vároteremben tulajdonképpen éppen koncert lett volna, akkor akár teljes lelki nyugodtsággal Stage Diving-olhattam volna egyet, mivel annyian voltak ott. Szóval egy gyors seregszemle után hátat is fordítottunk a labornak, mivel valahogy semmi humorom nem volt végigvárni azt a rengeteg emberkét. Oh, de nagyon nem volt nekem ahhoz kedvem! Így hát felkúsztunk az EKG-hoz, hogy akkor legalább a küldetés felét csináljuk már meg. Hiába zárta el az utunkat egy öreglány, aki hatalmas eszével - hol máshol? - az út közepén állomásozott, s mikor rosszallóan benéztem, dühösen hümmögött egyet maga elé. De lehet azt csak alapjáraton magától csinálja, amolyan pótcselekvésként, mint más öreglányok a cuppogást, fejrázást, vagy a nyögdécselést. Szóval egy csinos leányzó melett helyet is foglaltunk. Rövid várakozás után be is jutottam, pillanatok alatt le is zavarták a vizsgálatot, bár amikor a nő lekapta rólam azokat a vákuumos cuccokat beijedtem egy pillanatra, mert egy mozdulattal tépte le rólam mindegyiket. Félelmetesen és főleg váratlanul cuppantak egy hatalmasat. Szóval a vizsgálat és a visszaöltözés után visszacsüccsentem Tamás és az Enikő nevű, felettébb szemet gyönyörködtetően csinos lenyázó mellé, majd Tábornok szavaival élve felvettem a csontváz pozicíót. Olyan kb óra, másfél óra várakozás után megkaptam a leletem, s szélnek is eresztettek.

Tamással még sétálgattunk és beszélgettünk egy-két órát, de az éhség és a szívem szúrása arra ösztönzött, hogy hazalépjek harapni valamit, no meg, hogy bedobjam a gyógyszerem. Utóbbi problémát könnyedén megoldottam, de az evés kissé már problémákba ütközött, mivel nem volt mit, így hát nekiálltam, hogy süssek magamnak valami nagyon egészségeset. Kaja után - mivel Freak bemondta az unalmast - ütköztem egy másik cimborámmal. Este miután mindenkivel "végeztem" ledőltem kicsit animézni, majd később játszottam picit.

Ma délután Jocóval ütköztem. Ettünk egy mexikói minőségű, chilis, tortilla cihpset - tök egészséges - majd gy.k. futás közben legurítottunk egy-egy üveg sört, mivel elkezdett esni az eső, és Jocó, a Hegyiember, gazol az esőtől, ezért hamar véget ért a móka mára.

Jocót elkísértem az édesanyja munkahelyére, majd hazamentem. Lazultam egy kicsit, majd átugrottam Tamáshoz. Elbarmoltuk a délután hátralévő részét, majd úgy 9 fele elkezdtem készülödni, hogy hazamenjek, épp a cipőmért indultam, amikor történt valami. Szinte alig bírom feldolgozni, hogy nekem ekkora szerencsém lehet... - figyelem, még mindig a lakásban vagyok - ...beleléptem. Egyenesen a fekália közepébe. Erre varrjon gombot, aki tud. Én ilyen mázlis vagyok. Bár utólagosan az a kérdés merül fel benne, ki volt az elkövető? Mivel, hogy több állat is lakik a lakásban.

A: Betty, a kutya
B: A vérszomjas macska
C: Tamás, a Tábornok
D: A Postás, aki "rossz csomagot" hozott
E: Jocó, a Hegyiember

Kérem, lehet tippelni.

A mai nap során volt lehetőségem megfigyelni igen mókás anomáliát is, amire faterom hívta fel a figyelmemet. Hallottam már róla ezt-azt, de még soha nem láttam, hallottam, tapasztaltam saját érzékszerveimmel. Azt tudtam, hogy a mi kis háziasított tengeri disznónk tud vicces dolgokat produkálni, de azért ez már túl sok volt nekem. A kis csöppségnek a kedvenc mókája mostanság az, hogy kiszabadul a ketrecéből - ami mondjuk nem olyan nehéz, tekintve, hogy általában nyitva a ketrec ajtaja - és kisunnyog az előszobába, és Shiva kutya tálkáinak tartalmából kezd el falatozni. Nagyon sokszor elcsíptem már, amikor épp benn ücsörög a tálkában, és az utolsó, száraz kutyakaja darabkákat ropogtatja. Olyankor mindig annyira meg tud szeppenni szegénykém. Na, szóval, amire az öreg felhívta a figyelmem az az, hogy a kis dög, mindig egy jellegzetes nevetés szerű hanggal jelzi, hogy kiszökött és elindult a kutya tálja felé. Ezt a "nevetős muttyogást" mindig akkor hallatja, amikor átugrik a küszöb fölött. No, ezt ma volt szerencsém pont elcsípni, és hát az valami hatalmas. Annyira aranyos volt, ahogy "kuncogva" elindult a kutya tálkája felé, hogy egyszerűen már nevetnem kellett rajta. Haláli, ahogy ugrik és sunyin felnevet, az ember szinte elképzeli, ahogy közben arra gondol, hogy ő most milyen jót fog lakmározni a kutya kajájából, majd megdörzsöli a kis mancsait. Iszonyat nagy figura. Kár, hogy allergiás vagyok rá, és ha sokáig mozgok vele, akkor fulladó roham jön rám. Hát, ezt dobta a gép.

N. M. Darky