So Sleepy... Zzz... Zzz... Zzz...

Tegnap este kissé izgatottan hajtottam álomra a fejem. Nem aludtam sokat, és az is felületes alvás volt. 5 óra magasságában a kutyám vinnyogására keltem fel, mivel tesóm nem engedte ki a szobából. Így plusz egy óra alvás maradt ki, ami egyébként később meg is bosszulta magát. Mivel kiverte a szememből az álmot a kutya, és az elmém is pusztító hurrikánként tombolt a fejemben, lehetetlenné téve így számomra az alvást. Szóval letusoltam, és átöltöztem. Kicsit ücsörögtem a gép előtt, aztán miután a "sofőröm" rámtelefonált, lementem a házunk elé, ahol pár pillanatnyi várakozás után fel is tűnt a várva várt autó. Beugrottam a kocsiba és már süvítettünk is Somogyvámos felé. Az út kb másfél órás volt, de elég gyorsan eltelt ez az idő, mert végig jól elbeszélgettünk. Célállomásunk Somogyvámoson belül Krisna-völgy volt. Egy szupertitkos projektre tettem rá magam, amit eleinte titkoltam, de mivel egy embernek elárultam magam, ezért úgy érzem úgy lenne fair, ha "mindenki" elé tárnám a mostani agybajomat. Van egy fotópályázat, amin szeretnék indulni, és arra mentem fotókat készíteni. A pályázat témája tulajdonképpen a bocik, szóval Krisna-völgy egy ideális hely ezen jámbor állatkák fotózására, meg már amúgy is régen volt itt, ezért két legyet ütöttem egy csapásra. Készítettem egy halom képet, bár csak kettő olyan, ami használható is. Ezek a képeket a deviantArt profilomon fellelhetőek, szóval hajrá! A látogatás egyébként nagyon rövidkére sikerült sajnos, mert Gyuszinak még akadt egy csomó elintéznivaló dolga. Ám ami érdekes volt, hogy durván 2 órám volt a fotózgatásra, az a két óra úgy eltelt, mintha kb 2 perc lett volna. De tényleg. Félelmetesen gyorsan száguldott az idő. Mondjuk ez miatt kissé csalódott vagyok, mert elidőzgettem volna még egy jó darabig, de hát sajnos ez nem így megy. Gyuszit szólított a munka, úgyhogy nem volt kecmec, menni kellett. A visszaút is nagyon hamar elrepült, mert ismét sikerült egy jót elbeszélgetnénk. A délután folyamán beugrottam egy rövid időre a városba, de az álmosság csúnyán megbosszulta magát. A buszon ücsörögtem, álmosan tekingettem ki az ablakon. Figyeltem a busz sebességétől, és a fáradtságtól összemosódó tájat, miközben a fejhallgatómból God is an Astronaut szólt. Az egyik megállónál felszállt a buszra egy csaj, aki úgy dobta le magát mellém, hogy gy.k. majd' az ölembe ült bele. Ez felébresztett egy kicsit, de még így is csak nagyjából félálomba sikerült csak felkelnem. Éreztem, hogy a fejem előrecsuklik, szemeim hosszas ellenállás után végül rendre becsukódnak. Az egyik bukkanónál akkorát pattant a busz, hogy izomból lestukkoltam az előttem lévő korlátot. Utána vagy egy 20 percen keresztül ott figyelt egy vörös csík a homlokom közepén. A tanulság ebből az, hogy a buszon nem szabad kummantva utazgatni, mert könnyedén lefejelhetsz egy csövet.

N. M. Darky