"Good" Morning...

Úgy érzem valamit nagyon rosszul csinálok mostanában. Valahogy a sok apró hülyeség kezd egyre többször és többször megnyilvánulni, és már kezd kicsit kimenni a hajam. De lehet, hogy most csak az ébredés utáni nyűgösségem vett rajtam erőt.

Tegnap éjjel nagy nehezen elaludtam, de vagy 100x felébredtem egy halom különböző okból. Ám a kegyelem döfést őseim feat. zümmögő bogár adták. Anyámék visítoztak kinn a szobám előtt, mert nekik vicces az ilyesmi korán reggel, - már ekkora tele volt az összes nemi szervem - és amikor már épp a rituális öngyilkosságon gondolkoztam, egyszer csak felbukkant kb. a semmiből egy bogár, ami olyan hangerővel kezdett el zümmögni a fülembe, hogy hirtelenjében azt hittem, hogy megtámadtak bennünket. De akkor aztán végképp betelt a pohár. Felkeltem.

Mivel visszaalvásra már esélyem nincs, és mert már kurvára untam a törött székemet - mert tegnapelőtt a vicc kedvéért a főnök fotelom is megadta magát - ezért nemes egyszerűséggel idetoltam a fotelágyamat a gép elé, - ami amúgy a vendégek számára van fenntartva - szóval most itt ücsörgök törökülésben. Meglepő módon egész kellemes, csak még elég szokatlan. Viszont most így kicsit neccesebb lesz megoldani a vendégek elhelyezését, de ezen most nem akarok kattogni. A végén még visszatérnék a rituális öngyilkosság gondolatához.

Oh, és most már biztos, hogy elhagytam a vihargyújtómat, ami már szinte védjegyemmé vált. Közel egy évig - vagy talán több ideig is - hűségesen szolgált, s gyújtott meg mindent amit kellett. Szerintem ilyen egy igazi jó barát. Emlékezzünk egy perc néma csenddel tiszteletére. Most már talán a mennyben gyújtja éppen valakinek a cigarettáját...

N. M. Darky