Black Milk

Tegnap valamiért nagyon kelendő voltam, olyan 5-6 emberke is találkozni akart velem. Ennyi emberre természetesen nem volt se időm, se kedvem, mindenesetre azért meglepett, hogy ma hirtelen mindenkinek eszébe jutottam. Máskor persze sehol senki - de hát így szokott ez már csak lenni.

A napom ugyanúgy indult mint bármelyik másik. Elvégeztem a szokásos teendőimet, de mivel elég sok tennivaló volt kiírva erre a napra ezért nem ücsörögtem a gépnél sokáig, hanem megtettem amit meg kellett tennem. Ebédet főztem. Nagy kár, hogy végül csak én ettem belőle - no, nem azért mert olyan rossz volt, vagy ilyesmi. Nem. A többieknek volt más kajájuk, csak azt én valamiért nem kedvelem, ezért kihagytam. Az étel nevét leírni is félek, annyira nem bírom. Derelye. Aaaarrrrghhh!!

Alighogy befejeztem az ebédemet, a kaputelefon fülsértően felsikoltott. Ettől annyira megrémültem - inkább attól, hogy ki csöröghetett fel, nem is a váratlan hangtól - hogy rögvest levert a víz. Nos, a rémületem nem volt alaptalan. Egy ufóka volt az. Pont aki hiányzott. Öröm! Végül lementem a ház elé, és beszélgettem vele arról, hogy ő meg akar őrülni. Nos a beszélgetés végére már nem akarta azt csinálni. Vagy lehet, hogy mégis - nála sosem lehet tudni. A földönkívüli látogatása után hazaugrottam a leleteimért, majd elmentem tesómmal az orvoshoz.

Meglepő módon senki nem volt a váróteremben, ezért majdnem mindenféle kopogás, érdeklődés nélkül visszafordultunk, mondván, biztos mégsincs rendelés. Végül megnéztük és van rendelés, csak most pont egy olyan nap volt, amikor pangás van. Szóval kényelmesen elhelyezkedtünk a székekben, amelyek ugye egytől egyik túristamentesek voltak, s várakozó álláspontra süllyedtünk. Pár perc várakozás után be is hívtak minket - már komolyan kezdtem azon gondolkozni, hogy ez valami átverés lesz, és keresni kezdtem a kamerákat. De nem voltak. Viszont kaptam beutalót további kivizsgálásokra. Marhára örülök neki, mert megint vissza kell mennem a sok rohadt, haldokló beteg közé.

Az orvos után gondoltam még hazaugrok egy picit, mert még volt időm a Freakkel való találkozás előtt, ám időközben kaptam tőle egy sms-t, hogy tegyük át mára, mert rosszul van. [Remélem már jól vagy! x3] Szóval mivel ez a program ki lett lőve, ezért átmentem Motoroshoz. A napom hátralévő részét nála töltöttem. Resident Evil-öztünk, cigiztünk, barmoltunk, boroztunk és még főztünk is. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Olyan 3/4 11 felé eljöttem, mert neki holnap sulija volt, és hát nem ártana aludnia is egy keveset. Mivel már én is eléggé offon voltam, ezért nagyjából úgy terveztem a nap hátralévő nagyon csekély részét, hogy hazalépek és bedöglök aludni. De mivel volt még egy szál cigim, ezért úgy döntöttem azt még elszívom a kedvenc helyemen, azaz a házunk előtti játszótéren, a favonat tetején. A bagó felénél járhattam, amikor felhívott kereszttesóm... Parancsoló hangon közölte velem, hogy menjek oda ahol ő van, mert. Szóval komótosan elszívtam a cigimet, majd szép lassan elcammogtam felé. Hogy mi volt neki ilyen fontos? Semmi olyasmi, amit nem lehetett volna normálisan közölni. Szimplán megint beütött nála "az én vagyok a világ közepe" mentalitás program, és ilyenkor ő a faszacsávó. Ezt nagyon gyűlölöm benne. Ha nem lenne ez a műsora, atom jótag lenne, de így... Szóval a totális lefárasztás határának elérése előtt még pont sikerült leráznom. Miután elhúzott, rögtön bedőltem az ágyba és el is aludtam. Most meg fáj a fejem. Minek iszik aki nem bírja ugye...

Ui: Boldog szülinapot Omi! ;)

N. M. Darky