No Way Back?

Vizelettel keveredő emberi fekália szag, tisztítószer, illetve áporodott, fülledt testszag. Ez volt az első dolog amivel szembe találkoztam, amikor beléptem a kórházba. Próbáltam ignorálni a hányinger keltő bűzt, s igyekeztem eljutni ahhoz a kórteremhez, ahol öregapámat elszállásolták. Több folyóson is keresztül haladtam, miközben végig csak vénembereket láttam, akik nagyjából már fél lábbal a sírban voltak. Egész ott létem alatt végig a levegőben keringett a közeledő halál orrfacsaró bűze. Sajnos ezt már nem igazán tudtam leküzdeni, annyira átható volt. Mivel nem igazán találtam meg a betegosztályon az öreget, ezért megszólítottam az egyik nővérkét, aki kicsit kedvetlenül elirányított az intenzív osztály felé, mondván, akkor ott lesz. Amikor beléptem az intenzív osztályra, az első dolog amit meghallottam az nagyfaterom kissé rekedtes, mély hangja volt. Na, most megvagy - gondoltam magamban, majd céltudatos léptekkel beléptem a szobába. Azt hiszem az M2-es szoba volt az. Az első dolog ami szemeim elé tárult - ó, bárcsak ne tárult volna! - az az öregem egyik szobatársa volt, aki egy kék ingén és a katéterén kívül semmit sem viselt. Vagyis de, volt még rajta papucs. Amilyen gyorsan csak tudtam, behunytam a szemem, és ellavíroztam a vén szatír mellett. Leültem ősöm mellé, és meg kellett, hogy állapítsam, nem festett valami túl jól. Bár ez nem olyan meglepő, hiszen tegnap - vagyis már tegnapelőtt - műtötték meg. Eredetileg leesett a létráról, ami belső vérzést okozott, ám az igazi csavart a történetben csak a műtét után tudta meg. A húgyhólyagjában találtak egy daganatot, amiről egyenlőre még nem tudni, jó vagy rossz indulatú volt e. Mindenesetre reméljük a legjobbakat.

Elbeszélgettem vele egy olyan jó másfél órát, de több ideig már nem voltam képes ottmaradni, mert egyszerűen kezdtem rendesen becsavarodni a légkörtől. Egyszerűen nem tudom elviselni. Bár ami legalább jó hír volt, hogy az öregem már nincs annyira rosszul, mint egy-két napja volt. Sokat javult az állapota, csak a magányt lehet érzékelni viselkedéséből. A kórház után átugrottam Motoros kollégához, akivel elcsacsogtunk egy darabig, majd hazamentem kajálni, meg elintézni ezt azt.

Sajnos a délután folyamán sikerült megbántanom egy nagyon kedves lányt. Noha nem állt szándékomban ilyesmit tenni, mert tényleg angyali egy teremtés. Szívből sajnálom, hogy így alakult, bár ez vajmi keveset számít már...

Este 10-re visszamentem Tamáshoz, akivel megnéztük a Kaszinó című filmet. Az kérem, egy kult film, mindenkinek kötelező a megtekintése. A film nézést egy kiadós, kellemes beszélgetéssel zártuk.

S lám, most itt ülök törökülésben a gép előtt, ölemben a billentyűzettel, s miközbene sorokat gépelem, Shiva kutya hangosan szuszogva fészkelődik a ruhásszekrényemben. Valamiért most azt tette meg főhadiszállásának.

N. M. Darky