A napjaim továbbra is unalmasan telnek, semmi új dolog nem történik. Ez mondjuk az időjárás hibája, mivel már egy jó ideje nagyon ramaty, így esélyem sincs rá, hogy kimozduljak otthonról. A minap el akartam menni fotózni, de az időjárás csak nem hagyta abba féktelen tombolását, hiába tűnt úgy még az előző este... Megmondom őszintén, már tiszta melankolikus vagyok ettől a sok hóeséstől, illetve esőtől. Hiába van olyan ismerősöm, aki az ilyen időért van oda, én mégsem vagyok képes megérteni az ízlését.
Viszont a holnapi napom már kecsegtet némi kalanddal, ugyanis elzarándokolok ismét a volt munkahelyemre, hogy utánaérdeklődjek valami lehetséges állásnak. Én ugyan nem reménykedek már benne túlságosan erősen, holott terveim végrehajtásának most már csak én vagyok - jobban mondva a pénz hiánya - az egyetlen akadálya. Szóval mindenkit arra kérnék, aki szeretné, hogy ördögien gonosz terveim összejöjjenek, azt arra kérem, szorítson értem holnap. Mint már írtam, nem fűzök túl sok reményt a holnaphoz, mégis megpróbálok teljes lélekjelenlétemmel azon meditálni, hogy összejöjjön valami. Nagy szarból húzna az most ki engem.
N. M. Darky
2009. január 29., csütörtök
2009. január 26., hétfő
Just for Fun*
Nos, a délután során aludtam egyet, aminek köszönhetően, most kb egész éjjel fent leszek, de sebaj. Ez a tény nem olyan fontos, hogy külön bejegyzést szánjak neki. Nem is ezért írok. Akkor meg minek írtam le? Mindegy. Részletkérdés.
Szóval khm... miután felébredtem anyámék, hát elég hangos "kommunikációjára," kimásztam, hogy igyak egy kicsit, amikor is apám hozzám vágott egy értesítést, hogy hajózzak be a Postára, mert ajánlott levelet kaptam. A volt munkahelyemről. Mivel már késő volt, mire megkaptam, ezért nem volt lehetőségem átvenni. Majd holnap bepótolom.
De felmerül bennem a kérdés - vajon mit akarhatnak? Na, és most jön az a rész, amikor lehet küldeni a tippeket. A kommenteknél várom a ti megoldásaitokat. Az én válaszom: Azért írtak, mert annyira hiányzom nekik, és azt akarják, hogy visszamenjek hozzájuk - mint vezérigazgató. Na jó, nem. Szerintem az adóbevallással kapcsolatban küldtek valamit. És szerinted? *mélyreható tekintet*
*Update: Nos, hát először is, mindenki szégyellje magát, s miután ennek eleget tett, bekaphatja a bal fülem tövét. Másodszor pedig az én tippem volt a nyerő. A munkahelyem csak az adó bevalláshoz szükséges papírokat küldte ki, mégse akarnak visszavenni, mint vezérigazgató. Pedig 50% esély volt rá számításaim szerint. No, mindegy. Majd holnapután bemegyek és személyesen fogok utánajárni a meló ügynek, ugyanis közeleg már a hó vége. Most aztán mindenki szorítson nekem keményen, mert nagy szükségem lesz rá.
N. M. Darky
Szóval khm... miután felébredtem anyámék, hát elég hangos "kommunikációjára," kimásztam, hogy igyak egy kicsit, amikor is apám hozzám vágott egy értesítést, hogy hajózzak be a Postára, mert ajánlott levelet kaptam. A volt munkahelyemről. Mivel már késő volt, mire megkaptam, ezért nem volt lehetőségem átvenni. Majd holnap bepótolom.
De felmerül bennem a kérdés - vajon mit akarhatnak? Na, és most jön az a rész, amikor lehet küldeni a tippeket. A kommenteknél várom a ti megoldásaitokat. Az én válaszom: Azért írtak, mert annyira hiányzom nekik, és azt akarják, hogy visszamenjek hozzájuk - mint vezérigazgató. Na jó, nem. Szerintem az adóbevallással kapcsolatban küldtek valamit. És szerinted? *mélyreható tekintet*
*Update: Nos, hát először is, mindenki szégyellje magát, s miután ennek eleget tett, bekaphatja a bal fülem tövét. Másodszor pedig az én tippem volt a nyerő. A munkahelyem csak az adó bevalláshoz szükséges papírokat küldte ki, mégse akarnak visszavenni, mint vezérigazgató. Pedig 50% esély volt rá számításaim szerint. No, mindegy. Majd holnapután bemegyek és személyesen fogok utánajárni a meló ügynek, ugyanis közeleg már a hó vége. Most aztán mindenki szorítson nekem keményen, mert nagy szükségem lesz rá.
N. M. Darky
Elderly Mexican
Hát pajtás, egy újabb év eltelt el számodra, s lettél ezért egy évvel ismét öregebb. Tudom, hiába vásárolhatsz immáron legálisan szeszt, illetve dohányt magadnak, de sovány vigasz ez, mivel innentől fogva teljes mértékben büntethető lettél. Felnőttél. Ami azt jelenti, hogy végre van valaki, aki eljön majd velem a pécsi nudibárba! Éljen! Még sok sok újabb évet kívánok neked, fiam. Majdan ha végre betalálsz Pécsre, kőkeményen megünnepeljük majd születésnapodat. Legalább annyira, mint anno az enyémet. ;) Boldog szülinapot, te Mexikói! ;D \o/
És hogy megragadjam a lehetőséget, ajánlanék zenét is. Ezt külön neked, Vori. Nekem hatalmas kedvencem lett e gitárvirtuóz, kívánom, hogy neked is annyi csodálatos pillanatot okozzon játéka, mint amennyit nekem okozott. Tekintsd ezt amolyan "elő-ajándéknak." ;)
Ez a személyes kedvencem mostanság. A Chrono Cross című nagyszerű rpg játék intrója, illetve annak zenéje ez.
N. M. Darky
És hogy megragadjam a lehetőséget, ajánlanék zenét is. Ezt külön neked, Vori. Nekem hatalmas kedvencem lett e gitárvirtuóz, kívánom, hogy neked is annyi csodálatos pillanatot okozzon játéka, mint amennyit nekem okozott. Tekintsd ezt amolyan "elő-ajándéknak." ;)
Andy McKee - Drifting
Yasunori Mitsuda - Scars of Time
Yasunori Mitsuda - Scars of Time
Ez a személyes kedvencem mostanság. A Chrono Cross című nagyszerű rpg játék intrója, illetve annak zenéje ez.
N. M. Darky
Fruit of Boredom
Nos, mivel a napokban nagyon felemészteni készül a semmittevés, ezért valamelyik nap - fogalmam nincs mikor - úgy döntöttem, leszedem a Sacred 2 című játékot. Ami egyébként nagyjából egy Diablo-stílusú játék. Erről úgy egészen addig el is feledkeztem, amíg, a képernyő jobb alsó sarkában meg nem jelent egy üzenet, miszerint a fentebb említett játék letöltése befejeződött. Először iszonyú intelligensen bámultam a képernyő azon részébe, ahol az a szöveg buborék pihent, miközben azon gondolkoztam, hogy "he?", majd jóval a buborék eltűnése után ocsúdtam csak fel, s jöttem rá, hogy "Jééé, ez lejött!" Állapítottam meg roppant eszesen. De ezen zseniális felfedezésem után eszembe is villant, hogy egyik este lefekvés előtt ez volt a pótcselekvésem. Igen, vannak néha érdekes dolgaim.
- Ha már egyszer lent van, hát lássuk a medvét! - gondoltam, s neki is ugrottam a telepítés nyálkahártya irritáló folyamatának.
Szóval felraktam. Öröm! Elindítom a játékot. Még működött is! Volt ám szép intrója is. Csudijó. Na, akkor totálisan fellelkesedve, a főmenüben rá is nyomtam a new game-re, ahol egy kissé kiábrándító meglepetés fogadott. Csak előre megszabott karakterek vannak. Ez maga még nem szegte kedvemet, hiszen volt ez már így más játékban is, de ott igenis hangulatos volt a játék úgy is.
Lássuk a karaktereket. Legalábbis párat a 6 karakter közül:
Seraphin: Amikor először megláttam a karaktert, sírva röhögtem rajta. Úgy néz ki, mintha egy 60-70-es évekbeli nőt, összekevernél az összes Marvel képregény női hősével, végül az így kapott képet még megfejelnéd egy Jokeres arcfestéssel. Aki ezek után - hatalmas meglepetésemre - kiderült: ő bizony a Jó oldal patrónusa. Mivel bizony van benne jó, és sötét oldal is - ami egyébként, némelyik karakternél még választható is, és ami még egy egész jó poén! Szóval mivel előre megkreált karakterek vannak, ezért ő séróból kiesett a nevetséges kinézete miatt. De mindenesetre hatalmasat visítottam rajta. Ez volt az egyedüli jópontja.
Shadow Warrior: Nos, ő volt a legszimpatikusabb. Annyira szimpi volt ez az élőhalott csóka, hogy kezdtem is egy ilyen karaktert. Alapvetően kicsit neki is furcsa a kinézete, de ő még elviselhető volt. Csak azt nem értem, hogy ha a Jó útján indítom el, miért néz úgy ki, mintha Lurch, az Addams Family komornyikja gladiátornak öltözött volna, s gyerekeknek való karddal, illetve pajzsal volna felvértezve?
Temple Guardian: A kedvencem. Nos, amikor megláttam az ikonját, bevallom nagyon megörültem. Az ikonja nem más volt mint az óegyiptomi politeista hitvilág egy istene, Anubis, a túlvilág ura. Aki nem tudná, ő kicsoda, kattintson ide. Szóval az ikon láttán szívem nagyot dobbant. Megvan a kedvencem! - gondoltam oly naivan, s szélesen elvigyorodtam örömömben. Rákattintottam. A mosoly azonnal ráfagyott az arcomra. Az a látvány ami akkor elém tárult felülmúlta a legmerészebb gondolataimat is. Én ilyet még egyetlen egy játékban/filmben/képen sem láttam. Szóval a látvány a következő volt: Képzeljük el Anubis, a Túlvilág Urának sakálszerű arcát egy picit modernizálva, amolyan Robodogosítva. Ami kb olyasmi, mint ez. Szóval ezt a gyönyörűséget képzeljétek el egy cyborg testen, amit úgy kell elképzelni mint azt az Arnold Schwarzenegger-féle terminátort csak diétásban. Ám ezzel még koránt sincs mindennek vége! Adj a jobb kezébe - mit kezébe, mancsába! - egy kb gyermek csörgő méretű buzogányt. A másik kezére pedig szerelj egy lézert. Igen, lézert. Na, most akkor fussunk át ezen még egyszer gyorsan. Ez egy Diablo-szerű játék. Ami ugye azt jelenti, hogy kardok, íjak lándzsák, varázslatok, szörnyek, démonok, középkor meg egyéb hasonló finomságokat jelent. És akkor jön, a sakálképű, diétás terminátor, akinek nemes egyszerűséggel lézere van... Mit is mondhatnék ezek után? Gratulálok...
A játékkal magával egy 20 percet játszottam amolyan "Na, ha már leszedtem, akkor már belenézek" hangulatban. De hamar meguntam mivel semmi nem fogott meg benne. Jó, azért volt egykét jó poén benne, de az még édeskevés nálam. Lehet csak én vagyok türelmetlen, vagy szimplán telhetetlen, amiért valami normális játékot várok... Nem tudom. Mindenesetre, érdekes volt.
Ui: Ez egy rendhagyó bejegyzés volt. Csak a változatosság kedvéért. De nem fogom túlzásba vinni, nyugalom. Maradok a Witchernél.
N. M. Darky
- Ha már egyszer lent van, hát lássuk a medvét! - gondoltam, s neki is ugrottam a telepítés nyálkahártya irritáló folyamatának.
Szóval felraktam. Öröm! Elindítom a játékot. Még működött is! Volt ám szép intrója is. Csudijó. Na, akkor totálisan fellelkesedve, a főmenüben rá is nyomtam a new game-re, ahol egy kissé kiábrándító meglepetés fogadott. Csak előre megszabott karakterek vannak. Ez maga még nem szegte kedvemet, hiszen volt ez már így más játékban is, de ott igenis hangulatos volt a játék úgy is.
Lássuk a karaktereket. Legalábbis párat a 6 karakter közül:
Seraphin: Amikor először megláttam a karaktert, sírva röhögtem rajta. Úgy néz ki, mintha egy 60-70-es évekbeli nőt, összekevernél az összes Marvel képregény női hősével, végül az így kapott képet még megfejelnéd egy Jokeres arcfestéssel. Aki ezek után - hatalmas meglepetésemre - kiderült: ő bizony a Jó oldal patrónusa. Mivel bizony van benne jó, és sötét oldal is - ami egyébként, némelyik karakternél még választható is, és ami még egy egész jó poén! Szóval mivel előre megkreált karakterek vannak, ezért ő séróból kiesett a nevetséges kinézete miatt. De mindenesetre hatalmasat visítottam rajta. Ez volt az egyedüli jópontja.
Shadow Warrior: Nos, ő volt a legszimpatikusabb. Annyira szimpi volt ez az élőhalott csóka, hogy kezdtem is egy ilyen karaktert. Alapvetően kicsit neki is furcsa a kinézete, de ő még elviselhető volt. Csak azt nem értem, hogy ha a Jó útján indítom el, miért néz úgy ki, mintha Lurch, az Addams Family komornyikja gladiátornak öltözött volna, s gyerekeknek való karddal, illetve pajzsal volna felvértezve?
Temple Guardian: A kedvencem. Nos, amikor megláttam az ikonját, bevallom nagyon megörültem. Az ikonja nem más volt mint az óegyiptomi politeista hitvilág egy istene, Anubis, a túlvilág ura. Aki nem tudná, ő kicsoda, kattintson ide. Szóval az ikon láttán szívem nagyot dobbant. Megvan a kedvencem! - gondoltam oly naivan, s szélesen elvigyorodtam örömömben. Rákattintottam. A mosoly azonnal ráfagyott az arcomra. Az a látvány ami akkor elém tárult felülmúlta a legmerészebb gondolataimat is. Én ilyet még egyetlen egy játékban/filmben/képen sem láttam. Szóval a látvány a következő volt: Képzeljük el Anubis, a Túlvilág Urának sakálszerű arcát egy picit modernizálva, amolyan Robodogosítva. Ami kb olyasmi, mint ez. Szóval ezt a gyönyörűséget képzeljétek el egy cyborg testen, amit úgy kell elképzelni mint azt az Arnold Schwarzenegger-féle terminátort csak diétásban. Ám ezzel még koránt sincs mindennek vége! Adj a jobb kezébe - mit kezébe, mancsába! - egy kb gyermek csörgő méretű buzogányt. A másik kezére pedig szerelj egy lézert. Igen, lézert. Na, most akkor fussunk át ezen még egyszer gyorsan. Ez egy Diablo-szerű játék. Ami ugye azt jelenti, hogy kardok, íjak lándzsák, varázslatok, szörnyek, démonok, középkor meg egyéb hasonló finomságokat jelent. És akkor jön, a sakálképű, diétás terminátor, akinek nemes egyszerűséggel lézere van... Mit is mondhatnék ezek után? Gratulálok...
A játékkal magával egy 20 percet játszottam amolyan "Na, ha már leszedtem, akkor már belenézek" hangulatban. De hamar meguntam mivel semmi nem fogott meg benne. Jó, azért volt egykét jó poén benne, de az még édeskevés nálam. Lehet csak én vagyok türelmetlen, vagy szimplán telhetetlen, amiért valami normális játékot várok... Nem tudom. Mindenesetre, érdekes volt.
Ui: Ez egy rendhagyó bejegyzés volt. Csak a változatosság kedvéért. De nem fogom túlzásba vinni, nyugalom. Maradok a Witchernél.
N. M. Darky
2009. január 24., szombat
Dreams That I Hate
Azt gyűlölöm az álmodásban, amikor reggelre elfelejteted. Mármint tisztában vagy vele, hogy álmodtál valamit, és miután felkeltél, még egy darabig - nálam ez sokszor pár percet jelent - emlékszel rá pontosan, hogy mi történt. Úgy villannak fel előtted a képet, mint ha tényleg minden megtörtént volna, s pont a szemeid előtt zajlott volna le az egész esemény.
Felébredtem, tudtam, hogy mi történt, és nagyon tetszett az ötlet, így elhatároztam, hogy az álmomat ma le fogom írni. Szóval ott feküdtem az ágyamon, s épp azon gondolkoztam, hogyan fogalmazhatnám meg a legszebben, a legválasztékosabban. Lehet a mostanság hízó kúrán lévő egóm az, ami ezt az elfogult véleményt suttogja folyton folyvást az elmém valamely eldugott sarkából, de szerintem valami nagyon tutira sikerült megfogalmaznom az egész történetet. Ami szerintem valóban érdekes is volt.
- Na, ezt most leírom! - szinte kiáltottam a takaró alól.
Szemeim felpattantak, s nyúltam is a szemüvegemért, hogy a világ ne csak egy nagy többé-kevésbé színes folt legyen csupán. Kinyitottam a szemüvegem tokját, s felhelyeztem arcomra a szemüvegem. A világ immáron normálisan materializálódott a szemem előtt. Amiért ilyen ügyesen végrehajtottam ezt a nehéz műveletet, gondoltam megengedhetek magamnak egy kis kutya simogatást. Az eb simogatása után felkeltem - mivel hogy ott aludt mellettem a büdös dög - elindultam, hogy eleget tegyek a fejemben ordító utasításoknak, amikor...
- Mit is akartam leírni? Mit is álmodtam? - suttogtam magam elé, miközben hirtelenjében minden mintha megfagyott volna.
Kérdésemre mintha válaszolni akart volna, kutyám halk szuszogásba kezdett, s álmosan nyújtózkodott egyet, bátyám pedig elégedetten horkantva a fal felé fordult. * A másodpercek mintha súlyos órákká váltak volna. Lassan körvonalazódni kezdett tudatomban a válasz: Elfelejtettem.
Hogy csalódottságomat, s a szívemben tomboló vihart enyhítsem, visszaültem az ágyamra, s újra megsimogattam a kis jószágot. Valamennyit segített Shiva simogatása, de belül még mindig idegesít, hogy erre se vagyok képes. No, nem mintha megállt volna a világ. Fogok én még sokszor álmodni.
Az álmaimmal kapcsolatban csak azt nem értem, hogy miért tűnnek fel mostanában szinte csak olyan személyek bennük, akik számomra már semmit sem jelentek, vagy éppen olyan személyek, akiket mélységesen megvetek - de alap járaton nem gondolok rájuk. Azok az idők már rég mögöttem vannak, amikor még jelentettek nekem valamit. Mégis, ezekben az álmokban minden olyan volt, mint régen - bár tisztában vagyok vele, hogy mit csináltak, s mégis úgy állnak előttem, mintha nem félnék haragom. Az a legrosszabb az egészben, hogy azokban az álmokban hiába szerepelek én, hiába tudom, mit csináltak azon személyek, mégse tehetem meg azt, amire bennem lakozó démon már oly régóta feni a fogát. Gyökeres ellentétben állnak a cselekedeteim azokkal, amiket a valóságban tennék. Amivel még magában nem is lenne feltétlenül baj, csak egyedül az zavar, hogy nem tudom irányítani az álmomat. Olyan, akár egy film, amit kötelező megnézned - ha akarod, ha nem.
*Ilyenkor, alvás közben tesóm egyébként iszonyú viccesen néz ki, nagyon sokszor van az, hogy úgy indítom a napom, hogy felkelek, és sírva röhögök egyet rajta, majd csak az után megyek el tenni a tennivalóm. Szóval, Tomi nagyon fázós típus, ezért télen hálózsákban alszik, amire még rádob egy takarót is. Amit többnyire reggelre le is rugdos magáról, ezért abban a hálózsákban és a testét félig fedő takaróban úgy néz ki, mint egy gigantikus csont-hernyó, ami éppen bebábozódni készül, és mivel mostanában sokszor magzat-pózban alszik, ezért a hatás sokkal intenzívebb. - Csak ez nem illett volna abba a szöveg környezetbe.
N. M. Darky
Felébredtem, tudtam, hogy mi történt, és nagyon tetszett az ötlet, így elhatároztam, hogy az álmomat ma le fogom írni. Szóval ott feküdtem az ágyamon, s épp azon gondolkoztam, hogyan fogalmazhatnám meg a legszebben, a legválasztékosabban. Lehet a mostanság hízó kúrán lévő egóm az, ami ezt az elfogult véleményt suttogja folyton folyvást az elmém valamely eldugott sarkából, de szerintem valami nagyon tutira sikerült megfogalmaznom az egész történetet. Ami szerintem valóban érdekes is volt.
- Na, ezt most leírom! - szinte kiáltottam a takaró alól.
Szemeim felpattantak, s nyúltam is a szemüvegemért, hogy a világ ne csak egy nagy többé-kevésbé színes folt legyen csupán. Kinyitottam a szemüvegem tokját, s felhelyeztem arcomra a szemüvegem. A világ immáron normálisan materializálódott a szemem előtt. Amiért ilyen ügyesen végrehajtottam ezt a nehéz műveletet, gondoltam megengedhetek magamnak egy kis kutya simogatást. Az eb simogatása után felkeltem - mivel hogy ott aludt mellettem a büdös dög - elindultam, hogy eleget tegyek a fejemben ordító utasításoknak, amikor...
- Mit is akartam leírni? Mit is álmodtam? - suttogtam magam elé, miközben hirtelenjében minden mintha megfagyott volna.
Kérdésemre mintha válaszolni akart volna, kutyám halk szuszogásba kezdett, s álmosan nyújtózkodott egyet, bátyám pedig elégedetten horkantva a fal felé fordult. * A másodpercek mintha súlyos órákká váltak volna. Lassan körvonalazódni kezdett tudatomban a válasz: Elfelejtettem.
Hogy csalódottságomat, s a szívemben tomboló vihart enyhítsem, visszaültem az ágyamra, s újra megsimogattam a kis jószágot. Valamennyit segített Shiva simogatása, de belül még mindig idegesít, hogy erre se vagyok képes. No, nem mintha megállt volna a világ. Fogok én még sokszor álmodni.
Az álmaimmal kapcsolatban csak azt nem értem, hogy miért tűnnek fel mostanában szinte csak olyan személyek bennük, akik számomra már semmit sem jelentek, vagy éppen olyan személyek, akiket mélységesen megvetek - de alap járaton nem gondolok rájuk. Azok az idők már rég mögöttem vannak, amikor még jelentettek nekem valamit. Mégis, ezekben az álmokban minden olyan volt, mint régen - bár tisztában vagyok vele, hogy mit csináltak, s mégis úgy állnak előttem, mintha nem félnék haragom. Az a legrosszabb az egészben, hogy azokban az álmokban hiába szerepelek én, hiába tudom, mit csináltak azon személyek, mégse tehetem meg azt, amire bennem lakozó démon már oly régóta feni a fogát. Gyökeres ellentétben állnak a cselekedeteim azokkal, amiket a valóságban tennék. Amivel még magában nem is lenne feltétlenül baj, csak egyedül az zavar, hogy nem tudom irányítani az álmomat. Olyan, akár egy film, amit kötelező megnézned - ha akarod, ha nem.
*Ilyenkor, alvás közben tesóm egyébként iszonyú viccesen néz ki, nagyon sokszor van az, hogy úgy indítom a napom, hogy felkelek, és sírva röhögök egyet rajta, majd csak az után megyek el tenni a tennivalóm. Szóval, Tomi nagyon fázós típus, ezért télen hálózsákban alszik, amire még rádob egy takarót is. Amit többnyire reggelre le is rugdos magáról, ezért abban a hálózsákban és a testét félig fedő takaróban úgy néz ki, mint egy gigantikus csont-hernyó, ami éppen bebábozódni készül, és mivel mostanában sokszor magzat-pózban alszik, ezért a hatás sokkal intenzívebb. - Csak ez nem illett volna abba a szöveg környezetbe.
N. M. Darky
2009. január 23., péntek
Get Well, Cheer Up, My Dear Friend!
Nem lesz semmi baj, minden jóra fog fordulni, tudom. De történjék bármi is, én itt leszek neked. Úgyhogy fel a fejjel! A legörbülő száj nem áll jól neked, csak a széles mosoly az, mi egyedül méltó rá, hogy helyet foglaljon bájos arcodon!
Hű barátod: N. M. Darky
Deviant Trick
Hát, az élet sajnos nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokszor gondoljuk. nagyon megörültem, amikor arra gondoltam, most, hogy felraktam a képeimet deviantart-ra máris megoldódott a problémám. Mármint ami a képek linkelését illeti a blogomon. Nos, deviantról csak előfizetéssel lehet a saját munkáidat bemutatni. Mókás, bár nem tervezem, hogy pénzt adjak ki érte, úgyhogy marad a jó, öreg flickr, amíg nem ötlök ki valami egyebet. A linkeknél meg közzétettem a Deviant ID-m, szóval azért koránt sincs minden veszve. Noh, majd csak megoldódik ez a probléma is valahogy.
N. M. Darky
2009. január 22., csütörtök
Deviuos Arts
A mai napomat teljes egészében a fotóim gondozásának szenteltem, aminek az eredménye az lett, hogy egész napom úgy eltelt, mintha csupán egy villanás lett volna. A képeimet feltöltöttem Deviantart-ra, ami egy kicsit... komolyabb hely kreativitásom gyümölcseinek tárolására. Most már nem olyan picikében kerülnek feltöltésre a képeim, hanem immáron teljes pompájukban, s méretükben.
Ami viszont eléggé meglepett deviantart-on, hogy 1-2 percre rá, hogy feltöltöttem egy képet máris kedvencnek jelölték. Ami ugyan tudom, hogy merőben a véletlen műve, mégis azért jó érzéssel töltött el, hogy másoknak is tetszenek a "műveim."
Bár a napom eltelt mint egy röpke pillanat, mégis irtóra lefáradtam. A blog enginjébe majd holnap fogom beilleszteni a deviantart-os képeimet, addig akit érdekelnek a képek, látogassa meg bátran a profilom. Have fun!
N. M. Darky
Ami viszont eléggé meglepett deviantart-on, hogy 1-2 percre rá, hogy feltöltöttem egy képet máris kedvencnek jelölték. Ami ugyan tudom, hogy merőben a véletlen műve, mégis azért jó érzéssel töltött el, hogy másoknak is tetszenek a "műveim."
Bár a napom eltelt mint egy röpke pillanat, mégis irtóra lefáradtam. A blog enginjébe majd holnap fogom beilleszteni a deviantart-os képeimet, addig akit érdekelnek a képek, látogassa meg bátran a profilom. Have fun!
N. M. Darky
2009. január 21., szerda
End of Winter?
A sors úgy hozta, egy halom idő szakadt ismét a nyakamba. Mivel itthonról a rossz idő miatt nincs humorom ellépni, ezért úgy döntöttem feldolgozom a képeket. Amik mire ezt a bejegyzést olvasod, már jobboldalt figyelnek rád a szokásos helyükről.
Bár az idő rossz, mert esik az eső oda künn, de legalább már relatíve nincs hideg! Az átlag hőmérséklet 5-10 fok között mozog. Ami ugyan még közel sem az ideális hőfok számomra - de lehet, hogy szimplán telhetetlen vagyok, amiért ezt a "hőséget" is keveslem. Bár a mínuszokhoz képest ez felüdülés az fix.
Tegnap találtam egy jó kis zenét. Az elektronikus műfaj keveredése az ambienttel, megfejelve egy kis chillouttal. Hibátlan. Nagyon jól lehet rá lazulni, amire mostanság pont szükségem van, mivel elég sok minden tette rá magát arra, hogy masszívan irritálja a idegrendszeremet. Szóval ez most pont jól lett időzítve. Mivel még a héten nem ajánlottam zenét, ez most egy tökéletes alkalom, hogy megtegyem.
N. M. Darky
Bár az idő rossz, mert esik az eső oda künn, de legalább már relatíve nincs hideg! Az átlag hőmérséklet 5-10 fok között mozog. Ami ugyan még közel sem az ideális hőfok számomra - de lehet, hogy szimplán telhetetlen vagyok, amiért ezt a "hőséget" is keveslem. Bár a mínuszokhoz képest ez felüdülés az fix.
Tegnap találtam egy jó kis zenét. Az elektronikus műfaj keveredése az ambienttel, megfejelve egy kis chillouttal. Hibátlan. Nagyon jól lehet rá lazulni, amire mostanság pont szükségem van, mivel elég sok minden tette rá magát arra, hogy masszívan irritálja a idegrendszeremet. Szóval ez most pont jól lett időzítve. Mivel még a héten nem ajánlottam zenét, ez most egy tökéletes alkalom, hogy megtegyem.
Boards of Canada - Dayvan Cowboy
N. M. Darky
2009. január 19., hétfő
Slightly Sick Sexual Content
Vori cimborám édesanyja "enyhe" rosszallással fogadta, hogy msnen a nevemben két swastika is található. Nos, azon emberek számára akik nem igen értenének hozzá, azoknak ajánlom a következő oldalt. Itt még ha nem is túl kimerítően, de legalább pár mondatban taglalják, ez bizony nem az a csúnyarosszhorogkeresztaminácijelkép. De nem ám. Nem bizony.
De mivel unatkoztam, úgy döntöttem, beírom google-be a szimbólumot magát. A merő kíváncsiság volt az, ami engem motivált, de mindenesetre egy kissé érdekes oldalra kalauzoltam a keresőportálról... Csak erős idegzetűeknek ajánlom. Íme.
Hát nem tudom. A női nemmel kapcsolatban már így is értek csalódások szép számmal, de azért azt nem gondoltam voltam, hogy egyesek idáig süllyedtek. Kiábrándító.
Ui: Előfordulhat, hogy Not Found hibával kidob az oldal, de ha az jönne be, akkor inkább örülj. Legalább nem szörnyülködhetsz az emberi degradáltság mérhetetlen mélységein...
卐 N. M. Darky 卐
De mivel unatkoztam, úgy döntöttem, beírom google-be a szimbólumot magát. A merő kíváncsiság volt az, ami engem motivált, de mindenesetre egy kissé érdekes oldalra kalauzoltam a keresőportálról... Csak erős idegzetűeknek ajánlom. Íme.
Hát nem tudom. A női nemmel kapcsolatban már így is értek csalódások szép számmal, de azért azt nem gondoltam voltam, hogy egyesek idáig süllyedtek. Kiábrándító.
Ui: Előfordulhat, hogy Not Found hibával kidob az oldal, de ha az jönne be, akkor inkább örülj. Legalább nem szörnyülködhetsz az emberi degradáltság mérhetetlen mélységein...
卐 N. M. Darky 卐
Frozen Images
Tegnap megvolt az első, hivatalos fotó-túrám. A túrán útitársam volt kicsiny Freak, és egy enyhe láz. Először egy belső kertbe próbáltunk behatolni a SZIT környékén, de az sajnos zárva volt, amit igazán sajnálok, mivel ott nagyon tuti képeket készíthettünk volna, mivel nagyon gyönyörű hely már csak úgy, ala nature is. Legalábbis Freak ezt mondta. Én meg hiszek neki.
Mivel ezen tervünk meghíjusult, utunk a Tettye felé vezetett. Mivel nagyon tehetségesen benéztem a busz indulási idejét, ezért volt időnk a buszmegálló környéken készítenünk egy pár fotót., többek között a régi gang-helyünkhöz is ellátogattunk, a lépcsőhöz. Még az Alagúthoz, is felmentünk, ahol szintén készült pár erősen csendélet hangulatú fotó. De végül küldetésünk sikeres volt: feljutottunk Tettyére. Az odavezetó úton volt szerencsém megpillantani a Mecseket borító dércsípte erdő gyönyörűséges látványát. Lélegzet elállítóan szép volt!
Miután leszálltunk a buszról, a közeli romokat céloztuk meg első állomásunkként. Itt elég sokszor csattant a blende, s villant a vaku. Végül befejezésként elindultunk a tisztásra, hogy azt a páratlanul szép tájat is megörökíthessük, de sajnos ezen tervünk is füstbe ment. Több ok is közrejátszott ebben. Az út odafelé nagyon jeges, s egyben kiszámíthatatlan volt, továbbá valamiért nagyon nagy tömeg lehetett fent, mert sok ember jött le onnan. A sok ember meg ugye elrontaná a táj szépségét. Antiszoc Power!
A kirándulást túléltük, bár én sajnos vizes sapkában szenvedtem végig az akció másik felét. Borzasztó volt. Szégyelld magad Freak. De a túrának legalább bőséges termése volt, én személy szerint ~90 képet készítettem, a bűbájos kolleginám termését illetőleg sajnos nem rendelkezem pontos információkkal. Szerény véleményem szerint ő jóval több képet örökített meg mint jómagam. Amelyeket egyébként felettébb kíváncsian várom ám!
A képeket igyekszem minnél gyorsabban átnyálazni, bár el fog tartani egy darabig még. De türelem tornaterem!
Az egész kaland során úgy éreztem, nem vagyok teljesen önmagam. A szokásosnál is sokkal jobban szétszórt voltam. Valami nagyon nem volt rendben a fejemben, úgy gondolom. Nem tudom mi volt az. Bár lehet, csak ez a rohadt betegség az, ami miatt nem volt minden kóser. De mindennek ellenére igen jól éreztem magam - mégha talán ez annyira nem is látszott rajtam. Köszönöm kicsiny Freak, hogy eljöttél velem, remélem hamarost újra lecsapunk majd!
N. M. Darky
Mivel ezen tervünk meghíjusult, utunk a Tettye felé vezetett. Mivel nagyon tehetségesen benéztem a busz indulási idejét, ezért volt időnk a buszmegálló környéken készítenünk egy pár fotót., többek között a régi gang-helyünkhöz is ellátogattunk, a lépcsőhöz. Még az Alagúthoz, is felmentünk, ahol szintén készült pár erősen csendélet hangulatú fotó. De végül küldetésünk sikeres volt: feljutottunk Tettyére. Az odavezetó úton volt szerencsém megpillantani a Mecseket borító dércsípte erdő gyönyörűséges látványát. Lélegzet elállítóan szép volt!
Miután leszálltunk a buszról, a közeli romokat céloztuk meg első állomásunkként. Itt elég sokszor csattant a blende, s villant a vaku. Végül befejezésként elindultunk a tisztásra, hogy azt a páratlanul szép tájat is megörökíthessük, de sajnos ezen tervünk is füstbe ment. Több ok is közrejátszott ebben. Az út odafelé nagyon jeges, s egyben kiszámíthatatlan volt, továbbá valamiért nagyon nagy tömeg lehetett fent, mert sok ember jött le onnan. A sok ember meg ugye elrontaná a táj szépségét. Antiszoc Power!
A kirándulást túléltük, bár én sajnos vizes sapkában szenvedtem végig az akció másik felét. Borzasztó volt. Szégyelld magad Freak. De a túrának legalább bőséges termése volt, én személy szerint ~90 képet készítettem, a bűbájos kolleginám termését illetőleg sajnos nem rendelkezem pontos információkkal. Szerény véleményem szerint ő jóval több képet örökített meg mint jómagam. Amelyeket egyébként felettébb kíváncsian várom ám!
A képeket igyekszem minnél gyorsabban átnyálazni, bár el fog tartani egy darabig még. De türelem tornaterem!
Az egész kaland során úgy éreztem, nem vagyok teljesen önmagam. A szokásosnál is sokkal jobban szétszórt voltam. Valami nagyon nem volt rendben a fejemben, úgy gondolom. Nem tudom mi volt az. Bár lehet, csak ez a rohadt betegség az, ami miatt nem volt minden kóser. De mindennek ellenére igen jól éreztem magam - mégha talán ez annyira nem is látszott rajtam. Köszönöm kicsiny Freak, hogy eljöttél velem, remélem hamarost újra lecsapunk majd!
Ui I: Ez a látvány fogadott, mikor beléptem szobámba. Hát nem egy mocsok ez a dög? >_>
Ui II: A bölcsességfogaim újra vicces kedvükben vannak. Öröm!
N. M. Darky
2009. január 17., szombat
Bitten by the Frost
Nos, a gyönyörű tájnak nem bírtam ellenállni, úgyhogy beleléptem bakancsomba, magamra húztam kabátom, fejemre raktam kedvenc fejhallgatóm, fülkagylóimat megtöltöttem inspiráló muzsikával, s nekivágtam, hogy megörökítsem a dér által megcsípett táj szépségeit. Léptem semmilyen konkrét irányba nem vittek, csak arra, amerre ők kívánták. Így jutottam el a házunktól nem messze lévő lévő erdőcskébe, ahol véleményem szerint sikerült pár elég pofás képet készítenem. De beszéljenek helyettem inkább a képek! Íme:
Az utolsó kép a legkülönlegesebb, mert sikerült lencsevégre kapnom a híres erdei szörnyet. Hát nem furcsa egy teremtmény?
A fotó-túra után Balázs cimborámmal futottam össze, aki tartott nekem egy kis fej tágítást photoshop használat terén. Szóval most már kicsit több trükköt tartogatok a tarsolyomban. Öröm!
Miután Balázs hazament, Dario barátom vett kezelésbe, maradandó károsodásokat okozva rekesz izomzatomban, továbbá agysejtjeim számát is drasztikusan csökkentette. De azért örültem a beszélgetésnek, mivel már igen csak rég volt rá lehetőségem, hogy beszélgessek vele. Remélem lesz még rá módom a közeljövőben!
Ui: A képek közül csak az utolsó esett át minimális szintű változtatáson, a többi kép teljes mértékben nyers fotó!
N. M. Darky
Az utolsó kép a legkülönlegesebb, mert sikerült lencsevégre kapnom a híres erdei szörnyet. Hát nem furcsa egy teremtmény?
A fotó-túra után Balázs cimborámmal futottam össze, aki tartott nekem egy kis fej tágítást photoshop használat terén. Szóval most már kicsit több trükköt tartogatok a tarsolyomban. Öröm!
Miután Balázs hazament, Dario barátom vett kezelésbe, maradandó károsodásokat okozva rekesz izomzatomban, továbbá agysejtjeim számát is drasztikusan csökkentette. De azért örültem a beszélgetésnek, mivel már igen csak rég volt rá lehetőségem, hogy beszélgessek vele. Remélem lesz még rá módom a közeljövőben!
Ui: A képek közül csak az utolsó esett át minimális szintű változtatáson, a többi kép teljes mértékben nyers fotó!
N. M. Darky
Invasion!
Ez a makacs megfázás, csak nem akar elmúlni. Hiába töltöm időm majdnem teljes egészét alvással illetve pihenéssel. Időközben a család majdnem összes tagja is - bátyámat leszámítva - szolidaritásból szintén beteg lett, szóval kezdem azt gondolni, hogy ez már több, mint egy szimpla megfázás. Ez már lehet, hogy az ebola!! Vagy nem.
Tegnap miután már nem volt kedvem többet aludni, elhatároztam csinálok pár képet itthon. Hát szerintem egy kép lett csak jó, ezt hamarosan fel is töltöm a szokásos helyre. Öröm!
A sok alvás, és a zéró élet ellenére azért tartogatott számomra izgalmakat ez a nap. A szituáció a következő volt. Az éjszakai alvásomhoz készülődtem, amikor épp a megmaradt fogaimat mostam a fürdőben a tükör előtt, mikor valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve, megcsúsztam a padlón. Elesni ugyan nem estem el, de ahogy elvesztettem az egyensúlyomat, vállaimmal meglöktem egy törülközőt, ami a szárítóról lógott alá. Ez a törülköző egy végzetesnek bizonyuló lánc-reakciót indított el a szárítón lógó ruhák között, aminek az eredménye az volt, hogy arra lettem figyelmes, egy nagy, fekete és szőrös valami hullik alá, s veti rám magát. Mindezt ugye a tükörbe nézve vettem észre, így még sokkal horrorisztikusabb hatása volt, mivel olyan volt, mintha egy rólam készült filmet néztem volna, ahol, rám veti magát egy valami a szárítóról. Akkor az idő jelentőségét elveszítve megfagyott, s gondolatok milliói kezdtek kavarogni a fejemben a lehetőségeket taglalva, mégis mi lehet rémületem valós okozója.
- Ez mi az anyám volt?
- Egy kígyó? Egy nagy szőrös kígyó?
- Egy hatalmas bogár?
- Egy szargörény az Álomcsapdából?
- Egy galamb repült volna be?
S akkor a fogkrémtől habzó szájjal, a félelemtől teljesen elvakítva majdnem torkomszakadtából felordítottam, amikor észrevettem, hogy apám fekete pamut zoknija volt az... Aww...
N. M. Darky
Tegnap miután már nem volt kedvem többet aludni, elhatároztam csinálok pár képet itthon. Hát szerintem egy kép lett csak jó, ezt hamarosan fel is töltöm a szokásos helyre. Öröm!
A sok alvás, és a zéró élet ellenére azért tartogatott számomra izgalmakat ez a nap. A szituáció a következő volt. Az éjszakai alvásomhoz készülődtem, amikor épp a megmaradt fogaimat mostam a fürdőben a tükör előtt, mikor valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve, megcsúsztam a padlón. Elesni ugyan nem estem el, de ahogy elvesztettem az egyensúlyomat, vállaimmal meglöktem egy törülközőt, ami a szárítóról lógott alá. Ez a törülköző egy végzetesnek bizonyuló lánc-reakciót indított el a szárítón lógó ruhák között, aminek az eredménye az volt, hogy arra lettem figyelmes, egy nagy, fekete és szőrös valami hullik alá, s veti rám magát. Mindezt ugye a tükörbe nézve vettem észre, így még sokkal horrorisztikusabb hatása volt, mivel olyan volt, mintha egy rólam készült filmet néztem volna, ahol, rám veti magát egy valami a szárítóról. Akkor az idő jelentőségét elveszítve megfagyott, s gondolatok milliói kezdtek kavarogni a fejemben a lehetőségeket taglalva, mégis mi lehet rémületem valós okozója.
- Ez mi az anyám volt?
- Egy kígyó? Egy nagy szőrös kígyó?
- Egy hatalmas bogár?
- Egy szargörény az Álomcsapdából?
- Egy galamb repült volna be?
S akkor a fogkrémtől habzó szájjal, a félelemtől teljesen elvakítva majdnem torkomszakadtából felordítottam, amikor észrevettem, hogy apám fekete pamut zoknija volt az... Aww...
N. M. Darky
2009. január 15., csütörtök
First Snow
Pár napja sikerült elég jól lebetegednem. Kezdetben egy szimpla náthának és köhögésnek indult, de ma már ott tartok, hogy semmi étvágyam, folyton hányingerem van, lázas vagyok, és khm... az anyagcsere folyamataim meglepően gyorsak. A legutóbb megnevezett probléma miatt a tegnapi éjszakám teljes egészét ébren töltöttem, mivel érthető okokból nem tudtam aludni. Annak ellenére, hogy csupán másfél órát aludtam összességében, nagyon fittnek érzem magam - no, relatíve a helyzetemhez mérten. Hamar átestem a holtponton, szóval így nem volt különösebben nehéz.
Bár összességében szar volt a tegnapi napom, azért mégis voltak jó pillanataim. Például, ami egyébként felettébb meglepett, hogy egy régi barátom is "elkezdett" blogolni. Tulajdonképpen nem most kezdte, csak most tette publikussá. Nagyon örülök neki, mivel legalább lesz még olvasnivalóm. Lehet, ez az én egyéni perverzióm, de szeretek blogot olvasni. Remélem jó sokat fogsz majd írni! És itt most burkoltan céloznék 2 emberkére, hogy nyugodtan példát vehetnének a fentebb említett Brigi névre keresztelt, igazán szemrevaló hölgyről. A Ti blogotokat is nagyon szívesen olvasnám ám! Úgyhogy, nincs kecmec, írnotok kell. Hogy miért? Mert azt majd én szabályzom! Mwhahahaha!!
Továbbá tegnap este - pontosabban leginkább hajnal tájt - leesett az idei, illetve a tavalyi év első "komolyabb" hó mennyisége. Legalábbis itt Pécs városában az első. Mondjuk azért ez a hó mennyiség nem akkora nagy mennyiség, mint ahogy azt talán elsőre gondolná az ember. Leginkább csak olyan, mintha enyhén megszórták volt Pécs város utcáit porcukorral. Kellemesen hangulatos, bár igazán elmúlhatna már végre ez a hideg idő. Nagyon befordít már. Bár így hóval már egy picivel könnyebben tolerálható. De hogy ha jobban belegondolok, a havas táj elképesztően gyönyörű tud lenni, szóval ilyenkor érdemes lenne meglovagolni a lehetőséget, és elmenni fotózgatni. A baj csupán az, hogy a tegnapelőtti ónos esőzés miatt a földet jégpáncél védi, gyakorlatilag életveszélyessé téve a közlekedés minden formáját. Napom további része nem tudom, hogyan fog alakulni, hogy mit is fogok csinálni pontosan, de szerintem dacára a veszélynek, egy kiadós séta erejéig akkor is el fogok menni itthonról. Nagyon unom már, hogy folyton itthon vagyok. Jó, tudom, most épp beteg vagyok, de egyszerűen akkor is bennem van ez a mehetnék. Azt akarom, hogy történjen végre már valami. Kíváncsi vagyok, ma lesz e valami!
N. M. Darky
Bár összességében szar volt a tegnapi napom, azért mégis voltak jó pillanataim. Például, ami egyébként felettébb meglepett, hogy egy régi barátom is "elkezdett" blogolni. Tulajdonképpen nem most kezdte, csak most tette publikussá. Nagyon örülök neki, mivel legalább lesz még olvasnivalóm. Lehet, ez az én egyéni perverzióm, de szeretek blogot olvasni. Remélem jó sokat fogsz majd írni! És itt most burkoltan céloznék 2 emberkére, hogy nyugodtan példát vehetnének a fentebb említett Brigi névre keresztelt, igazán szemrevaló hölgyről. A Ti blogotokat is nagyon szívesen olvasnám ám! Úgyhogy, nincs kecmec, írnotok kell. Hogy miért? Mert azt majd én szabályzom! Mwhahahaha!!
Továbbá tegnap este - pontosabban leginkább hajnal tájt - leesett az idei, illetve a tavalyi év első "komolyabb" hó mennyisége. Legalábbis itt Pécs városában az első. Mondjuk azért ez a hó mennyiség nem akkora nagy mennyiség, mint ahogy azt talán elsőre gondolná az ember. Leginkább csak olyan, mintha enyhén megszórták volt Pécs város utcáit porcukorral. Kellemesen hangulatos, bár igazán elmúlhatna már végre ez a hideg idő. Nagyon befordít már. Bár így hóval már egy picivel könnyebben tolerálható. De hogy ha jobban belegondolok, a havas táj elképesztően gyönyörű tud lenni, szóval ilyenkor érdemes lenne meglovagolni a lehetőséget, és elmenni fotózgatni. A baj csupán az, hogy a tegnapelőtti ónos esőzés miatt a földet jégpáncél védi, gyakorlatilag életveszélyessé téve a közlekedés minden formáját. Napom további része nem tudom, hogyan fog alakulni, hogy mit is fogok csinálni pontosan, de szerintem dacára a veszélynek, egy kiadós séta erejéig akkor is el fogok menni itthonról. Nagyon unom már, hogy folyton itthon vagyok. Jó, tudom, most épp beteg vagyok, de egyszerűen akkor is bennem van ez a mehetnék. Azt akarom, hogy történjen végre már valami. Kíváncsi vagyok, ma lesz e valami!
N. M. Darky
2009. január 13., kedd
Amarga Sonrisa
Szemeim felpattannak, adrenalin szintem felugrik. Testem reflexszerűen előre dől, megközelítőleg derékszöget alkotva lábaimmal. Az oldalamon békésen szuszogó véreb is felkapja a fejét, s furcsállóan néz körbe. Keresi a váratlan zaj forrását. A Sonic Syndicate Jailbreak című száma jelzi: reggel 5 óra van és ideje volna felkelni. A bajszom alatt halkan elmormolok egy bassza meget, majd álmosan pislogva visszadőlők.
- Bah... fel kéne kelni... - suttogom magam elé a sötét szobában.
Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy mégis mit, s milyen sorrendben kéne csinálnom. Szóval letusoltam, s megreggeliztem, majd elvégeztem egy kis zene-frissítést az én szépséges kis Cowonomon. Végül belebújtam a kabátomba, s elindultam, hogy el ne késsem a buszom Kővágószőlősre, mivel vissza kívántam látogatni a volt munkahelyemre, némi kajajegy és egy válasz reményében.
Jó volt újra találkozni a sok volt kollégával. Szinte mindenki próbált marasztalni, hogy jöjjek vissza melózni. A gond ezzel csupán csak annyi, hogy ezen kérdés nem rajtam áll sajnos. Nem én döntök ezen kérdésben. Ez volt a másik ok amiért bementem ma, hogy megtudjam, lesz e itt még jövőm. Sajnos egyenlőre nemleges választ kaptam, de e hónap végééig a türelmemet kérték, mert nagy a kavarodás még, szóval várni kéne még egy keveset, leülepedjenek a dolgok. Én türelmes ember lévén úgy döntöttem, hogy várok a hó végééig, s majd akkor ismét belátogatok. Addig viszont nekiállok valami egyéb állás után nézelődni, mert ilyen bizonytalan válaszra, sajnos nem építhetek. A beszélgetés után elbúcsúztam a volt kollégáktól, s hazavitettem magam a radiometria Hiluxával. S most itt ülök, nyugizenét hallgatva, írogatva.
N. M. Darky
- Bah... fel kéne kelni... - suttogom magam elé a sötét szobában.
Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy mégis mit, s milyen sorrendben kéne csinálnom. Szóval letusoltam, s megreggeliztem, majd elvégeztem egy kis zene-frissítést az én szépséges kis Cowonomon. Végül belebújtam a kabátomba, s elindultam, hogy el ne késsem a buszom Kővágószőlősre, mivel vissza kívántam látogatni a volt munkahelyemre, némi kajajegy és egy válasz reményében.
Jó volt újra találkozni a sok volt kollégával. Szinte mindenki próbált marasztalni, hogy jöjjek vissza melózni. A gond ezzel csupán csak annyi, hogy ezen kérdés nem rajtam áll sajnos. Nem én döntök ezen kérdésben. Ez volt a másik ok amiért bementem ma, hogy megtudjam, lesz e itt még jövőm. Sajnos egyenlőre nemleges választ kaptam, de e hónap végééig a türelmemet kérték, mert nagy a kavarodás még, szóval várni kéne még egy keveset, leülepedjenek a dolgok. Én türelmes ember lévén úgy döntöttem, hogy várok a hó végééig, s majd akkor ismét belátogatok. Addig viszont nekiállok valami egyéb állás után nézelődni, mert ilyen bizonytalan válaszra, sajnos nem építhetek. A beszélgetés után elbúcsúztam a volt kollégáktól, s hazavitettem magam a radiometria Hiluxával. S most itt ülök, nyugizenét hallgatva, írogatva.
N. M. Darky
2009. január 12., hétfő
Chaotic Dream
Mivel iszonyú hideg van már egy jó ideje, ezért nagyjából szinte csak otthon vagyok, mert zéró életkedvem van kimoccanni a hidegbe. Mondjuk itt sincs sokszor sokkal melegebb, mivel a radiátorunk - de csak az én szobámban lévő! - folyton kikapcsol, illetve nem fűt. Időm nagy részét ezért többnyire házias, és monitor-közeli tevékenységekkel ütöm el. Néha azért boltba is megyek, no. Mivel ezeken kívül nem sok minden van ami említésre méltó lenne, ezért úgy döntöttem, leírom bátyám egy felettébb bizarr álmát. Az álom főszereplője természetesen ő, csak egyes szám, első személyben írom le.
Pécs, azon belül is Uránvárosi lakásunk, - ahol amúgy a valóságban is élünk - csak egy picit átalakítva. A régi bútorok már sehol sincsenek, helyükre kaotikusan elrendezett, hippis hangulatú antik bútorok kerültek. Mindennapjaimat valami zakkant csajjal élem itt.
Mivel épp egy csomagot vártam, hogy megjöjjön, gondoltam lemegyek és megnézem hátha berakták e már a postaládába. Kiléptem az ajtón. Szemem elé a szokásos látvány tárult. A szanaszét bombázott lépcsőház, melynek falain néhol hatalmas lyukak éktelkednek. A ház bejáratnál - ahol maga a postaláda is található - mindenütt bombatölcsérek hevernek szerte a földön. Kikapom a hatalmas csomagot a ládából, és komótos léptekkel elindulok felfelé a lépcsőn. Miután felértem töltöttem magamnak egy kis jóféle Bombay-sapphire gint, és nekiálltam kibontani a csomagot. A dobozka tartalma egy döglött csimpánz volt és egy videó kazetta, amit simán bele is toltam a számítógépbe. A kazettán egy oktató film volt, ami a "Hogyan levelezzünk csimpánzon?" címet viselte. A videóban egy forgó tálcára helyezett csimpánz szerepelt, amiről a narrátor elmondta a részeit, továbbá kifejtette a használatát is. Többször is elhangzott a narrátor szájából, hogy a csimpánznak csakis a világos oldalára szabad írni, ami tulajdonképpen a hasán található borotvált rész. Azért szabad csak oda írni, mert az az egyedüli része, amin minden toll fog. Miután véget ért az oktató film egy nagy korttyal befejeztem a maradék ginemet, s nekiláttam, hogy megírjam első döglött-csimpánz levelemet. Ez tulajdonképpen egy társadalmilag maximálisan elfogadott formája a levelezésnek. Miután befejeztem a levél írását, töltöttem magamnak még egy pohárka gint, majd az ablakhoz sétáltam, s szemeimet a lebombázott vidéken nyugtattam, s közben azon méláztam, vajon merre lehet ez a hülye ribanc. Mindenütt lebombázott házak romjai hevertek, melyek között a környék legalja lakott. Házam tetején egy igazi, oldschool piros, fém szélkakas keringőzött gyengéden a szélben. Miután kiürült a poharam, elhatároztam, hogy feladom a csimpánzt, különben sose érkezik meg amit rendeltem. Szóval vállamra dobtam a csimpánzt, mint holmi batyut, s elindultam a postaládához. Kiérvén a lépcsőház romjaiból, át kellett vágnom egy valaha volt parkolón, s egy játszótéren is, mire eljutottam arra a térre ahol fel tudom adni a csimpánzt. Elkezdtem beszutyakolni a levelet a ládába, amikor is rá kellett, hogy ébredjek, ezt a ládát nem csimpánz-levelezésre alakították ki. Amikor már majdnem befejeztem a csimpánz betuszkolását a postaládába, - már csak az egyik keze, s folyton rángatózó feje volt vissza - megjelent egy öregúr.
- Nahát, fiam! Hát maga is döglött csimpánzon levelezik? - kérdezte az öreg, arcán széles, s kedves mosollyal.
- Igen. Ez lesz az első, amit feladok. - feleltem hideg természetességgel, s biccentettem felé egyet.
A többire sajnos nem emlékszem már, de én tegnap sírva röhögtem az egészen. Bár nem tudom, hogy ez az álom egészségesnek számít e...
Mivel a múlt héten kimaradt a zene ajánló sarok, ezért most két, azaz kettő darab számot fogok bemutatni:
N. M. Darky
Pécs, azon belül is Uránvárosi lakásunk, - ahol amúgy a valóságban is élünk - csak egy picit átalakítva. A régi bútorok már sehol sincsenek, helyükre kaotikusan elrendezett, hippis hangulatú antik bútorok kerültek. Mindennapjaimat valami zakkant csajjal élem itt.
Mivel épp egy csomagot vártam, hogy megjöjjön, gondoltam lemegyek és megnézem hátha berakták e már a postaládába. Kiléptem az ajtón. Szemem elé a szokásos látvány tárult. A szanaszét bombázott lépcsőház, melynek falain néhol hatalmas lyukak éktelkednek. A ház bejáratnál - ahol maga a postaláda is található - mindenütt bombatölcsérek hevernek szerte a földön. Kikapom a hatalmas csomagot a ládából, és komótos léptekkel elindulok felfelé a lépcsőn. Miután felértem töltöttem magamnak egy kis jóféle Bombay-sapphire gint, és nekiálltam kibontani a csomagot. A dobozka tartalma egy döglött csimpánz volt és egy videó kazetta, amit simán bele is toltam a számítógépbe. A kazettán egy oktató film volt, ami a "Hogyan levelezzünk csimpánzon?" címet viselte. A videóban egy forgó tálcára helyezett csimpánz szerepelt, amiről a narrátor elmondta a részeit, továbbá kifejtette a használatát is. Többször is elhangzott a narrátor szájából, hogy a csimpánznak csakis a világos oldalára szabad írni, ami tulajdonképpen a hasán található borotvált rész. Azért szabad csak oda írni, mert az az egyedüli része, amin minden toll fog. Miután véget ért az oktató film egy nagy korttyal befejeztem a maradék ginemet, s nekiláttam, hogy megírjam első döglött-csimpánz levelemet. Ez tulajdonképpen egy társadalmilag maximálisan elfogadott formája a levelezésnek. Miután befejeztem a levél írását, töltöttem magamnak még egy pohárka gint, majd az ablakhoz sétáltam, s szemeimet a lebombázott vidéken nyugtattam, s közben azon méláztam, vajon merre lehet ez a hülye ribanc. Mindenütt lebombázott házak romjai hevertek, melyek között a környék legalja lakott. Házam tetején egy igazi, oldschool piros, fém szélkakas keringőzött gyengéden a szélben. Miután kiürült a poharam, elhatároztam, hogy feladom a csimpánzt, különben sose érkezik meg amit rendeltem. Szóval vállamra dobtam a csimpánzt, mint holmi batyut, s elindultam a postaládához. Kiérvén a lépcsőház romjaiból, át kellett vágnom egy valaha volt parkolón, s egy játszótéren is, mire eljutottam arra a térre ahol fel tudom adni a csimpánzt. Elkezdtem beszutyakolni a levelet a ládába, amikor is rá kellett, hogy ébredjek, ezt a ládát nem csimpánz-levelezésre alakították ki. Amikor már majdnem befejeztem a csimpánz betuszkolását a postaládába, - már csak az egyik keze, s folyton rángatózó feje volt vissza - megjelent egy öregúr.
- Nahát, fiam! Hát maga is döglött csimpánzon levelezik? - kérdezte az öreg, arcán széles, s kedves mosollyal.
- Igen. Ez lesz az első, amit feladok. - feleltem hideg természetességgel, s biccentettem felé egyet.
A többire sajnos nem emlékszem már, de én tegnap sírva röhögtem az egészen. Bár nem tudom, hogy ez az álom egészségesnek számít e...
Mivel a múlt héten kimaradt a zene ajánló sarok, ezért most két, azaz kettő darab számot fogok bemutatni:
Asian Dub Foundation - Flyover
Tool - Rosetta Stoned
Tool - Rosetta Stoned
Ajánlom ezen szám mellé olvasni a lyrics-et is. Beteg!
N. M. Darky
2009. január 8., csütörtök
How Does a Dead Angel Look Like?
A napokban sikerült működésre bírnom kedvenc játékomat, a Witcher-t. Igaz ami igaz, ezen művelet hosszas vesződésekkel, bosszankodással járt, és elég sok időmet felemésztette, de úgy érzem, megérte. Nem csalódtam a játékban. Hibátlanul hozza a tőle elvárt varázslatos hangulatot. Nincs is ezen mit ragozni, a lényeg, hogy örülök. Bár egyedül azt nem értem, hogy miért figyel be egy orosz csoki reklám minden egyes alkalommal, amikor elindítom a játékot...
Mai napom elég kellemesen telt. Negyed 2-re terveztem, hogy elmegyek a keróhoz, de sikerült előbb odaérnem, így várakoznom kellett amíg Józs.Fm-et ki nem engedik. Szóval bőven volt időm szörnyülködni az odajáró embereken. Meg kellett, hogy állapítsam, ez az iskola tele van "Igazi" "Gangsterekkel." Utólag már sajnálom, hogy nem örökítettem meg egykét húzósabb példány arcképét. Nagy sikert aratott volna a kubizmus stílusában. És továbbá felfedeztem - hu, nehéz volt. - hogy hiába a rendelet, hogy iskolák és egyéb közintézmények 100 méteres körzetében - no és persze a játszótereken és azok 50 m-es voznáskörzetében - az iskolából kijövő diákok közül nagyjából minden 3.-nak első dolga az volt, hogy rágyújtson. Az még hagyján, hogy rágyújt, de hogy azt milyen könnyedséggel teszi! Elszívtam már életem során nem egy szál cigarettát, de én még nem tudok olyan természetességgel rágyújtani, mint ők. Továbbá itt jegyezném meg, hogy ez a 14-16 éves korosztály volt. Mondhatom, igazán helyes irányba halad ez a világ...
Miután Jocót is kiengedték az utolsó órájáról, elindultunk, hogy lerójuk a "szokásos körünket." Ezúttal nem a SZIT-en ültünk le beszélgetni, hanem elmentünk az Új Parkba. Itt készítettem egy pár képet, de megjelent a "konkurencia," így inkább visszavonulót fújtunk, és elindultunk a Bazilika mögé fotózgatni. Elég sok érdekes dologra bukkantunk, amiket természetesen meg is örökítettem. Ezen képek a szokásos helyen fellelhetőek.
Miután kibeszélgettük, illetve kifotózgattuk magunkat, megvártam Jocó buszát, és hazajöttem. Időm többi részét a photoshop bütykölgetésével töltöttem, de ez a szutyok még mindig nem kívánja megadni magát nekem. Mindegy, majd legközelebb folytatom.
N. M. Darky
Mai napom elég kellemesen telt. Negyed 2-re terveztem, hogy elmegyek a keróhoz, de sikerült előbb odaérnem, így várakoznom kellett amíg Józs.Fm-et ki nem engedik. Szóval bőven volt időm szörnyülködni az odajáró embereken. Meg kellett, hogy állapítsam, ez az iskola tele van "Igazi" "Gangsterekkel." Utólag már sajnálom, hogy nem örökítettem meg egykét húzósabb példány arcképét. Nagy sikert aratott volna a kubizmus stílusában. És továbbá felfedeztem - hu, nehéz volt. - hogy hiába a rendelet, hogy iskolák és egyéb közintézmények 100 méteres körzetében - no és persze a játszótereken és azok 50 m-es voznáskörzetében - az iskolából kijövő diákok közül nagyjából minden 3.-nak első dolga az volt, hogy rágyújtson. Az még hagyján, hogy rágyújt, de hogy azt milyen könnyedséggel teszi! Elszívtam már életem során nem egy szál cigarettát, de én még nem tudok olyan természetességgel rágyújtani, mint ők. Továbbá itt jegyezném meg, hogy ez a 14-16 éves korosztály volt. Mondhatom, igazán helyes irányba halad ez a világ...
Miután Jocót is kiengedték az utolsó órájáról, elindultunk, hogy lerójuk a "szokásos körünket." Ezúttal nem a SZIT-en ültünk le beszélgetni, hanem elmentünk az Új Parkba. Itt készítettem egy pár képet, de megjelent a "konkurencia," így inkább visszavonulót fújtunk, és elindultunk a Bazilika mögé fotózgatni. Elég sok érdekes dologra bukkantunk, amiket természetesen meg is örökítettem. Ezen képek a szokásos helyen fellelhetőek.
Miután kibeszélgettük, illetve kifotózgattuk magunkat, megvártam Jocó buszát, és hazajöttem. Időm többi részét a photoshop bütykölgetésével töltöttem, de ez a szutyok még mindig nem kívánja megadni magát nekem. Mindegy, majd legközelebb folytatom.
N. M. Darky
2009. január 6., kedd
Tea Leaf
Noh, a mai napon megérkezett hozzám a fényképezőgépem. Elég hamar, ha szabad megjegyeznem. De hát nem panaszkodok, nagyon jó ez így. Maga gép tényleg egy kis apróság. Sokkal kisebb, mint számítottam rá, bár nekem így is nagyon tetszik. Használni ugyan még nem volt módom, mert az aksija totálisan le van merülve, így még csak bekapcsolni se volt még módom. Remélem nem lesz ezzel is akkora "szerencsém," mint a Witcher-el. Ha most is sikerült egy selejt példányt kifognom, akkor kigyalogolok a világból. De mindenesetre csupa bizakodással szívemben várakozom, hogy feltöltődjön energiával a csöppség, hogy végre kipróbálhassam a legújabb szerzeményemet. Ha most igazán stílusos akarnék lenni, azt mondanám, hogy tűkön ülök, hogy kipróbálhassam, de nem mondok ilyet, mert ma ténylegesen beleültem egy varrótűbe... Ami fájt is rendesen. De nem kell aggódni, a fokhagyma gerezd alakú, formás hátsó fertályomnak nem esett komolyabb baja, csak egy kis felületi sérülést szenvedett. Aki akar, azért adhat rá gyógypuszikát.
Amíg le nem jár a töltési folyamat, üresjáratba helyezem magam. Majd jelentkezek még, remélhetőleg csupa-csupa jó hírrel.
Update: Nos, a drágaságom túlesett az első kiképzésén. Mit is mondhatnék róla? Okos, rengeteg mindent lehet benne variálgatni, mégis roppant egyszerű kezelni. A készülék könnyű, és kellemesen beleül a kézbe, így felettébb kényelmes használni. Nagyon meg vagyok vele elégedve, bár kezdő fotós révén még korántsem tudtam kihozni a kis szépségből a maximumot, de szerintem azért össze fogunk majd barátkozni.
A küldetés során a "Kiserdő" túloldalán kalandozgattunk bátyámmal. Első kalandnak sajnos igen rövid volt, mert tesóm sokára ébredt fel, így nem maradt valami sok időnk sötétedésig... De ne legyünk azért telhetetlenek! Így is készítettem egy pár képet. Még nagyon kezdetleges képek ezek ugyan, de igyekszem fejlődni. A képeken ACDSee-vel trükköztem egy keveset, de majd ha lesz végre photoshop-om, akkor elvileg sokkal profibban tudom majd elvégezni az utolsó simításokat a képeimen.
Továbbá azon apropóból, hogy készítettem pár képet, létrehoztam egy újabb kis mókát, hogy még színesebbé tegyem a blogom, illetve, hogy publikálhassam a képeimet. Ez az új funkció az Aspect Block nevet viseli. Azt kívánom, mindenki leljen akkora örömet képeim nézegetésében, mint amit én éreztem miközben készítettem őket.
N. M. Darky
Amíg le nem jár a töltési folyamat, üresjáratba helyezem magam. Majd jelentkezek még, remélhetőleg csupa-csupa jó hírrel.
Update: Nos, a drágaságom túlesett az első kiképzésén. Mit is mondhatnék róla? Okos, rengeteg mindent lehet benne variálgatni, mégis roppant egyszerű kezelni. A készülék könnyű, és kellemesen beleül a kézbe, így felettébb kényelmes használni. Nagyon meg vagyok vele elégedve, bár kezdő fotós révén még korántsem tudtam kihozni a kis szépségből a maximumot, de szerintem azért össze fogunk majd barátkozni.
A küldetés során a "Kiserdő" túloldalán kalandozgattunk bátyámmal. Első kalandnak sajnos igen rövid volt, mert tesóm sokára ébredt fel, így nem maradt valami sok időnk sötétedésig... De ne legyünk azért telhetetlenek! Így is készítettem egy pár képet. Még nagyon kezdetleges képek ezek ugyan, de igyekszem fejlődni. A képeken ACDSee-vel trükköztem egy keveset, de majd ha lesz végre photoshop-om, akkor elvileg sokkal profibban tudom majd elvégezni az utolsó simításokat a képeimen.
Továbbá azon apropóból, hogy készítettem pár képet, létrehoztam egy újabb kis mókát, hogy még színesebbé tegyem a blogom, illetve, hogy publikálhassam a képeimet. Ez az új funkció az Aspect Block nevet viseli. Azt kívánom, mindenki leljen akkora örömet képeim nézegetésében, mint amit én éreztem miközben készítettem őket.
N. M. Darky
2009. január 5., hétfő
Addiction.
Ma amikor felnéztem ide, döbbenten kellett, hogy konstatáljam: még csak 3 nap telt el azóta amióta utoljára teret engedtem gondolataimnak. Pedig belül úgy éreztem, már hetek teltek el. Sokszor megdöbbentő, hogy az idő milyen relatív.
Az elmúlt 3 nap tulajdonképpen felettébb nyugisan, mondhatni eseménytelenül zajlottak. Az Ég adta egy világon semmi különös nem történt velem. De tényleg. Még csak ideges se lettem. Egyszer se. De hiába ez az eseménytelenség-sorozat, az írás iránti vágyamnak nem tudok nemet mondani. Olyan ez az érzés, mintha viszketést érezne az ember valahol a testén, de nem akarja megvakarni, mert ugyan lehet, hogy akkor, abban az adott pillanatban jólesne neki, de azonban az inger erőnek erejével térne vissza később. Nos, én is éreztem már ezt a viszketést, és most jött el az a pillanat bennem, amikor eleget teszek remegő kezeim vágyainak és billentyűzetet ragadok, hogy elmarjam e viszketést. Ahh... milyen felemelő érzés ez! Olyan ez, akár valami drog. Mint egy rohadt narkó. Függő vagyok. Nem bírom megállni, hogy ne írjak valamit, mert oly erős ez a késztetés. Ha nem is blogot írok, hát verseket irkálok valami szakadt kis papírocskán. Vagy szimplán csak a fejemben bűvölöm a szavakat.
Ugyanígy érzem magam, amikor épp nem szól a fülemben valami kellemes kis muzsika. Ez már totális függőség. Ha megfosztanának a zenétől, eszemet veszteném. De szerencsére amíg van az mp4 lejátszóm - ami szerintem a vajas pirítós után a 2. legjobb dolog amit feltaláltak - addig nem kell zene-hiánytól félnem. Öröm!
De hogy ne csak zöldségeket irkáljak, ezért leírom, mi történt ma eddig. Ugye, már egy ideje rajta vagyok a fotózáson, hogy én bizony azt akarok csinálni. Nos, ma egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy valóra válthassam ezen vágyamat. Apámmal hosszas tanakodás, és utánajárás után eldöntöttük, hogy milyen készüléket fogok magamnak rendelni - amit már meg is rendeltem egyébként. Ez a készülék nem más, mint egy Pentax Optio A40-es. Abból a pénzből amennyit rászánhatok, szerintem a maga árkategóriájának csúcsát sikerült kiválasztanom. Az igényeimet így elsőre tökéletesen kielégítőnek tűnik. Ha ténylegesen kiderül, rendelkezem tehetséggel a fotózáshoz, akkor majd, ismétlem majd ráérek komolyabb gépeken gondolkoznom. Egyenlőre ez is hibátlan lesz.
Aztán, majd ha kezeimben lesz a kis szépségem, tudod kicsiny Freakem, hogy mi lesz, ugye? Meghódítjuk a világot! *Gonosz nevetés*
Khm... szóval no. Ennyi lett volna a mai napom egészen eddig a pontig. Most viszont égőt megyek cserélni a kislámpámban. Ha napokig nem jelentkeznék, akkor az azt jelenti, hogy sikerült az égő csere...
N. M. Darky
Az elmúlt 3 nap tulajdonképpen felettébb nyugisan, mondhatni eseménytelenül zajlottak. Az Ég adta egy világon semmi különös nem történt velem. De tényleg. Még csak ideges se lettem. Egyszer se. De hiába ez az eseménytelenség-sorozat, az írás iránti vágyamnak nem tudok nemet mondani. Olyan ez az érzés, mintha viszketést érezne az ember valahol a testén, de nem akarja megvakarni, mert ugyan lehet, hogy akkor, abban az adott pillanatban jólesne neki, de azonban az inger erőnek erejével térne vissza később. Nos, én is éreztem már ezt a viszketést, és most jött el az a pillanat bennem, amikor eleget teszek remegő kezeim vágyainak és billentyűzetet ragadok, hogy elmarjam e viszketést. Ahh... milyen felemelő érzés ez! Olyan ez, akár valami drog. Mint egy rohadt narkó. Függő vagyok. Nem bírom megállni, hogy ne írjak valamit, mert oly erős ez a késztetés. Ha nem is blogot írok, hát verseket irkálok valami szakadt kis papírocskán. Vagy szimplán csak a fejemben bűvölöm a szavakat.
Ugyanígy érzem magam, amikor épp nem szól a fülemben valami kellemes kis muzsika. Ez már totális függőség. Ha megfosztanának a zenétől, eszemet veszteném. De szerencsére amíg van az mp4 lejátszóm - ami szerintem a vajas pirítós után a 2. legjobb dolog amit feltaláltak - addig nem kell zene-hiánytól félnem. Öröm!
De hogy ne csak zöldségeket irkáljak, ezért leírom, mi történt ma eddig. Ugye, már egy ideje rajta vagyok a fotózáson, hogy én bizony azt akarok csinálni. Nos, ma egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy valóra válthassam ezen vágyamat. Apámmal hosszas tanakodás, és utánajárás után eldöntöttük, hogy milyen készüléket fogok magamnak rendelni - amit már meg is rendeltem egyébként. Ez a készülék nem más, mint egy Pentax Optio A40-es. Abból a pénzből amennyit rászánhatok, szerintem a maga árkategóriájának csúcsát sikerült kiválasztanom. Az igényeimet így elsőre tökéletesen kielégítőnek tűnik. Ha ténylegesen kiderül, rendelkezem tehetséggel a fotózáshoz, akkor majd, ismétlem majd ráérek komolyabb gépeken gondolkoznom. Egyenlőre ez is hibátlan lesz.
Aztán, majd ha kezeimben lesz a kis szépségem, tudod kicsiny Freakem, hogy mi lesz, ugye? Meghódítjuk a világot! *Gonosz nevetés*
Khm... szóval no. Ennyi lett volna a mai napom egészen eddig a pontig. Most viszont égőt megyek cserélni a kislámpámban. Ha napokig nem jelentkeznék, akkor az azt jelenti, hogy sikerült az égő csere...
N. M. Darky
2009. január 2., péntek
Dawn Of The New Year
2008-nak immáron vége, 2009 veszi át a helyét. Eltelt ismét egy év. Hiába mindez, nem érzem úgy, hogy tulajdonképpen bármi is történt volna, akármi változott volna. Ugyanolyan napra virradtam, virradok mint eddig. A különbség csupán annyi, hogy ha épp valami végett dátumot kell írnom, más számok fognak helyet kapni a papiroson, mint eddig.
A Szilveszter maga, elég érdekesre sikeredett. Mire leértem Komlóra, elmém elcsendesedett, s nem hogy alapjáratú nyugodtságát vette fel, talán még annál is higgadtabb volt. Talán az utazás tett üresjáratba. Bár lényegtelen. A kis mulatság eleinte jó volt. Tetszett. Ám az agysejtjeimet szép lassan pusztító rum kezdte elfeledtetni bennem a tolerancia szó fogalmát. A csapat maga nem volt rossz, de volt benne egy szerintem nem odaillő személy. Persze, a hiba lehet bennem keresendő, de én akkor sem bírom elviselni az ostoba emberek társaságát. Főleg azokét nem, akik még büszkék is ostobaságukra, mondhatni kérkednek velük. ezen személy szerencsémre vagy szerencséjére(?) még az előtt elment a buliról, hogy beleléptem volna a szájába.
Az este további része már nyugisan telt az agyfasz-okozó jelenség nélkül. A baj csak annyi volt utána, hogy mindenki nagyon bepunnyadt, ezért hamar ellaposodott a hangulat...
Az estében egyedül az tetszett igazán, hogy miután mindenki bemondta az unalmast, Laki barátommal nagyon hosszú idő után végre egy jót tudtam beszélgetni. Őszintén remélem, hogy lesz még ilyenre lehetőségem hamarosan. Na, jó. Azért nem volt rossz azzal a csinos csajjal szemezgetni sem. Nagy kár, hogy oly hallgatag volt a kis hölgyemény.
Hogy teljesen őszinte legyek, nekem inkább Újév tetszett jobban. Sokkal jobb volt a hangulat. Rég beszélgettem már ennyit. Lehet az a baj, hogy nagyon visszafojtom a szófosásom, és ezért élvezem ennyire a beszélgetéseket. Lassan motyogó öregasszony leszek.
Oh, és továbbá hamarosan eljön végre a Photoshop, szóval amint lesz időm nekiállok, hogy kicsit javítgassak a képeimen. Amik igen meglepő módon itt is publikálva lesznek. Öröm!
Az e heti zene ajánlatom:
N. M. Darky
A Szilveszter maga, elég érdekesre sikeredett. Mire leértem Komlóra, elmém elcsendesedett, s nem hogy alapjáratú nyugodtságát vette fel, talán még annál is higgadtabb volt. Talán az utazás tett üresjáratba. Bár lényegtelen. A kis mulatság eleinte jó volt. Tetszett. Ám az agysejtjeimet szép lassan pusztító rum kezdte elfeledtetni bennem a tolerancia szó fogalmát. A csapat maga nem volt rossz, de volt benne egy szerintem nem odaillő személy. Persze, a hiba lehet bennem keresendő, de én akkor sem bírom elviselni az ostoba emberek társaságát. Főleg azokét nem, akik még büszkék is ostobaságukra, mondhatni kérkednek velük. ezen személy szerencsémre vagy szerencséjére(?) még az előtt elment a buliról, hogy beleléptem volna a szájába.
Az este további része már nyugisan telt az agyfasz-okozó jelenség nélkül. A baj csak annyi volt utána, hogy mindenki nagyon bepunnyadt, ezért hamar ellaposodott a hangulat...
Az estében egyedül az tetszett igazán, hogy miután mindenki bemondta az unalmast, Laki barátommal nagyon hosszú idő után végre egy jót tudtam beszélgetni. Őszintén remélem, hogy lesz még ilyenre lehetőségem hamarosan. Na, jó. Azért nem volt rossz azzal a csinos csajjal szemezgetni sem. Nagy kár, hogy oly hallgatag volt a kis hölgyemény.
Hogy teljesen őszinte legyek, nekem inkább Újév tetszett jobban. Sokkal jobb volt a hangulat. Rég beszélgettem már ennyit. Lehet az a baj, hogy nagyon visszafojtom a szófosásom, és ezért élvezem ennyire a beszélgetéseket. Lassan motyogó öregasszony leszek.
Oh, és továbbá hamarosan eljön végre a Photoshop, szóval amint lesz időm nekiállok, hogy kicsit javítgassak a képeimen. Amik igen meglepő módon itt is publikálva lesznek. Öröm!
Az e heti zene ajánlatom:
Smashing Pumpinks - The Aeroplane Flies High
A film a zene alatt nem más mint a Toshiaki Toyoda által rendezett Blue Spring (Aoi Haru.)
N. M. Darky
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
