Chaotic Dream

Mivel iszonyú hideg van már egy jó ideje, ezért nagyjából szinte csak otthon vagyok, mert zéró életkedvem van kimoccanni a hidegbe. Mondjuk itt sincs sokszor sokkal melegebb, mivel a radiátorunk - de csak az én szobámban lévő! - folyton kikapcsol, illetve nem fűt. Időm nagy részét ezért többnyire házias, és monitor-közeli tevékenységekkel ütöm el. Néha azért boltba is megyek, no. Mivel ezeken kívül nem sok minden van ami említésre méltó lenne, ezért úgy döntöttem, leírom bátyám egy felettébb bizarr álmát. Az álom főszereplője természetesen ő, csak egyes szám, első személyben írom le.

Pécs, azon belül is Uránvárosi lakásunk, - ahol amúgy a valóságban is élünk - csak egy picit átalakítva. A régi bútorok már sehol sincsenek, helyükre kaotikusan elrendezett, hippis hangulatú antik bútorok kerültek. Mindennapjaimat valami zakkant csajjal élem itt.
Mivel épp egy csomagot vártam, hogy megjöjjön, gondoltam lemegyek és megnézem hátha berakták e már a postaládába. Kiléptem az ajtón. Szemem elé a szokásos látvány tárult. A szanaszét bombázott lépcsőház, melynek falain néhol hatalmas lyukak éktelkednek. A ház bejáratnál - ahol maga a postaláda is található - mindenütt bombatölcsérek hevernek szerte a földön. Kikapom a hatalmas csomagot a ládából, és komótos léptekkel elindulok felfelé a lépcsőn. Miután felértem töltöttem magamnak egy kis jóféle Bombay-sapphire gint, és nekiálltam kibontani a csomagot. A dobozka tartalma egy döglött csimpánz volt és egy videó kazetta, amit simán bele is toltam a számítógépbe. A kazettán egy oktató film volt, ami a "Hogyan levelezzünk csimpánzon?" címet viselte. A videóban egy forgó tálcára helyezett csimpánz szerepelt, amiről a narrátor elmondta a részeit, továbbá kifejtette a használatát is. Többször is elhangzott a narrátor szájából, hogy a csimpánznak csakis a világos oldalára szabad írni, ami tulajdonképpen a hasán található borotvált rész. Azért szabad csak oda írni, mert az az egyedüli része, amin minden toll fog. Miután véget ért az oktató film egy nagy korttyal befejeztem a maradék ginemet, s nekiláttam, hogy megírjam első döglött-csimpánz levelemet. Ez tulajdonképpen egy társadalmilag maximálisan elfogadott formája a levelezésnek. Miután befejeztem a levél írását, töltöttem magamnak még egy pohárka gint, majd az ablakhoz sétáltam, s szemeimet a lebombázott vidéken nyugtattam, s közben azon méláztam, vajon merre lehet ez a hülye ribanc. Mindenütt lebombázott házak romjai hevertek, melyek között a környék legalja lakott. Házam tetején egy igazi, oldschool piros, fém szélkakas keringőzött gyengéden a szélben. Miután kiürült a poharam, elhatároztam, hogy feladom a csimpánzt, különben sose érkezik meg amit rendeltem. Szóval vállamra dobtam a csimpánzt, mint holmi batyut, s elindultam a postaládához. Kiérvén a lépcsőház romjaiból, át kellett vágnom egy valaha volt parkolón, s egy játszótéren is, mire eljutottam arra a térre ahol fel tudom adni a csimpánzt. Elkezdtem beszutyakolni a levelet a ládába, amikor is rá kellett, hogy ébredjek, ezt a ládát nem csimpánz-levelezésre alakították ki. Amikor már majdnem befejeztem a csimpánz betuszkolását a postaládába, - már csak az egyik keze, s folyton rángatózó feje volt vissza - megjelent egy öregúr.

- Nahát, fiam! Hát maga is döglött csimpánzon levelezik? - kérdezte az öreg, arcán széles, s kedves mosollyal.
- Igen. Ez lesz az első, amit feladok. - feleltem hideg természetességgel, s biccentettem felé egyet.

A többire sajnos nem emlékszem már, de én tegnap sírva röhögtem az egészen. Bár nem tudom, hogy ez az álom egészségesnek számít e...

Mivel a múlt héten kimaradt a zene ajánló sarok, ezért most két, azaz kettő darab számot fogok bemutatni:

Asian Dub Foundation - Flyover



Tool - Rosetta Stoned

Ajánlom ezen szám mellé olvasni a lyrics-et is. Beteg!

N. M. Darky