8-bit Pain

Jó napot. Itt ismét a könyörtelen valóság szinkronhangja beszél. Izé, ír.
Első "jelentésem" ez, amióta ismét Pécsen vagyok. Nem lesz egy túlzottan mélyreható írás, de azért mégis írjak már egy kicsit arról, hogy mégis mi történik itt.
Nos, amióta lejöttem, munkát igazából idáig még nem találtam, habár igyekszem keresni, és embereknél érdeklődni. Voltak, illetve vannak lehetséges, ám bizonytalan kilátásaim munkákra, de ezekkel nem foglalkoznék egyelőre, hiszen felesleges lenne. Tulajdonképp tegnap zártam ki egy ilyen lehetőséget, de lesz majd helyette más, majd úgyis dob valamit a gép. De egyébként talán jobb is, hogy így alakult. Nem mondom meg miért, mert így, a háta mögött nem kenyerem különösebben másokat kulázni. Megvan a véleményem az ilyen emberekről, maradjunk annyiban.
Most perpillanat a számlámra utalt segílykébü' tengetem mindennapjaimat, ami szerény véleményem szerint már nem fog túl sokáig nálam landolni. Jut eszembe, ezen apropóból következő hó legelején fel kell ugranom Pestre egy laza pofavizitre is.
De a Pécsi helyzetre visszatérve! A tervem - legalábbis irány amelyben haladni kívánok - az, hogy egyelőre leechelem még a segélyt, aztán a nyárra bepróbálkozom a régi melóhelyemre, miután lejátszottam egy deathmatchet a büszkeségemmel szemben, amelyet reményeim szerint én fogok megnyerni. Ha az bejön, akkor 1-3 hónapig - ideális esetben 3 hónapig - lenne munkahelyem, ami azért hozna némi pénzmagot a konyhára, ami nagyjából annyira lenne elég, hogy fenn tudnám magam belőle tartani, és be tudnám fejezni a biztonságiőrösdi papírjait. Mivel arra még el kell, hogy szórjak 30 ropit - de asszem erről már írtam. Szóval ha minden klappol, akkor őszre már akár mint személy-, vagyon-, és testőrként is állást foglalhatnék, ami úgy nem lenne rossz. (Tehát akinek ilyen-olyan okból kifolyólag testőr kéne, hát itt elérhet engem. Jutányos árakon felbérelhető vagyok. Az első 3 kuncsaft ajándékba kap egy széles mosolyt tőlem. Reklámot hallottak.) De ha az nem jönne össze - mármint hogy találok magamnak biztonságiőr melót - akkor is van már egy B tervem, ami elég kellemesen kihúzhat a csávából, de egyelőre az maradjon titok. Ha nyári meló sem jönne be, hát arra is van már egy backup plan, de azt is fedje egyelőre a tudatlanság oltalmazó sötétsége. Nagyjából ennyit a meló témáról.
Aztán van nekem ugye egy csodálatos barátnőm, akivel továbbra is nagyszerűen megvagyunk, ő az én egyetlen fénysugaram az életnek nevezett sötét éjszakában. Volt szerencsém már meglátogatnom őt szülővárosában, azaz Zalaegerszegen. Bemutatkoztam a szüleinek is, hogy én vagyok az a csúnya, gonosz gazember, aki alattomos, és előre megfontolt szándékkal elrabolta a lányuk szívét. (szóval igen, szervkereskedek.) Nos, ők bennem nem hagytak épp túlságosan jó benyomást, de tulajdonképp nem is miattuk megyek Zegre, szóval különösebben nem izgatnak. Őket - mármint a szüleit - leszámítva, egy csodálatos tavaszolást - ez a tavaszi nyaralást jelenti. most találtam ki, tetszik? - töltöttünk el együtt Zalaegerszeg dimbes-dombos ölén. Nagyon remélem hogy még sok-sok ilyen napom lesz veled, kicsim!
Ami meg az itthoni dolgokat illeti, hát, ismét eszembe lett juttatva, hogy miért is akartam elköltözni. Azt hiszem ez írja le legjobban a helyzetemet. Továbbá igazat kell adnom Kenji barátomnak: Igazad volt Ken, tényleg nem fog menni.
Zárásképp, az előző bejegyzésemet ignorálja nyugodtan mindenki, az egy értelmetlen alkoholálom volt. Utólag visszagondolva én magam sem értem teljesen, mit akartam azzal a bejegyzéssel, de azért fennhagyom, a saját okulásomra.
Ami pedig az elmúlt félév kiértékelését illeti, hát, az még várat magára egy picit. Van még pár elvarratlan szál, szóval amíg azoknak a végére nem járok, addig nem írok semmit, majd csak aztán fogok nyilatkozni.
Oh, és bocsi az extra-ritka jelentkezésért, de kicsit nehéz nekem mostanság összeszedni a gondolataimat. A fejemben ordító káosz ismét túlságosan nagyra duzzadt. Igyekszem jelentkezni, no. De fel a fejjel mindenki, hisz itt a tavasz, és dagad a fasz!

N. M. Darky

Raw Gonzoness

Nos, hát ismét jelentkezem erről a Földnek nevezett sárgolyóról. A velem történt eseményekkel kapcsolatban egyelőre nem nyilatkoznék, hiszen nem vagyok épp teljesen beszámítható állapotban.
Konkrét célja nincs ezen írásomnak. De ha mindenképpen meg kéne jelölnöm valamiféle témakört, hát az a gonzó-életérzésről szólna. Hogy az mi is pontosan? Nos, ezen sajátságos értelmezésben a tények - avagy érzések, gondolatok - szavakba illesztése, formálása, materializálása tudatmódosító szerek hatása alatt. Jelen esetben alkoholról van szó, bár ha akartam volna, lehetett volna szerencsém máshoz is - de az a világ már inkább csak teher megsebzett lelkemnek, a múlt egy folyton-folyvást, csalfán kísértő darabkája, egy merő illúzió. Egy olyan dolog, amely jobb ha elvész a múlt jótékonyan, feledő homályában. Mint már említettem, ezen írásomnak se célja, se értelme, ez egy pusztán kapkodó egymásutánban, egymás mögé helyezett, látszólag egymáshoz illeszkedni látszó mondatok halmaza, amely az elmém egyfajta kivetülésének egy bizarr kivetülése. Számotokra jelentősséggel nem bíró dolgok ezek, számomra mégis, az eufóriához közeli élmény szavakba öntése. Minden egyes szó, amelyet legépelek, borzasztó, nem evilági örömöt okozó élvezet. Egy narkó. Tulajdonképpen ez az a bizinyos dolog, amit minden egyes drogos keres. A Hegy Csúcsa, amit soha nem érhetsz el, nem számít mennyi tudatmódosító mérget pumpálsz is magadba. Ez az az érzés amit mindenki érez, illetve érezni akar. Ez az a pont, amikor az eufória olyan szintre emelkedik, hogy azt hiszed, már csak pusztán egy karnyújtásnyira van tőled az a semmihez sem fogható gyönyör-örvény, ami gyakorlatilag magába szippantaná egész egzisztenciádat. Ez az a pont ahova mindenki, aki ilyen szerekkel él, el akar jutni. A végeérhetetlen út, amelyet mindenki hajt. Van aki a drogokon keresztül próbálja elérni, van aki a szesz töménytelen fogyasztása árán próbál ide eljutni, van aki a nemi élet töméntelen habzsolásában látja a megoldást, de soha, senkinek sem sikerül. Ez az illúzió, amelyet mind kergetünk, ez a Boldogság.
Ez az, amit soha nem érhetünk el itt, hiába törekszünk.
Kell lennie egy másik útnak ami végre áttöri ezt az áttörhetetlen falat, és végre eljuttat minket abba a bizonyos eufória-örvénybe. Szerintem valahol ezt jelenti a gonzóság, hisz tulajdonképp, mindnyájan ugyanazt keressük... a Boldogságot.

N. M. Darky