Raw Gonzoness

Nos, hát ismét jelentkezem erről a Földnek nevezett sárgolyóról. A velem történt eseményekkel kapcsolatban egyelőre nem nyilatkoznék, hiszen nem vagyok épp teljesen beszámítható állapotban.
Konkrét célja nincs ezen írásomnak. De ha mindenképpen meg kéne jelölnöm valamiféle témakört, hát az a gonzó-életérzésről szólna. Hogy az mi is pontosan? Nos, ezen sajátságos értelmezésben a tények - avagy érzések, gondolatok - szavakba illesztése, formálása, materializálása tudatmódosító szerek hatása alatt. Jelen esetben alkoholról van szó, bár ha akartam volna, lehetett volna szerencsém máshoz is - de az a világ már inkább csak teher megsebzett lelkemnek, a múlt egy folyton-folyvást, csalfán kísértő darabkája, egy merő illúzió. Egy olyan dolog, amely jobb ha elvész a múlt jótékonyan, feledő homályában. Mint már említettem, ezen írásomnak se célja, se értelme, ez egy pusztán kapkodó egymásutánban, egymás mögé helyezett, látszólag egymáshoz illeszkedni látszó mondatok halmaza, amely az elmém egyfajta kivetülésének egy bizarr kivetülése. Számotokra jelentősséggel nem bíró dolgok ezek, számomra mégis, az eufóriához közeli élmény szavakba öntése. Minden egyes szó, amelyet legépelek, borzasztó, nem evilági örömöt okozó élvezet. Egy narkó. Tulajdonképpen ez az a bizinyos dolog, amit minden egyes drogos keres. A Hegy Csúcsa, amit soha nem érhetsz el, nem számít mennyi tudatmódosító mérget pumpálsz is magadba. Ez az az érzés amit mindenki érez, illetve érezni akar. Ez az a pont, amikor az eufória olyan szintre emelkedik, hogy azt hiszed, már csak pusztán egy karnyújtásnyira van tőled az a semmihez sem fogható gyönyör-örvény, ami gyakorlatilag magába szippantaná egész egzisztenciádat. Ez az a pont ahova mindenki, aki ilyen szerekkel él, el akar jutni. A végeérhetetlen út, amelyet mindenki hajt. Van aki a drogokon keresztül próbálja elérni, van aki a szesz töménytelen fogyasztása árán próbál ide eljutni, van aki a nemi élet töméntelen habzsolásában látja a megoldást, de soha, senkinek sem sikerül. Ez az illúzió, amelyet mind kergetünk, ez a Boldogság.
Ez az, amit soha nem érhetünk el itt, hiába törekszünk.
Kell lennie egy másik útnak ami végre áttöri ezt az áttörhetetlen falat, és végre eljuttat minket abba a bizonyos eufória-örvénybe. Szerintem valahol ezt jelenti a gonzóság, hisz tulajdonképp, mindnyájan ugyanazt keressük... a Boldogságot.

N. M. Darky