Overdosed

Annak ellenére, hogy a tegnapi napom, a péntekire való tekintettel, elég punnyadósra terveztem. Az eredeti tervem az volt, hogy pihenek, játszom, animézek, vagy beszélgetek szívem hölgyével. Nos, ahhoz képest elég készre vágtam magam, pedig aztán tényleg is számítottam ilyesfajta mókára. Épp azon gondolkoztam, hogy felhívom Balázs cimborámat, hogy lenne e kedve kicsit lazulni, amikor is csörgött a kapu telefon."Áh, biztos csak az Ufóka az." Gondoltam, és elindultam a kapu telefonhoz. Legnagyobb meglepetésemre, nem az Ufóka volt az, hanem Balázs. Nagyszerű! Felöltöztem aztán elrajtoltunk a tescoba, ahol Balázs bevásárolt az esti partyzásra. Vett egy üveg abszintot, és egy üveg portoricoi rumot. Huhh. Visszamentünk hozzánk a bevásárlás után, ahol is elhatároztuk, hogy megkóstoljuk a rumot és az abszintot. Hát igen. Tényleg megkóstoltuk. Elég alaposan. El is fogyott mindkettő üveg fele! Uhh... Nagyon csúnya berúgás lett a vége. Most is, miközben e sorokat vetem e-papírra, a részegség édes mámorában úszom. Egész éjjel alig aludtam valamit az energia üccsi miatt, de azért miután összegömbölyödtem, és a takarót a fejemre húzva azért csak sikerült egy picit édesdeden alukálnom. De ma viszont tényleg csak lazulni, pihenni fogok, mert ez az elmúlt két nap, nagyon ütősre sikeredett. Fáradt vagyok, és agy halott. Holnap meg dolgozom. Gjuj!

Update: El is felejtettem elmesélni egy mókás jelenetet, ami tegnap esett meg! Nagyon kész műsor volt, nem tudom, hogy eshetett ki. Szóval leírom a helyzetet. Fent ülünk a szobámban, az asztalon mindenhol poharak, kanalak, piás üvegek. A szobában hatalmas káosz uralkodik. Mindhárman nagyon "elgettósodtunk," ami azt jelenti, hogy kapucniban nyomulunk. Itt van Balázs, bátyám és én. Én a gép előtt ücsörgöm, és épp valamit erőteljesen böngészek neten. Nem tudom már mit. Tőlem jobbra Balázs foglal helyet, és egy pohár fölött egy kanálban valami fehér anyagot melegít egy öngyújtóval. Tesóm szintén kapucniban ücsörög a vendég ágy szélén a kezében egy zacsival, ami tele van valami fehér anyaggal. A háttérben Ill Nino - What Comes Around szól. Mindnyájan jókat kacarászunk az aktuális agy menéseinken. És egyszer csak benyit húgom, és Ezt látja. Vajon mire gondolhatott, mi folyik itt? Arca elsápadt kissé, és hatalmas döbbentség ült ki rá. Szemei idegesen ugráltak a bent ülő 3 kapucniban rejtőzködő ember tekintetei közt. Kissé elfúló hangon köszönt, majd sietősen távozott a szobából. Ahogy becsukodótt az ajtó, összenéztünk, és hatalmas nevetésben törtünk ki. Majd jött az ötlet, hogy szívassuk meg húgomat. Kitaláltuk, hogy bátyám menjen be húgomhoz, és játssza azt, hogy mennyire be van lőve, mivel 3-unk közül ő néz ki a legjobban herkásnak. Hogy a hatást még erőteljesebbé tegyük, lekaptam az övemet és felkötöttem tesóm karjára, mint véna elszorító. Kicsit meg is paskoltam a vénáját, hogy még látványosabb legyen, majd elindultunk húgom szobájába. Tesóm úgy vánszorgott, mint egy zombie, közben félhangosan még nyögött is mint aki totális kábulatban van. Én mögötte settenkedek a sötét előszobában, és az ujjaimat harapdálom, hogy ne törjek ki hisztérikus röhögésben, annyira jól játszotta tesóm. Tesóm bejutott a kisasszony szobájába és ott nyomta a kis magánszámát, én meg csak belestem az ajtón - kapucnival a fejemen - és onnan visítottam húgomon. Miután meguntuk a magánszámunkat elmeséltük neki, hogy nem volt itt semmiféle drog fogyasztás, csak hülyültünk egyet. Aztán mentünk vissza gettósodni a szobámba.

N. M. Darky

Ui: Az a fehér anyag nem volt más, mint ártalmatlan kristály cukor, amit Balázs karamellizálgatott az abszinthoz. Félreérthető volt, mi?

Forever Starts Now

You've been looking all your life
To find a place to hide
To cover up the hurt
And the sorrow in your cry
All the choices that we make
And the chances that we take
Define you in the end
But your heart's about to break
These five words I pray
You would find your way
So you will always have
That one more day

Can you tell me what you're waiting for?
Tell me what you're looking for
Waiting on forever
Forever starts now
Can you tell me what it's all about?
Tell me why you live in doubt
Waiting on forever
Forever starts now

You've been wasting all your time
Asking yourself why
No matter what you find
You're running out of time
(Don't waste another day)
There's exceptions to the rule
You don't have to play the fool
You don't have to run and hide
Or justify your lies
So reach inside yourself
Take the bitterness you've held
Leave it all behind
The clock starts now

Can you tell me what you're waiting for?
Tell me what you're looking for
Waiting on forever
Forever starts now
Can you tell me what it's all about?
Tell me why you live in doubt
Waiting on forever
Forever starts now

What're you waitin' for?
What're you waitin' for?
What're you waitin' for?
The clock starts now!

Can you tell me what you're waiting for?
Tell me what you're looking for
Waiting on forever
Forever starts now
Can you tell me what it's all about?
Tell me why you live in doubt
Waiting on forever
Forever starts now

Waiting on forever
Forever starts now

Waiting of forever

Pillar - Forever starts now

N. M. Darky

A Killer Night

Hát ez a tegnap este... Én sosem gondoltam volna, hogy életem során tegnap este egy ennyire atom faszkész emberkével fogok találkozni, mint tegnap. Jocó fiam, veled mi volt tegnap? Mi történt velünk? Már megint bekerültünk egy kibaszott idő kapszulába? Hogy volt az egyáltalán lehetséges, hogy ennyire kihaltunk? Az a csúúúnya csúúúnya Hubertusz lenne a gyanúsított? Netán az a lórugásnyi jókedv lenne a tettes? Miért nem emlékszem bizonyos részletekre? Miért visítottunk 1 órán keresztül üvöltve? Miért teszek én fel ennyi kérdést, sírom le rendesen ezt a sok hülyeséget? Jocó, kérlek válaszolj, mert nem vágom, hogy mi van!

Ui: Miért ébredtem fel ma úgy, hogy azt hittem, 3 darab zsemle színű kölyök kutyát tartok a karjaimban? Az ilyen normálisnak számít?

N. M. Darky

[Untitled]

A mai nap eddigi tanulsága: Hiába a farkas ordító hideg, még mindig jobb terepen dolgozni ebben a hidegben, mint bent, az irodában egész munka időben pasziánszozni. Komolyan mondom, ebben a mai pasziánszozásban jobban elfáradtam, így, rövid műszakban, - amiből még így is ellógtam egy órát! - mint amikor egész nap, normál munka időben dolgoztunk terepen. A mai napon már most rengeteget tanultam, pedig még csak a nap felénél járunk, és még sok-sok dolgom és programom van még vissza nap végééig! Hey, végre egy kis pörgés!

Oh, jut eszembe, el is felejtettem a múltkor beszámolni egy hatalmas élményemről! Nos, ez ugyan sok ember szemében mindennapos lehet, ezért számukra ez most egy átlagos, szürke hétköznap egyetlen jelentéktelen mozzanatát írom csupán le. De mit is érdekel engem az? Legyen az az ő bajuk. Na szóval. A minap Zé kollégám engedélyt adott rá, hogy - életemben először! - a volán mögé ülhessek, és vezethessek egy picit. Öröm! Beültem a kormány mögé, Zé elmagyarázta nekem, hogy mégis mit is kéne csinálnom. Én ugyan autodidakta módon már gyűjtöttem magamban nem kevés elméleti információt a dologról, de hát az elmélet és a gyakorlat merőben eltérő dolog, szóval ittam minden szavát. Miután túlestem a "tutorialon" elfordítottam a terepjáró - Toyota Hilux - slusszkulcsát, sebességbe raktam a kocsit, aztán toltam neki a volt III-as Üzem területén. Nagyon durva élmény volt! Tudom, kissé gyerekes ilyennek így örülni, de hát ez van. Én már csak ilyen vagyok. Egy olyan fél óra vezetgetés után, visszaadtam az irányítást a kollégámnak, majd befejeztük a méréseinket. Zé szerint totális kezdő létemre tűrhetően teljesítettem. Ki tudja, még a végén legközelebb a Forma 1-ben leszek majd látható...
Noh, viszont én most jobbra el, mert még a végén odaég az ebédem.

N. M. Darky

Cold.

Noh, hát végre eljutottam az optikushoz, hogy kicsit jobban utána érdeklődhessek, mégis milyen árakra számítsak. Oh, és persze, hogy vizsgálhassák csodálatosan szép, zöldszín szemeimet. Megtudtam, hogy a szemeim fél dioptriányit romlottak. Hmm... mondjuk, mire is számítottam? Jobbra? Aligha. Na, mindegy. Annál az optikusnál, ahol megvizsgáltak az a szemüveg-kombináció, amit megfelelőnek tartottam, az 58k lenne, de abban benne van az is, hogy ha beviszek vmi régebbi vacak szemüveget, akkor, kapok még 3-5k árkedvezményt. Na most. A szituációba következő: egy másik üzletben találtam egy sokkal frankóbbat, ami ugyan 64 ezer forintomba fog fájni, de iszonyúan jól néz ki, és sokkal tutibb "fényre sötétedő" van benne, továbbá úgy hírlik erről az optikusról, hogy nagyon jó minőségűek a szemüvegeik. Nem tudom, ki melyiket választaná, de én utóbbi ajánlatra hajlok, ami ugyan húzósabb, de összességében jobb. Sokkal. Ezzel a választással mindössze annyi a bökkenő, hogy nincs már rá elég pénzem ebben a hónapban, szóval ez egy pár hetes csúszást jelent ezen feladatom végrehajtásában. Kellemetlen.

Viszont ezen úton szeretnék nyilvánosan köszönetet mondani az én imádni való, stlyistomnak, az én egyetlen, kicsiny Freakemnak. Köszi. :3

Ami az alap hangulatomat tekinti mostanság, nos, eléggé stagnáló indexe van. Nagyon hullámzó a kedvem, ami annak köszönhető, hogy már kezd elfogyni a türelmem, és mert iszonyú hideg van, és folyton hideg, csontig hatolóan csípős szél fúj. Remélem ezek az idők is elmúlnak egyszer.

De itt egy igazi klasszikus, csak hogy legyen itt valami igazi művészet kultúra. Egy félelmetesen nagy szám, kérem fogadják sok-sok szeretettel:

The Doors!

N. M. Darky

KA-BOOM!! KA-SPLASSH!! *ARRGHH!!!* RATATATA!!

Hmm... kissé zavaró, hogy nem tudok ideülni írni, mert tesóm folyamat a "nyakamon lóg." Frusztráló.

Raging N. M. Darky

D.A.M.N.

Amilyen jól indult, s telt az elmúlt pár napom oly erősen, és hirtelen tört meg, s szállt tova a jókedvem a tegnapi nap után. Nem kevéssé illúzió romboló volt a tegnapi nap. Már reggel éreztem, ma nem kéne felkelnem - bár ez sokszor átfut az agyamon reggelenként, hogy inkább vissza kéne feküdni, de olyankor csak a lustaság beszél belőlem. De tegnap inkább a "hatodik érzékem" beszélt belőlem. A napomat eleve enyhe késéssel kezdtem, amit az otromba időjárás - durva, csípős, hideg szél - csak még szebbé tett. Nem időztünk túl sokat a bázison, mivel viszonylag hamar kimentünk terepre - hála az Égnek.Egész nap kint voltam abban a rohadt hidegben, de szerencsére legalább rövid műszakom volt. Azért vicces volt... a kollégám valahogy elhagyta a kocsink hátsó rendszámtábláját. Nem tudom hogy sikerült, de remélem nem fognak engem is belekeverni a dologba ha kártérítésről lesz szó. Az valahogy most nem jönne jól...
Este felé, mivel úgy tűnt nem lesz már eső találkoztam Jocóval, egy jó kis barmolás reményében, de a dolgok nem éppen úgy jöttek ki ahogy szerettük volna, és eléggé csúfos véget értem. Ez úton is szeretnék elnézést kérni tőled, Jocó. Nem akartam elszarni az estét, bocsánat. Az okokat nem fejtegetném, se a többi faszságot amit otthon kaptam, miután hazaértem...

N. M. Darky

White Rosary

Érdekes, hogy mostanában mennyire felgyorsultak körülöttem a dolgok. Minden napra van valami műsor, mindig van valami kis kaland. Tegnap például egy igen érdekes, vacsorával egybekötött keleti-filozófiai előadáson vettem részt, aminek a témája a személyiség fejlesztés volt. Ez a fajta megközelítése a személyiség fejlesztésnek igen csak távol áll a mostanság igen trendi ilyen témájú kurzusoktól. Nekem tetszett az előadás. A kis étel kóstoló pedig igazán ízletes volt - de ezt már megszoktam az indiai konyha íz világától. Az előadás után egy cimborámmal - Balázzsal - leültünk a Színház-téren beszélgetni. Már egy ideje ott ücsörögtünk, amikor is megjelent egy elég dekoratív leányzó és egy srác akik némi útbaigazítás reményében kerestek fel bennünket, hogy mivel ők most éppen osztály kiránduláson vannak itt Pécsen - amúgy pestiek, vagy környékiek - és nem igen tudják hova mehetnének kicsit "szórakozni." Hát mi segítettünk nekik. De annyira elmerültünk a segítség adásban, hogy 2 órára értem haza. Felettébb kalandos volt 2 óra alvás után felkelni, és elmenni dolgozni. De mivel nagyon ramatyul éreztem magam, ezért megbeszéltem a munka társaimmal, hogy én kiveszek mára egy nap szabit hogy helyretegyem magam. Ez sima liba volt, 8-ra már haza is értem. Ittam egy nagy bögre teát, majd lefeküdtem aludni. 3-kor ébredtem fel.
Este a szokásos időben és helyen összefutottam Jocóval, és a szokásos műsorunkat küldtük, azaz vettünk sört és leültünk műsorozni a SZIT-re.Valamiért - heh... talán azért, mert atom hideg volt? - elég kevesen voltak az utcán, de hát ez minket a legkevésbé sem tartott vissza semmiben sem. Szóval drinkeltünk és visítottunk mint az állat. A sör felénél járhattunk - vagy már pont elfogyott akkor? - amikor is megjelent valami jól öltözött - ám, állítása szerint - hajléktalan 45 éves fószer, aki a valami Szegények magazinja(?) újságot árult - gy.k. tarhált - és mivel tetszett a műsora, úgy döntöttem, adok neki egy kis casht. Épp belenyúltam a zsebembe, amikor megszólalt, hogy hát az 250 Forint lesz. Kissé ledöbbentem a pofátlanságán, és be is osztottam neki, hogy hát ezt elbaszta elég keményen, mert én adtam volna neki, de nagyon pofátlan műsora volt így leves lesz a dolog. Parádézott egy darabig még, de miután közöltem vele, hogy most direkt el fogom inni azt a pénzt, amit neki szántam volna eredetileg, akkor besérült és elment. Viszont jött helyette a dilemma, hogy mit is igyunk? Én, személy szerint a forralt borra adtam le a voksom, ellenben Józs.Fm a sörre szavazott. Vagy egy negyed órán át ezen vitatkoztunk, mire "beszólt" két csaj nekünk, hogy nem igaz, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy mit akarunk inni... Beszédbe elegyedtünk velük, akik talán segítettek rábeszélni Józsefet a forralt borra. Aztán egyszer csak, megjelent. Na ki? Hát Jovi! Jovanni, a hajléktalan, aki nemrég próbált meg nekem eladni 250 HUF-ért valami ótvaros újságot. Na hát az osztott nekem valami hatalmas okosságot, hogy én mekkora egoista vagyok, és hogy milyen ön imádó vagyok. Oh, és hogy legyek polc. Azt hogyan értelmezzem, nem tudom, de mindenesetre biztos igaza van...
Kicsit még barmoltunk a bögrékkel, miután elhúzott Jovi. Meséltem nekik az Uránvárosi Vadas Park-ról, és a benne élő Taigetosz-pozitív emberkékről, szóval ilyen mókásabb történetekkel szórakoztattam őket. Miután ráuntunk a műsorra elléptünk forralt borért. De mivel eléggé "későre" járt az idő, elindultunk a paraszt felé. Na, a paraszton volt egy nagyon meredek figura. Valami 15 éves cigó kölök, roppant ostoba ábrázattal, és ilyen "nagyon-lazán" állt a megállóban, tőlem olyan másfél méterre. Leírom hogy néz ki. Tipikus ostoba tekintet, a belterjes szaporulat minden egyes szimptómáját magán hordozta, ficcent rajta a full kínai szerkó és... egy rózsafüzér a nyakában. Először csak full hangosan kezdtem el izomból savazni, de nem esett le neki, hogy mi van, ezért ráordítottam, hogy "Te, trendi a rózsafüzért a nyakadban hordani?" "Ja, az." hangzott a full közömbös válasz, ami arra utal, hogy már többször is hallotta ezt a kérdést. Csak amilyen folytatást tőlem kapott, az szerintem meglephette. Én bizony nem azt kezdtem el tőle megérdeklődni, hogy ugyan má' hol vette, mert nekem is kéne egy. Neeeem! Én elkezdtem vele - legalábbis szerintem - ordibálni, hogy "tudod te, hogy mi az, ami a nyakadban van?" Erre elkezdte nemlegesen rázni a fejét, majd kipréselte magából a nem szót valami irtó primitív dialektusban. "Nem tudod, hogy mire jó?" ordítottam a kibaszott pofájába. Erre néz rám bután, majd kb olyan arcot vágott, mint amikor valaki rájön az élet legnagyobb titkára, amire előtte még soha senki ne jött rá, és ilyen full ostoba beszéd stílusban felkiáltott: "Há' imádkozni!" Erre megkérdeztem tőle, hogy "És mit kell azon imádkozni, te szerencsés?" Erre kapcsolt, hogy ő bizony cinkelve van, és mert ott van valami nagydarab haverja, elkezdett visszatámadni. Ezt figyeld: "Hát és te? Hogy nézel ki?" "Az most hogy jön ide?" "Hát tiszta - itt mutogatni kezd az arca előtt, célozván arra, hogy piercingek vannak az arcomon - vagy!" Tehát értik, kérem? A piercingek és a rózsafüzérek összefüggenek. Hogy hogyan, és hogy miért, számomra rejtély. De a vicces egyébként az, hogy a szemöldökében egy akkora tüskés piercing volt, ami kb átszúrta a sapkáját. Ez a műsora már annyira kicsapta nálam a biztosítékot, hogy köpni nyelni nem tudtam. Hát igen, sokszor mondják, hogy a nagy az Isten állatkertje. Vagy hogy az emberi butaság határtalan... Nos, szerintem mindkettő nagyon is igaz...

N. M. Darky

Chillin'

Ma reggel iszonyatosan másnaposan ébredtem, mivel tegnap elég csúnyán berúgtam. Portoricoi rumot "szopogattam" a Dante-ban, Balázs cimborámmal. Ez a "szopogatás" annyit takar, hogy megfogtuk a rumot, és a szánkban tartottuk egy jó ideig, hogy a nyálka hártyán keresztül felszívódhasson, így rögtön a véráramba, majd az agyba jut el - elég komoly részegséget okozva. Ami mellett a rosszul lét - vagy legrosszabb esetben hányás - veszélye nem fenyeget - legalábbis én úgy vettem észre - mivel a gyomor "békén lett hagyva." Ez a rum egyébként 60 fokos, amit nagyjából úgy kell elképzelni, hogy ha már egy egészen rövid időn keresztül is a szádban tartod, lezsibbasztván azt, kb. pont úgy, mint a lidocain, csak hatása rövidebb, tehát hamarabb elmúlik, és kevésbé drasztikus. Nagyon mókás módja az iszogatásnak ez, érdemes kipróbálni. Én csak ajánlani tudom.
Szóval a fentebb említett ok miatt, eléggé be voltam ma lassulva. Ráadásul a bölcsesség fogam is piszkosul fájt egész nap. De ha eltekintek a csontig hatoló, csípős széltől, és az általa okozott kellemetlenségektől, nagyszerű napom volt. No, nem azért, mert annyira nagy kedvem volt hulla másnaposan dolgozni, hanem mert végre megtudtam: Meghosszabbítják a szerződésem még egy hónappal! Öröm! Szóval egy hatalmas lépéssel közelebb kerültem a terveim megvalósításához. Végre tényleg jó kedvem van most. :)

N. M. Darky

Fader

A pénteki napon kissé melankolikusan indult. Úgy éreztem, valamit elvesztettem - de tulajdonképpen mindenem megvolt amit magammal szoktam hordani. Telefon, Mp4, bérlet, tárca, kulcs, aprópénz és a sokat megélt vihar gyújtóm. Nem értettem, hogy miért kerített hatalmába ez az érzés, de felettébb fura egy tapasztalat volt - amit nem kívánok még egyszer átélni.
Átvészeltem a melót, ami - péntek lévén - szerencsére rövid műszak volt, szóval már 1 órakor otthon voltam. Miután hazaértem, benyaltam egy pohár vizet és lefeküdtem aludni. Negyed 4 körül ébredtem fel. Letusoltam, felöltöztem, ettem és felkészültem az estére.
Kicsit korábban indultam el otthonról, mint amúgy kéne, ezért megejtettem még Jocó érkezése előtt egy rövid kis vásárlást, aminek eredményeképpen egy Koss fül hallgató boldog tulajdonosa vagyok. Egyébként az utolsót vittem el az üzletből. *Sátáni kacaj* Az a fül hallgató valami olyan gusztustalanul jól szól, hogy azt értelmes szavakkal kifejezni nem tudom. A zene hallgatás egy teljesen más szintje ez, amit én művelek már. Aki tényleg igényes zene hallgatási élményt szeretne, az szerezzen be magának egy Cowon iAudio 7-et és mellé egy Koss fülest. A szavam a garancia rá, hogy egyetlen forintot sem fogsz megbánni. ;) De kérdezhetitek az én országos barátomat, Jódzy-t, aki szintén elégedett tulajdonosa egy iAudio 7-esnek. =)
Miután befutott Jocó hajója is, elindultunk, hogy felfegyverkezzünk az estére. Hódításaink eredménye egy nagy üveg Hubertusz lett, de mivel üres gyomorra nem jó inni, ezért bevetettük magunkat a kedvenc "gyroszosomba" a Saharába. Ott én megettem 2 darab falafelt, mert egész nap nem ettem, és az már kellett. Jocó egy gyroszt termelt be.
Miután végeztünk elindultunk a SZIT felé, ahol is hamar öntöttünk a garatra egy keveset. Az üveg kiürültével elmentünk sétálni egyet.
Ami a sétát követte, az valami iszonyatosan durva volt. Azt, hogy mit csináltunk, félek papírra vetni. Blogra meg főleg. Úgyhogy, hogy csak parányi ízelítőt adjak abból, hogy mit is műveltünk...

Csak saját felelősségre!

Azt, hogy mit csináltunk az este további részében, inkább nem írnám le. Mivel én még én magam is félek tőle.

Szombat. Iszonyatosan durva másnaposság. Kiváló kezdése volt az a napnak, de a folytatás! Az is tartogatott még nagyszerű meglepetéseket. Pl, a kedvencemet, hogy "elkezdett" nőni a bölcsesség fogam, és annyira nyomta - bár még most is eléggé - az állkapcsom/fejem/fogaim, hogy legszívesebben a fejem a falba vertem volna. Beöklöztem 2 Algopyrint, de nem használt semmit. Enni nem bírtam, mert rendesen csillagokat láttam a fájdalomtól, amikor azzal az oldallal rágtam, ahol a bölcsesség fogaim épp partyznak.
A délutánom második felét az én kis Freakemmel töltöttem. Megnéztük a Casshern című Cyberpunk filmet. Érdekes, hogy mennyi apróságot vettem most észre, amiket korábban amúgy nem. Nagyszerű film egyébként - annak legalábbis aki szereti a cyberpunk-ot.
A film után elléptem haza, ahol magamba erőltettem egy kis kaját, majd lefeküdtem aludni.

N. M. Darky

Good Afternoon!

Ez az ortopédiai látogatásom sajnos nem olyan volt mint ahogy én arról korábban titkon ábrándoztam. Jócskán rosszabb volt, mint vártam - no, de ez várható volt, elvégre továbbra is Magyarországon vagyok.
A bejegyzett idő előtt pár perccel már ott voltam. Ez a kórház kb. olyan, mint egy labirintus, de végül is csak sikerült megtalálnom a kartonozót, ahol jeleztem, hogy itt vagyok, meg persze magát az ortopédiai rendelőt is - némi utánajárás után. A rendelő váró terme nagyon le volt pukkanva. Szürkés, nikotin sárga falak és koszos padló. A padlóban az egyetlen dolog ami jó volt, hogy volt rajta a székem lábához közel egy smiley alakú sérülés, amit amikor megláttam nagyon kivisítottam. Mondanom sem kell, hogy a puszta megjelenésem is már felettébb figyelem felkeltő, de gondolhatjátok, hogy miután bevisítottam, hogy néztek rám utána... Na mindegy.
Olyan negyed órája ücsörögtem, amikor kijött az orvos asszisztense és közölte, hogy a betegeket érkezési sorrendben fogják ellátni, és nem az időpontok alapján. Hmm... így a 3. helyről rögtön visszaestem a kb 7. helyre. Csodálatos kezdés. Szóval több mint 2 órán keresztül vártam, mire sorra kerültem. Nagyszerű volt 2 órán keresztül nem csinálni semmit, csak nézni, ahogy a körülöttem lévő majdnem haldokló öregek szenvednek, mocorognak, és motyognak magukba. Jaj, és had ne felejtsem ki, hogy ez mellett még volt a közvetlen szomszédságomban egy cigó-kölök, aki _folyamatosan_ engem bámult, és amikor előkaptam a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő, vagy ha épp számot váltottam az mp3-asomon, éhesen, lopásra készen méregette az érték tárgyaimat. Öröm! De végül is bejutottam. Élve.
A dokinak elmagyaráztam a panaszaimat, majd megvizsgálta a lábaimat. És ugyan azt nem mondta, hogy mi is a bajom, de azt tanácsolta, hogy végezzek egy bizonyos gyakorlatot 1 hónapon keresztül, naponta 2x10 percig, majd egy hónap múlva menjek vissza kontrollra.

N. M. Darky

Good Morning!

Ma reggel valamiért kivételesen nem bal lábbal keltem fel. Az okát nem tudom, csak feltűnően érezhető a különbség. Nem motyogok az "bajszom" alatt, hogy a franc essen bele, már megint mennem kell dolgozni. Nem idegeskedek azon, hogy már megint ki fogja vinni a sérómat az a diplomás rém. (Na, ez a bizonyos diplomás rém nem semmi egy figura. Majd egyszer írok róla.) Nem kattogok azon, hogy lehet inkább vissza kéne feküdni aludni. Egyszerűen nem érdekel most egyik sem. Ez ugyan nem az időjárásnak köszönhető, mivel az nagyon borús, és sötét. Olyan lehangoló, melankolikus. Szerintem az végett kezdődik "ilyen jól" ez a nap, mert végre, 4 hónap után talán először érzem magam úgy, hogy rendesen kialudtam magam. Meglepően sokat javult a kedvem. Remélem ez nem fog hamar elmúlni!
Oh! Egyébként, ma szabin vagyok, mert orvoshoz megyek. Ortopédiára. Ma talán kiderül végre, hogy mégis mi van a térdeimmel, amik mostanában kissé már az őrületbe kergetnek, s amik miatt gyakorlatilag fájdalomcsillapítókon élek. Bár ami kissé illúzió romboló, hogy eddig ahány orvos nézte meg a lábam, annyi féle variációt hallottam arra, hogy mi is a baja. De sajnos, egy dologban minden orvos véleménye egyezett: Ha az általuk felírt gyógyszeres kezelés nem használ, akkor meg kell műteni. Öröm! Most viszont egy pillanat türelmet kérnék, nagyon csábító az a muffin az asztalomon... Harapok egy belőle. Kértek ti is?

Mmmm... barack lekváros. Finom. Hol is tartottam? Ja, igen. A legrosszabb variáció nem is akarok gondolni egyenlőre, de ha már minden kötél szakad, akkor kénytelen leszek kés alá feküdni. Hagyjuk is inkább ezt a témát.
Kissé kezdem már magam úgy érezni, mintha valami nyugger lennék, annyit járok már orvoshoz. Az elmúlt 2-3 héten - ha jól emlékszem - Kardiológiára jártam a szívem miatt. Kissé kalandos volt. A panaszom az volt, hogy zsibbadt a bal karom, és szúrt a szívem - kb. egész nap. Mivel a szív nem vicces téma, el is mentem a háziorvosomhoz, aki átirányított a Kardiológiára. A történet érdekes része itt következik. Találkoztam az én Freakemmel és elmentünk, hogy megvizsgálhassanak. Bekopogok, kijön egy kissé erősebben kisminkelt hölgy, akinek odaadtam a beutalót, és elmondtam neki, hogy mi a bajom. Azt mondta várjunk. Röpke fél óra múlva máris kijött, hogy "Hát maguk még mindig itt vannak? El is felejtettem, hogy itt várnak." Hát ez igazán kedves - gondoltam - de nem tettem semmi túlzottan csípős megjegyzést a dologra. Adott a hölgy egy időpontot a következő hétre. S lám, eljött a következő hét, és megjelentem. Huhhh... ismét időt kérek, befejezem a muffint.

Na, kérem, ez finom volt! Szóval bekopogtam, elmondtam ismét a panaszaimat, majd mondta is a hölgy a szokásos mantrát, hogy várjak. Jó, leültem várni, de most cseles voltam, mert vittem magammal könyvet is. Muhahaha! Khm... szóval egy röpke egy órás olvasgatás után kijött a orvos asszisztense, és beinvitált az egyik rendelőbe. Ott rám akasztott egy vérnyomásmérőt, ami nappal fél óránként, este óránként mérte a vér nyomásomat 24 órán keresztül. Baromira élveztem. Azt képzeld el, hogy aludni akarsz, és mire már-már majdnem elalszol, erre egyszer csak mintha BOING 727-es akarna felszállni az ágyadról, miközben úgy szorítja a karod, hogy pár röpke másodperc után már nem is érzed azt. Végül is túléltem, amint láthatjátok. Egy hét múlvára kaptam ismét időpontot, szóval ismét tiszteletemet tettem ott. Megkaptam a leleteket, és az lett nekem mondva hogy menjek el a háziorvosomhoz, és ő majd felírja a vér nyomáscsökkentőket. Elvittem hozzá, ő visszaküldött hozzájuk, hogy írják fel ők. Haha. Nagyon vicces volt. Visszamentem, és akkor felírták nekem ők. Öröm! Azóta se szedtem be egyszer se, de ma szerintem beöklözök egyet, mert a délután eléggé idegesítő lesz, meg mert miért ne?

Nocsak... azért egész sokat írtam, ahhoz képest, hogy pár mondatot akartam írni. Nem baj, jó ez így.

N. M. Darky

My Sky is Empty Without You...

Sajnos mostanság, kissé eltávolodtam mindentől, s mindenkitől. Önkéntes száműzetésbe vonultam az egyetlen helyre, ahova senki más nem képes utánam jönni, oda, ahol a gondolatok valósággá válnak. Valósággá? Hah! Törékeny illúziók azok csupán! De mégis... jó - ajh, mily csalóka érzés is ez! - kicsit ringatóznom e kis álom világ karjaiban. Habár tudom, hogy amikor kinyitom a szemem, minden, ami elől eddig menekültem, erőnek erejével fog visszatérni, hogy szembesítsen tehetetlenségem nyomorával. Sajnos, az igazsággal szembenézni, sokszor fájó, s nehéz - ám elkerülhetetlen. Számtalan leküzdendő akadály vár még rám, amelyeket még le kell küzdenem.

Ám, nem ez volt az ok annak, hogy én most ismét billentyűzetet ragadtam. Nem azért ugrottam ennek neki, hogy leírjam, milyen antiszociális is vagyok - azt úgyis mindenki tudja, aki lát, beszél velem. Amit most fogok írni azt egyetlen számomra különleges személynek címezném.

Tudod, az imént a zene lejátszó programom bedobta a "számod." Azt a számot, amit még régen küldtél nekem, és ami rettenetesen belopta magát a szívembe. Ugye emlékszel még rá? Egy ideig nagyon nagyon sokat hallgattam, de aztán elkeveredett valahogy. De ma, valamiért mégis előkerült. Rejtély, hogy miért pont most, amikor épp aludni készültem volna, és a zenékre amik korábban mentek, nem is figyeltem, mert annyira tompa voltam. Egyszerűen minden olyan volt, mint a fészkük körül repkedő-zümmögő méhraj, melyben a raj hangja olyannyira összeolvad, s eltorzul, hogy egybefüggő morajlásnak tetszik csupán. De ahogy ez a track megcsendült a fülemben... Egyszerűen nem tudom visszaadni teljesen azt amit akkor éreztem.
Valahogy úgy próbáld meg elképzelni, mintha ama hang hatására megállt volna szíved egy pillanatra. Mintha egy elnyújtott pillanatra meghaltál volna - de mégis érzékeled a világot, ami olyan, mintha a világ csak arra a dallamra szűkülne le. Mintha csak az a dallam létezne.
Ahogy ez a pillanat véget ér, úgy érzed, mintha újjászülettél volna... Én legalábbis ehhez nagyon hasonlót éreztem. Majd hagytam, hogy ez a érzés elhatalmasodjon rajtam. Minnél jobban elmerültem, annál tisztábban éreztem, hogy elmémet egy angyalian bájos arc, s az ő csábító hangjának édes duruzsolása tölti meg. Mintha a gondolatok ténylegesen materializálódtak volna egyetlen pillanatra. Úgy tűnt, mintha előttem lebegne e szárny nélküli Angyal...

Tudod, hiányoznak azok a "régi" szép idők... És Te is. Nagyon.

N. M. Darky