My Sky is Empty Without You...

Sajnos mostanság, kissé eltávolodtam mindentől, s mindenkitől. Önkéntes száműzetésbe vonultam az egyetlen helyre, ahova senki más nem képes utánam jönni, oda, ahol a gondolatok valósággá válnak. Valósággá? Hah! Törékeny illúziók azok csupán! De mégis... jó - ajh, mily csalóka érzés is ez! - kicsit ringatóznom e kis álom világ karjaiban. Habár tudom, hogy amikor kinyitom a szemem, minden, ami elől eddig menekültem, erőnek erejével fog visszatérni, hogy szembesítsen tehetetlenségem nyomorával. Sajnos, az igazsággal szembenézni, sokszor fájó, s nehéz - ám elkerülhetetlen. Számtalan leküzdendő akadály vár még rám, amelyeket még le kell küzdenem.

Ám, nem ez volt az ok annak, hogy én most ismét billentyűzetet ragadtam. Nem azért ugrottam ennek neki, hogy leírjam, milyen antiszociális is vagyok - azt úgyis mindenki tudja, aki lát, beszél velem. Amit most fogok írni azt egyetlen számomra különleges személynek címezném.

Tudod, az imént a zene lejátszó programom bedobta a "számod." Azt a számot, amit még régen küldtél nekem, és ami rettenetesen belopta magát a szívembe. Ugye emlékszel még rá? Egy ideig nagyon nagyon sokat hallgattam, de aztán elkeveredett valahogy. De ma, valamiért mégis előkerült. Rejtély, hogy miért pont most, amikor épp aludni készültem volna, és a zenékre amik korábban mentek, nem is figyeltem, mert annyira tompa voltam. Egyszerűen minden olyan volt, mint a fészkük körül repkedő-zümmögő méhraj, melyben a raj hangja olyannyira összeolvad, s eltorzul, hogy egybefüggő morajlásnak tetszik csupán. De ahogy ez a track megcsendült a fülemben... Egyszerűen nem tudom visszaadni teljesen azt amit akkor éreztem.
Valahogy úgy próbáld meg elképzelni, mintha ama hang hatására megállt volna szíved egy pillanatra. Mintha egy elnyújtott pillanatra meghaltál volna - de mégis érzékeled a világot, ami olyan, mintha a világ csak arra a dallamra szűkülne le. Mintha csak az a dallam létezne.
Ahogy ez a pillanat véget ér, úgy érzed, mintha újjászülettél volna... Én legalábbis ehhez nagyon hasonlót éreztem. Majd hagytam, hogy ez a érzés elhatalmasodjon rajtam. Minnél jobban elmerültem, annál tisztábban éreztem, hogy elmémet egy angyalian bájos arc, s az ő csábító hangjának édes duruzsolása tölti meg. Mintha a gondolatok ténylegesen materializálódtak volna egyetlen pillanatra. Úgy tűnt, mintha előttem lebegne e szárny nélküli Angyal...

Tudod, hiányoznak azok a "régi" szép idők... És Te is. Nagyon.

N. M. Darky