[Untitled]

A mai nap eddigi tanulsága: Hiába a farkas ordító hideg, még mindig jobb terepen dolgozni ebben a hidegben, mint bent, az irodában egész munka időben pasziánszozni. Komolyan mondom, ebben a mai pasziánszozásban jobban elfáradtam, így, rövid műszakban, - amiből még így is ellógtam egy órát! - mint amikor egész nap, normál munka időben dolgoztunk terepen. A mai napon már most rengeteget tanultam, pedig még csak a nap felénél járunk, és még sok-sok dolgom és programom van még vissza nap végééig! Hey, végre egy kis pörgés!

Oh, jut eszembe, el is felejtettem a múltkor beszámolni egy hatalmas élményemről! Nos, ez ugyan sok ember szemében mindennapos lehet, ezért számukra ez most egy átlagos, szürke hétköznap egyetlen jelentéktelen mozzanatát írom csupán le. De mit is érdekel engem az? Legyen az az ő bajuk. Na szóval. A minap Zé kollégám engedélyt adott rá, hogy - életemben először! - a volán mögé ülhessek, és vezethessek egy picit. Öröm! Beültem a kormány mögé, Zé elmagyarázta nekem, hogy mégis mit is kéne csinálnom. Én ugyan autodidakta módon már gyűjtöttem magamban nem kevés elméleti információt a dologról, de hát az elmélet és a gyakorlat merőben eltérő dolog, szóval ittam minden szavát. Miután túlestem a "tutorialon" elfordítottam a terepjáró - Toyota Hilux - slusszkulcsát, sebességbe raktam a kocsit, aztán toltam neki a volt III-as Üzem területén. Nagyon durva élmény volt! Tudom, kissé gyerekes ilyennek így örülni, de hát ez van. Én már csak ilyen vagyok. Egy olyan fél óra vezetgetés után, visszaadtam az irányítást a kollégámnak, majd befejeztük a méréseinket. Zé szerint totális kezdő létemre tűrhetően teljesítettem. Ki tudja, még a végén legközelebb a Forma 1-ben leszek majd látható...
Noh, viszont én most jobbra el, mert még a végén odaég az ebédem.

N. M. Darky