Invasion!

Ez a makacs megfázás, csak nem akar elmúlni. Hiába töltöm időm majdnem teljes egészét alvással illetve pihenéssel. Időközben a család majdnem összes tagja is - bátyámat leszámítva - szolidaritásból szintén beteg lett, szóval kezdem azt gondolni, hogy ez már több, mint egy szimpla megfázás. Ez már lehet, hogy az ebola!! Vagy nem.

Tegnap miután már nem volt kedvem többet aludni, elhatároztam csinálok pár képet itthon. Hát szerintem egy kép lett csak jó, ezt hamarosan fel is töltöm a szokásos helyre. Öröm!

A sok alvás, és a zéró élet ellenére azért tartogatott számomra izgalmakat ez a nap. A szituáció a következő volt. Az éjszakai alvásomhoz készülődtem, amikor épp a megmaradt fogaimat mostam a fürdőben a tükör előtt, mikor valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve, megcsúsztam a padlón. Elesni ugyan nem estem el, de ahogy elvesztettem az egyensúlyomat, vállaimmal meglöktem egy törülközőt, ami a szárítóról lógott alá. Ez a törülköző egy végzetesnek bizonyuló lánc-reakciót indított el a szárítón lógó ruhák között, aminek az eredménye az volt, hogy arra lettem figyelmes, egy nagy, fekete és szőrös valami hullik alá, s veti rám magát. Mindezt ugye a tükörbe nézve vettem észre, így még sokkal horrorisztikusabb hatása volt, mivel olyan volt, mintha egy rólam készült filmet néztem volna, ahol, rám veti magát egy valami a szárítóról. Akkor az idő jelentőségét elveszítve megfagyott, s gondolatok milliói kezdtek kavarogni a fejemben a lehetőségeket taglalva, mégis mi lehet rémületem valós okozója.

- Ez mi az anyám volt?
- Egy kígyó? Egy nagy szőrös kígyó?
- Egy hatalmas bogár?
- Egy szargörény az Álomcsapdából?
- Egy galamb repült volna be?

S akkor a fogkrémtől habzó szájjal, a félelemtől teljesen elvakítva majdnem torkomszakadtából felordítottam, amikor észrevettem, hogy apám fekete pamut zoknija volt az... Aww...

N. M. Darky