Last Revelation

Ma este ahogy jöttem haza a belvárosból, egy igen érdekes anomáliába ütköztem. Ez az anomália nem más volt, mint hogy a belváros nagy részén meghalt a közvilágítás, így hát nem volt kérdés utam merre fog vezetni. Nem én lennék, ha ezt a ritka lehetőséget kihagynám. Szóval lépteim a sötét, kihalt utcák felé vezettek.

- Na, ez jó lesz! - gondoltam magamban, majd arcomra széles mosoly kúszott, s szép lassan magába ölelt jótékony takarásával az éj sötétsége.

Tempómon semmit sem változtattam, csak sétálgattam nyugodtan, zsebre vágott kézzel, miközben jóféle melodic death metalt hallgattam. Ahogy egyre beljebb és beljebb haladtam a sötét utcában egyre magasabbra hágott az adrenalin szintem. Noha, nem azért, mert féltem volna, csak annyira vártam, hogy történjen végre valami, ami felpezsdítené kissé végre milliónyi szilánkra hasadt szívemet. Mindegy, hogy micsoda, csak végre valami igazán mókás dolog. Épp ezen járt akkor is az agyam, amikor megpillantottam, hogy a távolban mintha jönnének velem szemben. Gondoltam, most jól megtréfálom.

Légzésemet visszafolytva haladtam felé az éj sötétének leple alatt rendíthetetlenül. Próbáltam úgy kiszámítani a lépteimet és az övét, hogy pont egy bizonyos helyen, s időben legyünk nagyjából kartávolságra egymástól. Minnél közelebb értem hozzá, annál tisztábban láttam, hogy ki lesz az áldozatom. Nos, a sors nagyon kegyes volt hozzám, mert nem egy ember jött velem szemben, hanem egy fiatal párocska, akik gyakorlatilag egymásba voltak gabalyodva annyira intenzíven smárolgattak.

- Hibátlan... - suttogtam magam elé alig hallhatóan.

Kicsit meggyorsítottam a lépteimet, s a falhoz lapulva haladtam tovább, mert a távolság vészesen csökkent, és félő volt, hogy elhibázom, mert észrevesznek, vagy mert rossz lesz az időzítés. Mindenütt továbbra is a végtelen sötétség dominált. Még az ég is vészesen komor volt a vastag felhőtakarótól, ami elrejtette az összes parányi kis csillagot, így csupán egyetlen egy lámpácska volt az, amely némelyest elűzte a sötétséget. Ez a kis lámpácska egy garázsajtónak a narancssárga színű, folyamatosan villódzó, figyelmeztető fénye volt. Áldozatomra pont a lámpa alatt igyekeztem lecsapni. A párocska változatlan sebességgel közeledett felém továbbra is - még mindig mit sem sejtve. No, de mit is várhatnánk, amikor annyira el vannak foglalva egymás nyálának cserélgetésével.

Már csak 3 lépés...

Már csak 2 lépés...

Már csak egyetlen lépés...

...MOST!!

S azzal a lámpa fénye kialudt. Ismét eluralkodott a teljes sötétség. Kiléptem a fal árnyai közül, s azzal a mozdulattal le is dobtam fejemről a fejhallgatót vállaimra, s visszaraktam a kezemet a zsebembe. Ahogy elmozdult a fejemtől a fejhallgató, a belőle üvöltő zene - Zao - pont abban a pillanatban érte el klimaxát - vagyis a szám lehető legbrutálisabb részét. Ahogy elmémben lefutott ez a kép, arcomra egy betegesen torz vigyor költözött, s ekkor lépett be elém a pár. A lámpa felvillant egy röpke másodpercre, s akkor ott álltam én, halál lazán, arcomon beteges vigyorral, mintha a pokol legmélyebb, legsötétebb bugyraiból másztam volna elő, hogy elhozzam az örök sötétséget, miközben a háttérből masszív gitárzúzás és hörgés hallatszik. A lámpa kialudt. Döbbent csend, csak hörgés volt hallható egyedül. Mintha a levegő is megfagyott volt, olyan drámai volt megjelenésem. A lámpa ismét felvillant. Arcomon talán még szélesebb vigyorral bámulok bele teljes életnagyságban a sápadt kis pofikájukba. Tekintetük rémült volt. Arcuk falfehér. S a lámpa lekapcsolt. Majd felharsant két hangos, félelemtől terhes sikoltás, mely olyan mély, szívből jövő, gonosz nevetést váltott ki belőlem, hogy azt már nem bírtam magamba fojtani, szóval utat engedtem neki, s felnevettem. Nevetésemtől kiáltásuk még riadtabbá vált, s futásnak eredtek. Én meg visszatoltam a fejhallgatóm, és folytattam tovább az utamat a buszmegálló felé.

Huuu... de gonosz tudok lenni néha. Sajnos ez van, ha az embernek vannak antiszociális hajlamai. Mindenesetre én jót nevettem az egészen - ha már ilyen fejjel áldott meg az Élet, akkor már kihasználom az általa nyújtott lehetőségeket. Meg különben is, mindenkinek kell valami hobby. Hahaha!

Ui: Umm... *hugs Freak* - hátha segít. <3 x3 \o/

N. M. Darky