Something...

Kezdem egyre jobban úgy érezni, hogy belül valami szépen fokozatosan, de annál határozottabban meghalni készül. Ez az érzés már nagyon régóta bennem van, csak eddig nem tanúsítottam neki különösebb figyelmet, mert annyira jelentéktelennek tűnt a dolog. Úgy fogtam fel, hogy biztos csupán a képzeletem játszadozik velem. Az elmúlt napok eseményei ezt a folyamatot mintha kissé felgyorsították volna, szóval így az alaphangulatom elég erőteljesen a sötétségbe kezdett el zuhanni. Próbálom legyűrni ezt magamban, de sajnos nem érzem úgy, hogy van nekem ehhez elég erőm. Mivel egyebet nem tudok csinálni, ezért nincs más választásom mint az, hogy dacolok ezzel a rákfenével.

A mai napon megtudtam, hogy nagyfateromat elvileg(!) holnap kiengedik a kórházból. Az jó, mert ez azt jelenti, hogy az öregnek mégsincs olyan komoly baja. Megjöttek továbbá húgom felvételi eredményei is. A TÁSI gimnáziumba fog járni. Természetesen a nappalira - vicces is lenne ha nem így lenne.

N. M. Darky