Overshadowed

Nos, majdnem egy hete, hogy írtam ide. Az oka ennek is megvan - mint mindennek. Kicsit... hogy is mondjam... elszaladt velem a ló - pont a rossz irányba. Annyira nem voltam "tip-top" hogy amikor egyik nap ránéztem az órámra, s miután megállapítottam, hogy fél 7 van, csak annyit mondtam magam elé, már-már reflex-szerűen: "Aww... még csak fél hét van, de már most meg akarok halni." Tesóm ezen hatalmasat nevetett, majd miután végiggondoltam a helyzet komikumát, én is nagyot nevettem rajta. De amikor kimondtam, abban a pillanatban azt nagyjából úgy is gondoltam. Nyugalomra semmi ok - nem tervezek semmi ilyesmit. Úgy túl könnyű lenne. Szóval egész hetem nagyjából hasonló hangulatban telt, bár már jól érzem magam. Ezért is írok.

A hétvégéről még tartozom egy leírással, hogy milyen volt. Nehogy már az én jó öreg Vori cimborám Pécsi látogatása maradjon ki. Szóval Vori vonata 10 perc késéssel, de rendben megérkezett. A Nagykövet úr elsőre nem ismert fel, de amikor hirtelen ott találta magát, hogy egy nagydarab fejhallgatós, piercinges arc hesszel bele az arcába, akkor kénytelen volt rá, hogy felismerjen. A formális üdvözlések után megvettük a vonatjegyét, hogy azért holnap haza tudjon majdan menni, majd lépteinket az interspárta felé irányítottuk, hogy azért szomjan ne haljunk a nap során. A kosárba befigyelt egy Portoricoi rum, 2 sör, és... hát biztos volt még ott valami, csak már nem emlékszek rá. Szenilis vagyok.

A bevásárlást egy kellemes falafelezés követte. Mindketten megettünk egy-egy falafel tálat. Így utólagosan visszagondolva, végülis jó volt, finom volt... de én akkor is pita párti maradok. Úgy a true. Az ebédünket egy kisebb séta követte, végül letelepedtünk az "Új Parkban." Elsörözgettünk, és eldumálgattunk sokmindenről, hiszen volt miről bőséggel.

Sörözgetés után úgy döntöttem, megveszem azt a cipőt, amit előző nap kinéztem magamnak Freakkel, de sajnos mire odaértünk már nem volt a méretemben. Hát, most ezt dobta a gép, de majd legközelebb másként lesz. E kudarc után, s a hóvihar nyomására felhívtam bátyámat, hogy nem lenne e gáz, ha bevackolnánk magunkat oda hozzánk, amire végülis rábólintott, de voltak vendégei, így hát úgy döntöttünk Vorival, hogy beülünk Dante-ba. Egyből befoglaltam a kedvenc fotelemet, majd rendeltünk 2 Portoricoi rumot citromos zöldteával. De finom is volt az! De hogy a pillanatot még tovább fokozzuk, Vori barátom előkapott a táskájából egy szivart. Na annak hamar neki is ugrottam - szivarvágó híjján - a bicskámmal, s lekaptam a végét. Hihetetlen nagy hangulat volt abban a nagy dög fotelban ücsörögni, szivarozni, s rumos teát szürcsölgetve beszélgetni, miközben lágy jazz zene szól a háttérben. Leírhatatlan érzés.

A nagyon kellemes lazulás után úgy döntöttünk, hogy lépjünk el hozzánk, de végülis út közben a tervet megváltoztattuk egy tesco-s bevásárlásra. Felszerelkeztünk jó alaposan egy mozizós estéhez, majd hazajöttünk. Lepakoltuk a cuccainkat, dumáltunk tesómmal egy darabig, majd megnéztük az új Futurama mozit. Beszarás mód kemény volt. Nagyon tetszett! A movie végére a nikotion-hiány hívása már túlságosan csábító volt, szóval engedtünk a gaz csábítónak, s lementünk rágyújtani. Figyelem, ez általában úgy néz ki, hogy leugrunk a ház elé, elszívunk egy szál cigit, és feljövünk. Na, ez a mostani helyzet kicsit rendhagyó volt. Lementünk, s a cigi mellett annyira jól elbeszélgetünk, hogy az első cigit mégegy, majd mégegy, majd... és így tovább amíg a teljesen szűz doboz közel 70%-át elszívtuk egyhuzamban. Máskor ettől már régen a sarokba ültem volna a rosszulléttől, de akkor valahogy semmi rosszullétet nem generált bennem. Nagyon régen volt már szerencsém ilyen hosszú, s kiadós beszélgetéshez, szóval nagyon örültem neki, hogy ez is megadódhatott számomra.

A cigizés után még további futurama részeket nézegettünk, és persze iszogattuk a rumot is, szóval végig jókedvünk volt. Majd olyan 3-4 fele aludni tértünk.

A vasárnap túlnyomó része egy régimódi, "piálós-gamelős" nap volt. Nincs ezen nagyon mit firtatni, játékosan berúgtunk. Pont. Végül fél 5 felé elindultunk a vasút felé, hogy a nagykövet úr nehogy lekésse a hazafelé tartó vonatát. Útközben is beszélgettünk egy jót. Összességében egy teljesen jó hétvégéhez volt szerencsém, maximálisan élveztem minden egyes pillanatát. Remélem Vori nem bántad meg hogy lejöttél. ;D

Ami talán némi árnyékot vet a hétvégére az az, hogy bizonyos emberek kissé segget csináltak a szájukból, ezáltal kellemetlen helyzetbe hozván engem. Srácok, ez nem esett jól.

A hét egyéb történései közül a két talán említésre méltó dolog, hogy rühellem a upc-t amiért már 3. napja majdnem egész nap nincs net, míg a másik hogy az az illető aki lógott nekem kidobta a cashem, szóval nem kellett begorombulnom. Szóval minden jó, ha a vége jó. Nem igaz?

Ui: A bejegyzés írás közben épp a The Witcher játékzenéjét hallgattam, amikor a lejátszó programom váratlanul - mivel shuffle módban volt - bedobta a harcok alatt szóló zenét, s az első gondolatom az volt, hogy "Te jó Isten, megtámadott egy szörny?" s vad fejforgatásba kezdtem, hogy merre van a "támadtóm," de csak a kutyám nyújtozkodott egyet álmosan a vendégágyon... Hát hatalmasat nevettem saját magamon, majd odamentem és megsimogattam a kis álmos buksiját a kutyámnak. Tanulság: Nem szabad hagyni egy játék ennyire megkaparintsa az elmédet, mert könnyen úgy járhatsz mint én.

N. M. Darky