Shakin' it Up

Délután egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy elmegyek fotózgatni. Szóval magamhoz vettem mindent ami egy fotózáshoz csak kellhet: Egy fejhallgatót, egy Cowon iAudio 7-et, Ganga Giri-t, és persze a fényképezőgépemet.

Kiléptem az ajtón s egy hatalmasat szippantottam a finom, friss levegőből. Nagyon kellemes volt az idő, mondhatni pont ideális egy "téli" fotózgatáshoz. Úgy 17 fok volt, a nap szépen sütött, tehát világos volt, ami nem hátrány, ha az ember ilyen akciókra készül. Lépteimet először a Kresz-park felé irányítottam, majd később ellátogattam a Béke-parkba is. A mostani kiruccanásom kicsivel kalandosabb volt mint a többi, ami igazi felüdülés volt a négy fal szürkés unalmassága után. Volt részem mindenféle földi jóban: Kerítés mászásban, árok ugrálásban, mocsárban gázolásban, végül toxikus anyagok inhalálásában, amit egy kisebb futás követett, mert egy csöves nem örült neki, hogy készítettem pár képet elég szerény hajlékáról. A futóverseny győztese én voltam. A csövesen kifogott a tabisbor, és pár lépés után akkorát borult, hogy öröm volt nézni. Szegény pára pont belefejelt egy vakondtúrásba. Ami után rögtön felpattant, és hangosan, artikulálatlanul, valami primitív dialektusban káromkodni kezdett, végül bölcsebbnek látta visszaaraszolgatnia a kannás borocskájához. Váljék egészségére.

Miután úgy éreztem eleget fotózgattam, meglátogattam öreganyámat, aki nagyon örült a látogatásomnak. Egy jót beszélgettünk, majd hazaindultam, hogy magamhoz vegyek valami ehetőt is, mivel addig még nem ettem semmit. Miután belakmároztam, épp dvd-t akartam írni, és mellesleg kidolgozgatni valamelyest a képeimet, amikor merő véletlenségből kitekintettem az ablakon, ahol egy lélegzetelállítóan gyönyörű naplemente tárult a szemeim elé. Hagytam is a csudába az összes gondolatomat, s tennivalómat! Szélsebessen beleugrottam a cipőmbe, feldobtam a fejhallgatómat, felkaptam a fényképezőgépet, és lélekszakadva száguldottam lefelé az utcára, hogy elcsípjem ezt a gyönyörűséget. A túl nagy sietség miatt, megcsúsztam az egyik lépcsőn, ezért kénytelen voltam ugrani egy hatalmasat, hogy elkerüljem a totális borulást, ami valószínűleg több csontom eltörésével végződött volna, így viszont csak az egyik szomszéd ajtajában találtam magam, aki ha látta volna a földet érésemet, valószínűleg nagyon megrémült volna. De nem látta. Szóval becsapódásom után töretlen elszántsággal vágtattam kifelé a lépcsőházból, majd rohantam egyenesen a "vasúton túlra," a szántóföldek felé. Sikerült ugyan pár képet készítenem, de őszinte sajnálatomra a képek nem tudják visszaadni azt bámulatosan szép tájat. Ebben az is közrejátszik sajnos, hogy nem kapcsoltam időben, így lemaradtam a naplemente nagy részéről.

Az egész napi termésből 8 kép került ki győztesen, amelyeket bárki megtekinthet deviantart profilomon. Link jobb oldalt és picit lejjebb.

S most elégedetten dőlök hátra a főnök fotelban, s kortyolok egy nagyot a tonicomból. Hibátlan.

N. M. Darky