The Glad Roach

A mai napom talán egyetlen említésre méltó dolga az volt, hogy negyed 2-kor találkoztam József cimborámmal. Ismét a Keronál találkoztunk. Hát ismét volt szerencsém látni egy halom hmm... felettébb érdekes kinézetű, illetve viselkedésű embert. Valami kölöknek aki egy 4 főből álló citrom hordában ácsorgott nagyon felcsigáztam az érdeklődését, pusztán a megjelenésemmel, amit úgy kívánt a tudtomra adni újra és újra, hogy hátrafelé - azaz felém - nyújtózkodott, torna gyakorlatokat végzett, köhögött, orrot fújt miközben "én-nem-nézek-ám-oda-de-azért-mégis-sunyin-odasasolok" fejjel nézegetett magának. Bár később már az egész galeri figyelmét magaménak tudhattam - legnagyobb örömömre. De azért a kedvencem akkor is az a hölgyemény volt, aki annyira megbámulta a pólómat, meg úgy engem, hogy ha nem dobok egy piruettet, akkor fellöktem volna szegénykémet. Mondjuk eléggé vicces képet vágott, amikor felocsúdott, hogy hoppá, mennyire elbambult. Tényleg ennyire feltűnő jelenség lennék?

Mivel József éhes volt, ezért beugrottunk a törzshelyünkre, a Sahara nevű gyoroszosba. Én kivételesen nem ettem falafelt, mert nem volt rá pénzem. (Hát igen, tényleg kéne már valami munka.) Miután Jocó elfogyasztotta gyrosát, elindultunk, hogy megigyuk a sörünket, ám időközben elkezdett esni az eső, így a színház fedett garázsában húztuk meg magunkat, ahol nyugodtan megittuk a sörünket, miközben kidumáltuk a dolgainkat, illetve elnosztalgiázgattunk pár mókásabb műsorunkon. Jó volt ismét hatalmasakat nevetni, már eléggé hiányzott ez az életemből. Egyszóval: nagyon jól éreztem ma magam, hiába nem állt ma az oldalunkra a szerencse, s esett szüntelen egész délután az eső. De legalább nem volt hideg! Viszont azt továbbra se értem, hogyan érthette Józs.Fm az "itt most egy gyors jobbos kanyag közeledik"-et "Itt egy csótány örvendezik"-nek...

Jocó szerint így örvendezhet egy csótány:

Ver 1.0

Örvendező csótány és "Jocóék" (avagy Jocó és én - gondolom.)

Kész Picasso a srác, mi? Nos, szerintem igen kiválóan sikerült megörökítenie a bal oldali személy tekintetét. Igazán érezni benne a kitörő örömöt. De annak a jobboldali fickónak - aki egyébként vélhetőleg szemüveges - szintén nagyon eltalálta az arckifejezését. Szinte táncolni támad kedvem az örömtől amit az arca sugároz.

N. M. Darky