Yesterday Is The Day When I Almost Died...

A tegnap délutánom felettébb kellemesen telt. Viszonylag hosszú idő után összefutottam a Tábornokkal, akivel csaptunk egy görbe délutánt. Söröztünk, barmoltunk és gameltünk. A gaming asztal terítékére ezúttal némi Devil May Cry 3, illetve Quake III került. Utóbbi csúnyán odavert a retro műsornak. Emlékszem, régen pár cimborámmal mekkorákat Quake-eztünk multiban. Aww... Micsoda cinkek mentek akkoriban. Jó volt ezeket az régi emlékeket ismét magamba szívni. Kár, hogy azokkal a figurákkal már eléggé eltávolodtunk egymástól. De hát ezt dobta a gép. Nincs nagyon mit tenni. A sörözös-gamelős műsor után hazacammogtam. Útközben sikerült megrémisztenem ismét valakit. Ezúttal egy 18-20 év körüli leányzó volt az áldozatom. Noha, semmiféle rossz szándék nem dolgozott bennem, szimplán csak sétálgattam. Ez van, ha az ember kissé ijesztően néz ki.

Miután hazaértem csacsogtam pár arccal msnen, majd úgy döntöttem eleget teszek üres gyomrom követeléseinek, s eszek valamit. A kissé kései vacsorám után, úgy gondoltam mókás lenne ha megmérném a vérnyomásom, mivel kíváncsi voltam, hogy mennyit változott azóta, hogy már 10 kg-mal könnyebb vagyok. Szóval felraktam magamra a karszalagot, s elkezdtem pumpálni a levegőt. Elsőre nem jött össze, mert rosszul raktam fel. Megigazítottam, s az után már rendesen pittyegett, ahogy azt kell neki. Az eredmények amik kijöttek kissé ijesztőek voltak. A vérnyomás 197 volt, a pulzusom 76. Nos, a poén ebben mindössze az, hogy teljesen nyugodt voltam, semmi idegesség frusztráció nem dolgozott bennem. Semmi olyat nem csináltam/használtam/tettem ami vérnyomás emelkedéshez vezetett volna, mégis egy ilyen magas érték jött ki. A 200 feletti vérnyomás már akár halálos kimenetelű is lehet, úgyhogy bevallom, egy pillanat erejéig megijedtem, hogy itt valami nagyon nagy para van, de szerencsére a gondolataim higgadtak maradtak. Ha elengedtem volna magam, s hagytam volna hogy a pánik, és a félelem teljesen elborítsa elmémet, akkor könnyedén elképzelhető lenne, hogy most nem írogatnék ide...
Hogy az esetleges infarktust elkerüljem, szélsebesen beöklöztem a vérnyomás csökkentő gyógyszerem, ami hamarosan hatott is, így minden rendesen helyreállt.

A végkonklúzió az, hogy úgy látszik lehet valami tényleg nem stimmel nálam ami a szívügyeimet illeti. Biztos azért vannak ezek a defektek nálam, mert már annyiszor összetörték a kicsiny szívem. Hahaha! Csak vicceltem. Szerintem egy genetikai hulladék vagyok. Bár tökmindegy melyik az igaz, nagyon sürgősen el kell mennem orvoshoz. Nem ám itt a végén ilyen gyorsan kihalok. De a világnak úgysincs akkora mázlija, így én személy szerint nem gazolok.

N. M. Darky