Sunking

Nos, úgy döntöttem, hogy fél óra masszív agonizálás, illetve szédülés és méla undor után felkelek. Az óra most 4:25-öt mutat. Kissé korai ez az ébredés. Valahogy nem erre számítottam, amikor lefeküdtem aludni. De hát, szokás mondani, ne igyon az, ki nem bírja. Nos, én ebbe a hibába estem bele. Méghozzá eléggé. Mondhatnánk úgy is, hogy úgy néztem ki mint egy disznó, és még be is rúgtam. Emlékképeim a tegnap estéről eléggé zavarosak, összefolytak, illetve kiesett számos dolog. Például nem tudom, hogy jutottam haza. Mindenesetre most itthon vagyok. A sors mókás iróniája, hogy miután leírtam az utolsó mondatomat, a biztonság kedvéért azért körülnéztem. Csúnya lett volna, ha másképp van. De nem volt.

Tegnapi napom nagy részét a fények városában, avagy Komló cityben töltöttem. A fél 4-es busszal hajóztam le, ami fittyet hányva a sok hóra, rekord sebességgel ért célba. Kökönyösben - legalábbis asszem ott voltam - szálltam le, ahol pár perces várakozás után ütköztem kereszttesómmal. Utunk először hozzájuk vezetett, de útközben betértünk az egyik kisboltba, ahol magunkhoz vettünk némi muníciót. Balázséknál csacsogtunk egy keveset, és beöklöztük a sörünket, majd elhatároztuk, hogy borozni fogunk. Ez már csak így megy nálunk. Szóval lassacskán összeszedelőzködtünk, s elindultunk a lidl felé. Út közben ismét betértünk ugyanabba a kisboltba, ahol ismételten magunkhoz vettünk némi szomj oltót. Csak hogy ne maradjon száraz a torkunk addig se. A lidlig való lejutás is kalandosnak ígérkezett, mivel már nagyon picit kezdtem érezni az alkohol mámorát a fejemben, ami annyira volt csak elég, hogy elbizonytalanodjak kissé lépteimben, ami valljuk be, nem éppen pozitívum amikor az ember egy nagyon nagyon hosszú lépcsősoron kíván lemenni, ami mellesleg tiszta hó, illetve jég. De végül csak lejutottunk. Esés nélkül méghozzá! Bár tény, érdekesen festhettünk...

Lidlben vettünk 2 üveg bort és egy kis kólát is. Ezt a vasútállomáson bekevertük, és megiszogattunk. Bár viccesen jött ki a szituáció, mivel a vasútállomás azon része ahol szomjunkat oltottuk egy eléggé félreeső helyen van, ezért ugye nem igazán vagyunk szem előtt. Ez maga még nem akkora móka, de az kissé komikus volt, hogy míg mi borozgatunk és dumálgatunk a placc egyik oldalán - néha egészen érdekes témákról - addig a másik oldalán egy párocska "romantikázott." Hát nem tudom. Én nem éppen magunkat választottam volna mint aláfestő zene. De amikor elkezdtek hozzánk csapódni még páran "hosszú hajú emberkék" akkor valamiért elpárologtak. Pedig aztán mi semmi rosszat nem terveztünk velük. Miután elfogyott a bor, elindultunk, hogy vegyünk még, de ez úttal asszem a Penny felé. Nos, igen. Addigra már kissé kezdtem beoffolni. A feltankolás után - aminek az eredménye 4 üveg bor lett - a Jenő névre hallgató kocsma felé indultunk meg. Útközben elfogyott egy üveg bor, a kocsma előtt szintén. Innentől viszont már csak ködös képek élnek csupán elmémben a történtekről.
Nemsokkal a beérkezésünk után arra lettem figyelmes, hogy a pár hiperpigmentált citromképű erősnek érezte magát, s bekóstolta a kis csapatunkat. Én beálltam a csaj elé, hogy védjem őt. Nem tudom ki, megkért, hogy vigyem le a csajt a buszmegállóba, s vigyázzak rá. Következő kép lent vagyunk a buszmegállóban, s hívom kereszttesómat, hogy mi történik. Azt mondta, nem volt balhé, mindenki jól van. Kérdeztem, mi legyen, menjek e vissza, mire azt a választ kaptam, hogy menjek nyugodtan haza, úgyis pont jött a buszom, meg már amúgy is eléggé bekészültem már.

És most itt írok... Hogy közben mi történt, nem tudom. Elég csúnya látvány vagyok még mindig, de valamiért mégse jön álom a szememre, pedig most nagy szükségem lenne az alvásra. Lehet ennek az a fő oka, hogy úgy érzem magam, mintha egy hordóban lennék, ami éppen vígan gurul lefelé egy domboldalon...

Ui: A pénteki meló-akcióm sajnos csúfos kudarcot vallott, mivel nem tudtam elérni az illetékes urat. A végső választ még ugyan nem tudom, de a volt főnököm azt mondta ne reménykedjek semmi jóban, mert létszám stop lépett érvénybe. Ennek ellenére "már csak azért is" bemegyek a jövő héten valamikor, s biztosra megyek.

N. M. Darky