2009. február 14., szombat

Snowrush

Tegnap péntek 13 volt. Távol álljon tőlem, hogy babonásnak tituláljanak, mivel nem vagyok az. Sőt, felettébb nevetségesnek találom azt. Mégis péntek 13.-a számomra sosem volt egy túlzottan jó élmény. Mindig volt valami olyan dolog, ami kivitte keményen a pofámat. Nem kívánok példákkal élni, mivel már csak ha rájuk gondolok is, felhúzom magam. De! A mostani péntek 13 elég lazára vette a figurát - hála az Égnek! Mondhatnánk úgy is, hogy olyan volt ez a nap, mint az összes többi.

Annyi a különbség csak talán, hogy picit mozgalmasabb volt számomra, mint egy átlagos napom. A délelőttömet az adóbevallásom kitöltögetésével töltöttem, amit ugyan sikerült - elvileg - helyesen kitöltenem, leadni mégsem tudtam, mert bezárt az a szutyok, mire odaértem. Hogy szakadnának meg. Így más egyéb tennivalóm hiányában odaköltöztem a konzumhoz, és várakozó álláspontot vettem fel, hiszen még volt fél órám a Freakkel való találkozás vélt időpontjáig. Ez a fél óra a hóviharban, nos, finoman fogalmazva is elég lassan telt, bár időközben felbukkant egyik volt osztálytársam, akivel azért el tudtam barmolni, szóval nem olyan vészes a várakozás. Miután nagyon olybá tűnt a dolog, hogy az én kis imádnivaló gömböm nem igazán akar jönni, úgy döntöttem felhívom. Nos, ő felvilágosított, hogy hát biza a hiba az én készülékemben van, mivel 1 órával előbb mentem a megbeszélt helyre... Ohh shit! Hát az idő fennmaradó részét már valahogy nem akartam kint a hidegben eltölteni, ezért bemenekültünk az árkádba. Ott legalább meleg van. És sok hiperpigmentált sárga színű déligyümölcs is. Bár utóbbiakat elkerültük azért. Thomasz nem tudta megvárni velem Freaket, mert ment a busza, így lekísértem a paraszthoz, és megvártam vele, majd komótos léptekkel visszaindultam a konzumhoz, mivel már majdnem idő volt.

Pár perc ácsorgással és néhány szcientológus elkergetésével később meg is érkezett a stylistom. Ismét sikerült szerintem 2 újabb frankó ruhadarabbal bővítenem a kollekcióm. A "nagy" bevásárlás után még időztünk ott egy picit Józsefre várva, aki sajnos nem bukkant fel. Biztos elrabolták a buckalakók. Szóval így, József-hiányosan, de nadrágban túltengve elmentünk Freakhez, mivel elég ramaty volt az idő a kint időzéshez. Beszélgettünk egy nagyot, amire sajnos nem nagyon volt mostanság időnk. Felettébb feldobott a dolog, mert már kezdtem tényleg lassan teljesen elvénemberesedni.

Tegnap éjjel olyan orbitálisan nagy baromságokat álmodtam, hogy már csupán a gondolatától is kiráz a hideg, szóval aludni nem igazán tudtam, ami a mai nap során nem fog épp előnynek számítani, mivel ma látogat el hozzám a Mexikói-Magyar Nagykövet. Remélem ez a 4-5 óra alvás után nem az lesz, hogy menet közben hirtelen elalszom valahol.

A kevés alvás miatt ugye már elég korán - 8 fele - fenn voltam. Mivel volt egy kevés időm, a nagykövet megérkezéséig, elhatároztam, fotózgatok párat az éjjel leesett hó tiszteletére. Nos, készítettem jópár képet, de azokat még ki kell szelektálnom, szóval azokból valamikor talán vasárnap este, vagy hétfőn lesz csupán valami is - már ha készültek elfogadható képek. Viszont most már nekiállok készülődni, mivel az időm már csaknem elment, s nem akarok elkésni.

Mivel már egy ideje nem volt zene ajánlva, ezért most enyhíteném ezt a fájó hiányt:

The Pixies - Where is my Mind?



Ui: József, te büdös, tróger, citromképű lajhár. Ezért kérvényezni fogom a heréid orvosi úton való eltávolítását. De azért majd mesélj, hogy "mi folyt Gyönyösön!" ;D

N. M. Darky

Nincsenek megjegyzések: