Pigpen.

Nos, mint azt korábban már megjósoltam, az a disznó, aki a múltkor szívózott velem, valóban bekaphatja. Voltam délután Ákos cimborámmal a disznóólban engedélyeztetni a lőfegyveremet, ami simábban ment, mint az ágyba szarás. Kifizettem két ezer magyar Forintot az engedélyért, majd kitöltöttem egy papírt, és beszélgettem egy kicsit az ügyintéző hölggyel, akivel mint kiderült, pár éve még napi szinten utaztam egy busszal. Milyen kicsi a világ, állapítottam meg neki is kacagva, és tényleg, hiszen ma még szerencsém volt az én kedvenc volt főnökömmel is találkozni, akit annyira szeretek, hogy egy kanál vízben is meg tudnám fojtani. De végülis miután elintéztem az engedélyemet - amire elvileg 3, de valószínűbb hogy csak 2 hetet kell várnom - megünnepeltük Ákossal e sikeres küldetést, és beöklöztünk 3, azaz három darab seritalt, miközben elbeszélgettünk jópár dologról. Viszont az a pár sör - lévén, hogy elszoktam az ivástól - a vártnál kicsit jobban megütött, úgyhogy jelen pillanatban felettébb kellemesen zsibbadtan érzem magam. Viszont zárom is soraimat, hiszen rántott sajt érkezik a kettes vágányon. Jó éjt mindenkinek!

N. M. Darky