Ikea Men

Nos, ez a pillanat is elérkezett. felköltöztem Pestre, a bűn városába. Igaz, hogy már szombat délután fenn voltam, de csak most sikerült időt szakítanom, a blogolásra. Szóval akkor azt hiszem csapjunk is a lecsóba.

A költözést megelőző pár napom elég szarul telt. Az a rengeteg búcsúzkodás az ismerőseimtől, eléggé megviseltek belül, hiszen azért hiányozni fognak. Édesanyám napok óta minden este sír(t) a költözésem miatt, ami cseppet sem könnyítette meg a dolgom, sőt. A pénteki, és a szombati napom nagy része a pakolászás jegyében telt. A végösszeg egy csordultig megpakolt bőrönd, egy majd' pukkadásig rakott sporttáska és a szakadás határig megtömött hátitáska lett, amit még megfejeltem egy hálózsákkal.
A vasútállomásra való eljutásom a kereszttesóm segítségével történt, aki kocsival vitt el odáig édesanyám és bátyám társaságában. Még mielőtt felszálltam volna a vonatra, édesanyám ismételten elsírta magát, amelynek látványától egy pillanatra elbizonytalanodtam, annyira szívbemarkoló volt a látványa, de végül megacéloztam az akaratomat, és az utazás mellett döntöttem. Hogy döntésem helyes volt e, az idővel elválik.
A vonaton a helyem - annyira tipikusan - az utolsó vagon utolsó helyére szólt. Az utazás maga hosszú volt, és unalmas. Végig zenét hallgattam, és olvastam a Droidzónából, amely miatt néha kissé hülyén néztek rám utastársaim, amiért időről időre fel-felnevettem.
A vonat - természetesen - a keleti pályaudvar legtávolabbi csücskébe futott be, szóval nagyon élvezetes volt onnan elbicegnem a pályaudvar kijáratáig azzal a sok holmival. Úgy néztem ki, mint egy mozgó karácsonya, amelyet mintha kissé ízléstelenül, bőröndökkel díszítettek fel. Kicsivel a kijárat előtt találkoztam Vorival, aki már messziről kiszúrt - nem volt nehéz mondjuk... - és jókat vigyorgott rajtam, ám mosolyát hamar letöröltem az arcáról, hiszen lepasszoltam neki párat a csomagjaim közül. Muhahahaha!
Először bérletet venni mentünk, hiszen anélkül kissé necces lett volna az utazgatás, aztán megtámadtuk a 76-os trolit, és jól befészkeltük magunkat a hátsó 4-es ülésre. Pár megálló után felszállt a járműre két darab citromképű nőstény, akik tizenpár évesek lehettek. Egyikük igényt tartott volna a csomagjaink helyére, ami valahol érthető is, de egy normális ember nem szól be a másiknak, amikor látja, hogy kurva sok cucca van. Nos, ő nem volt normális - nahát, micsoda meglepetés! - és rögtön nekiállt arcoskodni nekünk, hogy hát mit képzelünk magunkról, hogy odaraktuk a csomagjainkat. Egy szó mint száz, szóváltásba keveredtem a kis abortusz szökevénnyel, és mivel előbukkant egy idősebb hölgy is, aki szintén le akart volna ülni - csak ő tudott normálisan kérni is - ezért leült ő az egyik felszabadított helyre, amire a kis purdé csak egy gúnyos "Ezek a büdös magyarok!" felkiáltással válaszolt. Szívem szerint a helyszínen a karjait téptem volna ki a helyükről, de végül nem csináltam semmit, mert sajnos többet kapok érte mint egy emberért. Éljen soká Magyarország. Mindez egyébként a Pestre érkezésem után 1 órával se - ! - történt. De mindezen nehézségek ellenére is sikerült célba érnünk.
A lakásba érkezvén leültünk pihentünk egy sort, majd kipakoltam a cuccaim egy részét, és beleugrottam a vadonat új, acapulco ingembe.
Később elugrottunk boltba, meg jártunk egyet a környéken. Aztán estefele felhívtam az egyik utcaszomszédunkat, akit már amúgy gyermekkorom óta ismerek, és mellesleg kiwi névre hallgat, majd így, édeshármasban elmentünk sétálgatni egyet a környéken, meg leültünk dumálni a Duna-partra.
A vasárnap egy lazulós nap volt. Délelőtt átjött Vori édesanyja, akivel elbeszélgettünk egy kicsit a jövőnkről, majd elmentünk bevásárolni. A bevásárlás után a hűtőnk teljesen megtelt, alig fér már valami is. Délután Vorival Ps-eztünk, aztán koraeste elmentünk a tescoba, hogy vegyünk valami "innivalót." A bevásárlás eredménye egy mézes málnás fütyülős volt, amit otthon jól bedobtunk a fagyasztóba. Amíg hűlt a nedű, addig megvertem Vorit a Mortál Kolbászban. Aztán, miután kiverekedtük magunkat, elővettük a már jól behűtött üccsit, és leültünk filmezni. A Kaszinót néztük meg, ami alatt tulajdonképp el is fogyott az egész üveg. A film után még megnéztünk két South Park részt, majd nyugovóra tértünk.
A mai nap az ügyintézés jegyében fog eltelni, hiszen rengeteg dolgot el kell intézünk. Úgyhogy most azt hiszem zárom is soraim egyenlőre, később teszek fel képeket a kecóról, csak hogy mindenki láthassa, milyen baró kis helyen tengetem napjaimat. További szépeket mindenkinek addig is!

N. M. Darky