Huckleberry

Végre sikerült idáig is eljutnom. De nem is húzom nagyon tovább a szót, íme amiről még nem tudósítottam.

Hétvége - Nyaralás

Délelőtt összefutottam Tábornokkal egy olyan... hónap után először. Ám a találkozás elég lazára sikeredett, hiszen hamar mennem kellett be a városba, mert Valaki már egyenesen Pécs felé tartott. Fél 2-kor találkoztunk, majd el is mentünk bevásárolni a hétvégére, hiszen csak egy óránk volt a Siófokra tartó buszunk indulásáig.
Sikerült időben beszereznünk mindent, majd felültünk a buszra, s onnantól kezdve egy két és fél órás lazulás vette kezdetét, bár amikor már Siófok felé jártunk kicsit elkezdtünk aggódni, hogy jó helyen fogunk e leszállni, no meg hogy elérjük e a következő buszt, hiszen 5 percünk volt csak az átszállásra, és hát ugye a buszok nem igazán arról híresek, hogy pontosak lennének.... De végülis időben, és a jó helyen szálltunk le, így az átszállást is elértük.
Miután megérkeztünk a nyaralóhoz, szembesülnünk kellett az első nehézséggel, azaz nem volt villany. Nos, ez így önmagában annyira nem lett volna még olyan "hűdenagy" probléma, de azért praktikus dolog, ha az ezért mégis van. De mivel nem tudtuk sehogy sem helyrerakni a biztosítékok kapcsolgatásával a villanyt, ezért szóltunk a szomszédban lakozó ezermester fickónak, hogy legyen kedves és nézze meg a problémát. Megnézte, vakargatta a fejét, hogy na, mi lehet a gond, de végül csak megoldotta. Egy fordítva berakott kapcsoló volt a hiba. Miután azt átkapcsolta, megoldódott a helyzet. Öröm! Miután az öreg visszakecmergett a viskójába, mi nekiláttunk, hogy megcsináljuk estebédünket, aminek az elkészítése egy nos, eléggé mókás kis folyamat volt, de a végeredménye mindent megért. Én igazából jóformán csak segédkeztem, úgyhogy az érdem Zsófit illeti, aki a munka dandárját végezte, méghozzá nem is akár hogy! Olyan finom olaszos tésztát főzött, hogy az már szerintem bűn.
A főzőcskézés után elfogyasztottuk vacsoránkat, majd elindultunk le az "óceán" partjára, hogy meglessük a vizet. De mivel elég ramaty volt az idő, ezért nem vittünk magunkkal fürdő felszerelést, bár azért kicsit belelógattuk a lábunkat a vízbe, már csak a hangulat kedvéért is. Hiába nem tudtunk fürdeni, a Balaton éjszakai látványa mindenért kárpótolt. A telihold fénye kissé rejtélyesen szűrődött át a felhőkön, egy hatalmas, groteszk pillangót formálva, melynek ezüstös fénye lomhán terült szét a Balaton csendesen hullámzó vizén, majd ölelt körül minket. Egyszerűen varázslatos volt. Itt tisztáztuk Zsófival kapcsolatunkat, azaz nevén neveztük a gyereket: mi bizony együtt vagyunk. Egy darabig még beszélgettünk, de mivel elkezdett csöpörögni az eső, és meg mert Zsófi kicsit fázni kezdett, ezért visszamentünk a kecóba, s elfogyasztottuk az energia itallal kevert vörös pezsgőnket, és a gyertyafény mellett hosszan, az éjszakába nyúlóan beszélgettünk.
Másnap Zsófi reggelire készített nekem az ő titkos receptje alapján melegszendvicset, ami - nem meglepő módon - szintén iszonyú finom volt. Tulajdonképpen aznap már nem is csináltunk semmit, csak henyéltünk egész nap - no, ez nem teljesen igaz, hiszen Zsófi mosogatott és takarított, míg én a telezabáltságtól szenvedtem az ágyon. Olyan 2 óra magasságában viszont el kellett indulnunk a buszmegálló felé, hiszen 3 felé indult a buszom vissza Siófokra, onnan meg Pécsre. Amikor megérkezett a busz, könnyes búcsút vettünk egymástól, s én felszálltam. Az ő busza 2 órával később indult csak. Siófokon egy olyan órát kellett még várnom a buszomra, de feltaláltam magam, s kerestem addig magamnak egy kisboltot, ahol vettem magamhoz némi folyadékot, hiszen baromira kiszáradtam. Úton hazafelé sokmindenen elgondolkoztam, és elég sokmindent le sikerült játszanom magamban, de azt sajnálom az egészben egyedül, hogy nem volt nálam laptop, - mivel buszon papírra írni elég necces, én próbáltam már, és nagyon nem jött be - hogy ezeket a gondolataimat megőrizhessem írott formában is, hiszen nagyon lyukas már az agyam. Végkonklúzió: Baromi jól éreztem magam, igazán jó volt ez a kis nyaralás. Köszönöm, kicsiny áfonyám.^^

Hétfő - Leszámolás

Reggel 3/4 7-kor találkoztam egy volt munkatársammal, akivel együtt akartunk leszámolni a céggel... izé... cégnél. Be is mentünk, de mivel sokan voltak előttünk, ezért inkább kijöttünk, és úgy terveztük hogy elmegyünk inkább elintézzük addig az orvost, hogy később ne kelljen azzal szórakozni. Időközben egy másik volt kolléga is csatlakozott szerény ki csapatunkhoz. Elmentünk hát az orvosi rendelőbe, ahol Krissznek az az ötlete támadt, hogy igyunk már egy kávét. Nem szokásom, de egye fene, most én is bevállaltam. Odamentünk hát a rendelőben található automatához, ahol Krissz nagylelkűen felajánlotta, hogy mindenkit meghív egy kávéra. Hurrá! Míg ő az apróját kereste, én a kínálatot szemléltem. Hát volt ott mindenféle kávé, capuccino, olyan fajták is, amiről én még csak nem is hallottam.
Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Robi kissé érdeklődő hangon azt kérdezi, "Szerintetek mi az az egyenleg?" Rögvest megnéztem a kijelzőt, és valóban, ott vigyorgott egy felirat, miszerint "Egyenleg 70 Ft." Hmm... Hát nem voltam rest, feltoltam a plusz cukrot és a tejet, majd ráböktem a hosszúkávéra - ami pont 70 kreditbe fáj - és már fel is visított a gép erőlködve, köhögve, s már csordogált is ki a fekete folyadék egy műanyag pohárba. Erre nagyon felröhögtünk, hiszen tulajdonképpen megcsináltam valakit egy kávéval. De hát így jár az, aki ekkora vagyont hagy őrizetlenül egy automatában - lett egy jó napom miatta, hahaha!
Miután beittuk a kávét, és a dokit is elintéztük, visszamentünk az irodába, és megkezdtük a masszív várakozást. Unalmunkban már olyan hülyeségekkel kötöttük le magunkat, hogy mindenféle betörési forgatókönyveket költöttünk egy képen látható robbanó- illetve fegyverraktárhoz. De miután meguntuk ezt a műsorunkat kitaláltuk, hogy kolduljunk. Szóval fogtunk egy papírt, ráírtuk, hogy "Kávéra gyűjtünk, kérjük adakozzon!" A papír másik oldalán pedig a következő felirat díszelgett: "Éhes vagyok, aggyá'!!" (és itt-ott szivecskék is megfigyelhetőek voltak e felirat körül). Majd a papír mellé leraktunk egy szatyrot, ami beleszórtunk némi aprót - és egy ezrest - hogy az majd talán "fellendíti" az üzletet. Végül körbeültük a szatyrot. De pár csodálkozó, és röhögő arcon kívül mást nem igazán kaptunk. Jól van, no, valahogy el kellett ütnünk az időt, amíg várakoztunk.
Fél 1-kor végeztünk is, ami után Robi el is vitt haza kocsival, ha már úgyis arra felé ment. Egy kicsit időztem otthon, majd bevetettem magam a városba, hiszen találkozóm volt a Gárdista cimborámmal, Ákossal. Ő segített nekem a gázpisztoly vásárlásban. Elvégre Pestre megyek fel, és hát oda nem árt az ilyesmi. Száz szónak is egy a vége, szóval vásárlásom végeredménye egy Zoraki 914-es lett, ami mellé vettem természetesen lőszert, tokot is, no meg egy tisztító sprayt is. A vásárlás után elugrottunk Ákoshoz, aki megmutatta nekem a pisztoly kezelését, és ha már úgyis meg van töltve a pisztoly ki is próbáltuk. De majd bővebb leírást akkor adok a fegyverről, miután már meglesz az engedélyem, és lesz szerencsém jobban ki is próbálni.

Kedd - Munkaügy

10 óra magasságában találkoztam Janival, a Konzum lépcsőjénél, akivel első utunk a "disznóólba" vezetett, hogy kérjek egy formanyomtatványt a gázpisztoly bejelentéshez, de mivel nem volt nálam a pisztoly, ezért nem adtak semmit. Így hát inkább elmentünk, hogy bejelentsem magam a munkaügyi központban, hátha csurran-cseppen majd valami kis segílyke nekem is. Hát nem akarom leírni azt a rengeteg hülyeséget, amiben ott szerencsém volt, mert akkor igencsak bő lére ereszteném ezt az amúgy sem rövidke bejegyzést. De a nap tanulsága viszont az, hogy ha ismerkedni akarsz, menj a munkaügyi központba. Ingyenes, és talán még pénzt is adnak neked. Az a pár óra - 4-5 - alatt amíg ott voltunk, láthattuk, ahogy a szemünk előtt születnek barátságok, jönnek össze párok. Egyszerűen könnyfacsaró volt... De szerencsénk volt továbbá egy maximum 150 cm magas kertitörpéhez is, akinek hatalmas hangja volt - hogy észrevegyék mások, és ne tapossák el - és mindent kommentált, de miután beugattam neki, hogy ugyan már, vegye észre magát, akkor csak zavartam vigyorogni tudott azzal a gyógyegér fejével. Ám az egész napi munkaügyiben rohadásnak a végkonklúziója az, hogy 3 hónapig kaphatok 25k Forintot, mint munkanélküli segílyke. Ajvé!
Miután mindent elintéztünk, elmentünk a Forrás üzletházba, mert a kereszttesóm ajánlott egy fasza vitamin készítményt, ami minden vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, és elvileg nagyon érezni hogy használ. Nos, én úgy döntöttem, teszek vele egy próbát. Egy kicsivel drágább csak az általam korábban szedett vitaminhoz képest, viszont másfélszer annyi van benne, tehát messze sokkal jobban megéri - már ha valóban használ. A "bevásárlás" után hazamentünk, ahol megfőztem az ebédem, kajáltam, majd átmentem a Tábornokhoz, és estig vele - meg egy ideáig Lalával, hiszen ő is ott volt - voltam, barmoltunk egy jót mint régen. Nincs is ezen mit annyira leírni. ;)

Ma meg elmegyek és végre tényleg elintézem a pisztolyom engedélyeztetését, és az a buzerántos disznó aki tegnap szívózott velem, az meg bekaphatja.

N. M. Darky