Fail.

A mai napomat úgy terveztem, a munkaügyi központ 13. kerületi kirendeltségének meglátogatásával kezdem. Nos, így is történt, meglátogattam. Csak aztán hamar rájöttem, hogy ha én megszeretném azt várni, hogy itt sorra kerüljek, akkor kb több napra elég hideg élelmet kellett volna magammal hoznom. Így hát az lett a dolog végkifejlete, hogy Vorival megegyeztünk, majd holnap lessük be, de akkor pár órával nyitás előtt nézünk be. Úgy talán még ebben az életemben sorrakerülnék.
A délelőtt hátralévő részében néztem ahogy Vori takarít, és közben Ps-eztem. Olyan dél felé megcsináltam az ebédet - azaz kicsit "felturbóztam" a tegnapi chilis babot némi tésztával, hogy laktatóbb legyen. A célomat sikerült elérni, hiszen mindketten jóllaktunk belőle. Kaja után a mexikói származású szobatársam elugrott haza a szüleihez, majd onnan suliba ment. Én meg a délután nagyrészét idegeskedéssel töltöttem, hiszen nem hallottam tegnap délután óta semmit a barátnőm felől, és kezdtem már attól tartani, hogy történt vele valami. Számtalanszor próbáltam felhívni, de hasztalanul - sosem vette fel. Hogy kicsit eltereljem a gondolataim róla, megtömtem mentholos dohánnyal a vizipipát, és leültem Futuramát nézni.
Olyan 4 óra magasságában Zsófi küldött egy sms-t, hogy nem tud felhívni, mert valamiért kikapcsoltat jelez neki amikor hív. Ami azért érdekes, mert nekem folyamatosan be van kapcsolva a telefonom - még éjjel is sokszor!
Éppen azon töprengtem, hogy mégis mi lehet a gubanc, amikor csengetett valaki. Kicsit lassabban, olyan maximum 1 perc alatt értem oda az ajtóhoz, mivel időközben meglátogattam a wc-t, és hát na, vannak akadályok az életben amit mindenkinek le kell küzdenie. Ez is egy ilyen volt. Szóval dolgom végeztél rögtön az ajtóhoz siettem, de mire kilestem, már közel s távol senki nem volt. Deja vu. Ismét pontosan ugyanez a jelenség játszódik le. Ismét kedden, ismét ugyanezen időtájt. Hmm... Furcsa. Ez az anomália után rögvest küldtem Vorinak egy sms-t, hogy hívjon fel, amint tud. Egy sms-t küldött, hogy nem tud felhívni, mert elvileg ki vagyok kapcsolva. Deja vu.... Megint! Nosza, felhívtam inkább én őt, s elmeséltem neki ezt az érdekességet, majd megbeszéltük, hogy biza ide kelleni fog valami rács-szerűség, és hogy vigyem el a telefonom szervizbe, mivel nagyon valószínű, hogy valami megadta magát benne. A beszélgetés után felhívtam apámat is, akit megkértem, hogy hívjon fel, de nála is pontosan ugyanezt produkálta ez a szar. Hmm... Immáron bizonyos, hogy a telefonom a hunyó. Így hát, nem volt mit tenni, nekiindultam, hogy elvigyem szervizbe, hogy ott aztán majd jól meggyógyítsák szegénykét.
Ám a történet váratlan fordulathoz érkezett, hiszen mire odaértem a szervizhez, az mint kiderült, már zárva van. Kérdeztem az illetékest, hogy mikor zárt be a szerviz, amire azt a választ kaptam egy keserű mosoly kíséretében, hogy úgy kb 2 perce. Mivel 6-ig volt nyitva, én meg 6 után két perccel érkeztem... Ohh Shhh...it! Ezen a ponton kissé kiment a pofám. Ez már amolyan kegyelemdöfés volt. Nem elég, hogy lehet, hogy valaki figyeli a lakásunkat és mondjuk be akar törni hozzánk, vagy csak szimplán szivatnak, de ezen felül még a kibaszott telefonom is megadta magát. Arrrgghh!!
A hazafele úton az jutott eszembe, mint stresszoldó, hogy csinálok képeket a kecóról, és majd jól kiteszem őket ide, szóval így is tettem, és még a stressz is oldódott! Behold!

Előszoba cipőkiállítással.

Előszoba konyhával ÉS cipőkiállítással!

A csodálatos konyha. Ilyenkor vajon merre járhat a takarítóbrigád?

Titkos nasi-sziget.

Ahova még a király is gyalog jár...

A fürdőszoba belülről.

(A szemfülesebbek viszont észrevehetik, hogy a képen van egy kis furcsaság. Igen, az én vagyok, és nem az a vadonat új slip on cipő a zuhanykabin tetején.)

Ugyanaz a zuhanykabin csak de-Darkyzálva.

Csak azért mert trendy, és meg mert unatkoztam is.

A főszoba.

Főszoba kanapéval és tükörrel.

Viharsarok.

Rajság van meg pénz.

Babym féle olaszos tészta. (az én tányérom!)

Zsófim tálkája.

Vori szolidan (be)mutat(ja) az övét.

Utolsó. Grátisz. Kép. Segédkezem a szakácsnak.

Nos, remélem ezzel a sok-sok képpel mindenkinek kielégítettem a kíváncsiságát. Bár sajnos nem lettek olyan jók a képek véleményem szerint, de igaz ami igaz, sietnem kellett a képek készítésével, mivel alig volt már kraft a gépezetben. De azért végülis a célnak szerintem megfelelnek.

N. M. Darky