We are Back On the Air!

Hmm... Ma, miután elolvastam pár korábbi bejegyzésemet, ismét megjött a kedvem az íráshoz. Emlékszem, annyira élveztem papírra vetni a gondolataimat, megosztani Veletek, "diehard Darky fanokkal" az én unalmas, szürke hétköznapjaim, vagy hogy szimplán mosolyt csaljak arcotokra az épp aktuális baromságaimmal... Aww...
Elolvasván ezeket a régi bejegyzéseket nagyon megjött a kedvem, hogy ismét belevágjak a blogolósdiba. ;)

Bár egyenlőre még roppant mód bizonytalannak, törékenynek érzem magamban ezt a kedvet, de ez nagyban köszönhető a rajtam nehezedő nyomásnak, a rengeteg stressznek, ami napi szinten ér, de igyekszem kiküszöbölni ezt a problémát, még mielőtt az a "híresen nagy" szívem tényleg bemondja az unalmast. No, de!

Eltűnésemnek több oka is volt.
1. Elment a kedvem az írástól egy jópár dolognak köszönhetően.
2. Nem igazán volt rá időm/lehetőségem. Hiszen hiába az idő, ha van valami zavaró tényező, ami gátolja a kreativitásod...

...De ez a pech sorozat remélem most megszakad, s ismét a blogolás mezejére léphetek! Eltökéltségemet az is bizonyítja, hogy ma már másodjára futok neki az írásnak. Úgy amúgy meg már ötödjére vetemedtem írásra, csak azokat se sikerült befejeznem, bizonyos váratlanul felbukkanó problémák miatt. Nem tudom, mostantól milyen rendszerességgel fogok tudni ismét írni, mert a nyaram még igencsak pörgős lesz még, hiszen szeptembertől - legalábbis eddig nagyon úgy néz ki, hogy akkor - eltávozom az örök vadászmezők helyett Pest városába. És addig, amíg még van itt időm, inkább igyekszem az időmet a barátaim társaságában elütni, hiszen ha egyszer felköltözök Pestre, ezek a gangelések meg fognak szűnni...

Viszont azzal, hogy tulajdonképp elhagyni készülök eddigi életemet, s bele kívánok vágni egy merőben újba, számtalan lehetőség tárul fel előttem, amelyekre egyenlőre még kissé félve tekintek, hiszen hatalmas lépés ez számomra, s még ragaszkodom kissé az eddigi élet vitelemhez, de ahhoz, hogy megtaláljam a választ pár kérdésre, ez a lépés nélkülözhetetlen.

Ám, hogy írjak valami aktuálisat is, aminek már kicsit talán blogolás szaga is van, hát elmondom nektek, mi történt ma velem. Dolgoztam. Dolgoztam, és durván meleg volt egész nap. Ráadásul amikor jöttem hazafelé a céges busszal, döbbenten kellett, hogy konstatáljam, az én ultra szuper brutális fülhallgatómnak a bal oldala elnémult... Egy perc néma csenddel emlékezzünk meg róla.

*1 perc néma csend után*

Hát azt hiszem úgy hirtelenjében ennyi volna, mivel rohadtul fáradt és tompa vagyok már, de majd igyekszem hozni a régi stílusom és etc etc. Köszöntem szépen a figyelmet.

N. M. Darky