Chaos Soul

A tegnapi napom elég pörgős és eseménydús volt. Ébredésem, és a reggeli szokásos tennivalók után szinte azonnal indulnom is kellett, hogy időben odaérjek Lalához, szellemvárosba. Mivel durván egy éve voltam náluk utoljára, ezért kissé gombóc volt a torkomban, hogy vajon tényleg jó helyen fogok e majd kilyukadni - de végül elsőre odataláltam hála a fotó-memóriámnak. Ám a házba való bejutás már kissé tesztes volt. A kaputelefon rendszere valami irdatlan gyökér volt. Rohadtul más mint az amihez eddig valaha volt szerencsém. De végülis kb 5 perc szarakodás után csak sikerült üzembe helyeznem a kicsikét, és így behatolhattam a Lala-lakba. Némi beszélgetés után eldöntöttük, hogy melyik minta fog rámkerülni, majd neki is ugrottuk, hogy a festékanyagot felhelyezzük bőrömre. Az első réteg után megnéztünk pár filmet amik hogy finom legyen nagyon durván megsütötték az agyamat. A második film után megfűztem Laurát, hogy dobja föl még a második réteget is, mert lassan indulnunk kell. Szóval elindítottuk a Wanted-et, és amíg azt csekkoltuk, a mintákat tökéletesen befejezte a művésznő. A film vége előtt kicsivel csörgött a telefon, hogy menni kéne, mert megérkezett a kocsi, amit le kéne pakolnunk. Így hát befejeztük a filmet és már nyargaltunk is utunkra. Olyan óra alatt el is jutottunk szellemvárosból az Isten háta mögé, ahol pikk-pakk kirámoltunk egy személygépkocsit, majd utána nekiugrottunk a telepakolt terepjárónak is. A púposan telepakolt teherautó kb akkor érkezhetett meg pont, amikor végeztünk a másik két autó kipakolásával. Innentől váltottunk át egy magasabb nehézségi fokozatra, mert a teherautón főleg csak bútorok voltak, amiknek ugye az jó szokásuk, hogy "jó" a fogásuk, és könnyűek. Végülis azért annyira nem lett volna vészes ez az egész rámolgatósdi, ha valaki nem pattogott volna folyamat, hogy mit, hogyan, merre... De végül megcsináltuk. Egy kis pihenő és kaja után viszont Motoros kollégával elindultunk hozzájuk mert a második forduló még visszavolt. Az mondjuk már csak egy kicsi kocsi volt, de azt azért szépen meg volt pakolva. Ebben a fordulóban volt még egy kis grátisz nehezítés - egy profi kuka-horgász, így nem lehetett a kocsit őrizetlenül hagyni, mert fennállt volna a veszélye annak, hogy nem a kukából fog kipecázni magának valamit, hanem a kocsiból. De végül ezt is megoldottuk. Hibátlanul. A segítségünket némi öreg, de annál finomabb whiskey-vel honorálták, ami igazán jólesett a hosszú és fárasztó nap után. A pakolászás után beszélgettünk még egy kicsit, majd mivel mindenki szinte kidőlt már a fáradtságtól, eloldalogtam haza, ahol útközben sikerült megúsznom egy tömegverekedést, mert a kokettások inkább egymás bökdösésével voltak elfoglalva, így fel tudtam szívódni a házak között. Így hát minden jó ha a vége jó, nem igaz? Csak hogy még mindig fáradtnak érzem magam, holott sokat aludtam nagyon is.

Ui: Igazából nem tetoválva lettem, hanem csak hennázva lettem. x3 De elég babán néz ám ki attól függetlenül! \o/

N. M. Darky