Rampage!

S most had meséljek el egy történtet. Egy történetet, mely velem, s Tamással történt meg tegnap.
Minden, csak egy ártatlan DMC-ésnek indult...

Épp a Simpson családot nézve punnyadtam, amikor hirtelen bátyám rontott be, hogy hozzám vágja a telefonomat, melyből már javában ordított a System of a Down - Old School Hollywood. Motoros volt az. Szóval befejeztem az aktuális epizódot, majd átugrottam hozzá. Útközben a buszon kissé megbotránkoztattam az embereket, pusztán a megjelenésemmel. A babakocsi tárolóhoz pecóztam be magam, halál lazán, karjaimat ráfektetve az egyik korlátra. Nem mentem két megállónál többet, amikor is hirtelen heringparty lett a buszon, mivel az emberek hirtelenjében kiszabadultak a sulikból. Ennek a heringpartynak egyetlen jó oldala az volt csupán, hogy szinte csak bögrékből állt, akik amúgy elég keményen be is néztek maguknak. Amikor elértem a megállómhoz, ledobtam a fejhallgatómat a nyakamra, így hirtelen megtöltötte a közvetlen környezetemet a Rob Zombie - Feel so Numb című nótája, és kb mindenki valami iszonyat módon bestírölt, így észrevették, hogy én épp leszállni kívánok, s ezért szabályos folyosót nyitottak nekem, s ahogy haladtam az ajtó felé az emberek között totálisan olyan flashem volt, mintha a testőrségem állna ott. Mondjuk érdekes lenne csak női testőreim lennének... de hagyjuk az ilyesfajta vizióimat későbbre. Érkezésem a buszról sima, és zökkenőmentes volt, de egy öreglányt halálra rémisztettem. Szegény pára a szívéhez is kapott. Szal csak a szokásos műsorok.

Tamás nemsokkal a hozzá való becsapódásom után megmutatta a számaiban történt legújabb változásokat, majd rendeltünk pizzát. Amíg vártunk a futárra bedobtuk a DMC-t, s hadjáratot indítottunk a démonsereg ellen. Nagyjából egy óra után tömény hentelés után befutott a futár hajója, szóval tartottunk egy kis szünetet, amíg elfogyasztottuk a kissé kései ebédünket. Én 4-sajtos pizzát ettem, míg ő valami húsos lófaszt. (Igen. Diszkriminatív vagyok. Mert én megtehetem.) A táplálkozást megfejeltük egy kis önmérgezéssel - dohányzás - és egy kis beszélgetéssel, majd folytattuk végeláthatatlan küzdelmünket a démonhordával szemben. Amerre utunk vitt minket mindenütt patakokban folyó vérrel, levágott testrészekkel, ocsmány démonfejekkel, s gazdátlan fegyverekkel jeleztük - Mi voltunk az erősebbek. Mi volt a győztesek. De még további pár óra után már leszívta agyunkat az agresszió, szóval levittük Bettykét - ő egy szőnyegcírkáló - sétálni, amolyan fej kiszellőztetés címén. A séta után meg akartunk nézni a Brian élete című rekeszizom gyilkos szösszenetet, de őszinte sajnálatomra mivel nem volt éppen "túl hangos" a film - mondhatnám úgy is, hogy lószart se lehetett hallani max hangerőn se - ezért fülünket a hangszórókra tapasztva megnéztük a kedvenc pillanatainkat, és hatalmasakat visítottunk rajta. Miután kiműsoroztuk magunkat, Tábornok úr előkapott egy nagy üveg házibort. Ekkor indultunk el megállíthatatlanul a részegség lejtőjén. Pohár poharat követett, s az üveg hamarost kiürült. Amikor azon kezdtem volna el gondolkozni, hogy honnan szerzünk még innivalót, az ivópajtásom előkapott egy szép, kövér üveg jóféle Sangriát. Valamikor itt az iszogatás közben hangzott el a nap aranyköpése, ami valami hasonlóképp festett:

- Ezek mekkora geci nagy drogosok baszki... - tört ki belőlem kissé elismerő hangon.
- De profin tolják... - kontrázott rá Motoros szívből jövő elismeréssel.

Ez így lehet hogy már nem adja be azt a hangulatot ami akkor volt, de nagyon nyerítettünk rajta akkor. Az piázgatás során a részegség majdnem összes fázisán átestünk. Kezdetben kicsit szélesebb volt a mosolyunk mint szokott lenni. Akkor is nevettünk, amikor lényegében semmi vicces nem történt. Majd a hangunkat egyre jobban emeltük, s nevetéseink is sokkal hangosabbá, betegebbé váltak. A klimax akkor érkezett el amikor bedobtuk a Coal Chamber-től a Sway című számot. Tudatunk olyan szinten volt már a nagy dózisú alkoholtól, hogy együtt üvöltöttük, hörögtük Dez Fafarávál a szöveget. Miután lenyomtuk egymás után kétszer is ezt a számot, jöttünk csak rá, hogy az ablak tulajdonképp nyitva volt, mi meg hát izomból hörögtünk. Hát igen. Elég régen voltam már ennyire ordas készen. Ilyen tombolós bekészülésem utoljára valami koncerten volt még évekkel ezelőtt.

Mivel az idő az alkohol hatása miatt kissé eltorzult számomra, így nem tudom még csak megbecsülni se, hogy mennyi ideig tartott a totális lezüllésünk a teljesen állatias szintre, de idővel felülemelkedtünk ezen a szinten, s elértük a katarzist, és egy filozófiai beszélgetésben merültünk el. A filozófia alatt ténylegesen kemény filozófiát értek, és nem valami butaságot. Mivel az események kissé már kezdenek nekem kiesni, mindenesetre számomra a következő dolog az volt, hogy átmentünk a másik szobába és némi beszélgetés után ledőltünk aludni.

Szerintem nem kell különösebben kifejtenem, hogy milyen borzasztó volt az ébredés. Szabályosan úgy éreztem magam, mint egy vizihulla. Csak nem voltam vizes. Hulla viszont igen. És grátiszként még mindig enyhén ittas vagyok.
Amíg elkísértem Tamást a buszmegállóba, s vártam vele egy buszt - mivel neki még így, ezek után suliba is kell mennie - addig kitaláltunk valami mókásat, szóval nagyon valószínűnek látom, hogy hamarosan egy új project fog majd elindulni. Egyenlőre még nem mondanék róla semmit, mivel még nincsen lefixálva a dolog, de én személy szerint nagyon lelkes vagyok rá. Majd tájékoztatok mindenkit időben! ;D

Ui 1: Küsz küsz kicsiny Freakem! <3 x3

N. M. Darky