Rest In Peace, My Little Friend!

Fárasztó volt ez az elmúlt két nap. Izzasztó hőség és egész napos rohangálás a tűző napon. Ma is és tegnap is ugyanez volt a program. Hmm... igazán finom volt. Tegnap este úgy volt, hogy megnézzük a Becstelen Brigantykat kereszttesómmal. Nos, nem jött össze. Nem jött össze, mert 13, azaz 13 perccel lekéstük az utolsó vetítést... Bassza meg, gondoltam, aztán megvettük inkább a ma esti utolsó vetítésre a jegyünket. Aztán a filmezés helyett inkább pár óráig beszélgettünk, majd hazamentünk.

Mivel ugye ma is nagyon fáradt voltam, ezért úgy döntöttem - a buszon legalábbis elhatároztam, hogy így fogok tenni - hogy miután hazaérkeztem, lefekszem és alszom egyet. Ám alighogy beléptem a lakásajtón, édesanyám kissé szomorú arckifejezéssel fogadott. Kérdően emeltem rá tekintetemet, mire csak annyit felelt: "Ma délelőtt meghalt a malac. Valószínűleg rákos volt." Elhagyta tehát testét az én legapróbb barátom, Dróna. Szóval most már többet soha nem fogom hallani a kis punk tag mókás kis muttyogását, ahogy vidáman csócsálja az uborkát. Hiányzol, de remélem most már egy jobb helyen vagy, kicsiny Dróna!

Ha nem lenne meg már a jegyem, akkor ma már nem is mennék sehova sem, de lévén, hogy már kidobtam rá a pénzt, már nem akarom, hogy veszendőbe menjen, így hát moziba fogok menni este. Nincs hozzá semmi kedvem. De most úgy igazándiból semmihez se. Bár talán jobb is ez így, legalább elterelődik a figyelmem valami más felé...

N. M. Darky