Mosquito Coil

És íme, ismét elérkezett hát. Az év utolsó napja. Az emberek ilyenkor általában összegyűlnek, hogy megünnepeljék - túléltek egy újabb évet, s reménykedve tekintenek az újabb év felé. Mint oly sokan mások, én is ezt fogom tenni ma.
Mivel korán felkeltem ma, ezért időm nagy részét virtuális démonok irtásával ütöttem el. Miután már végképp nem bírtam magammal mit kezdeni, elhatároztam, mentálisan és fizikálisan is felkészülök a ma esti megpróbáltatásokra, és lefekszem aludni egy pár órácskára. Az alvás nem igazán jött össze, viszont ágyon vergődés igen. Öröm! Remélem azért nem az lesz, hogy este 10-kor már aludni fogok. Az nem lenne pompás.

Az óra lassan 2 órát üt. Még másfél órám van indulásig. Azt hittem, hogy ha leülök írni, az kicsit lecsillapítja majd veszett tempót diktáló elmémet, de döbbenten kellett, hogy konstatáljam - ez nem történt meg. Őszinte szomorúságomra. Ha ez az állapot nem változik, könnyen előfordulhat, hogy agyszívó képességeim gigászi magasságokba fognak szárnyalni. Aminek nem feltétlenül fog mindenki örülni. Én ugyan elleszek így, de hát a többiek? Szegény párák nem is sejtik mire vállalkoztak... *Sátáni kacaj*

Nem tudom lesz e módom rá, hogy éjfél előtt írhassak még ide, így hát ez úton szeretnék minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, boldog Újévet kívánni! B.U.É.K. Bitches!

N. M. Darky

Stormlighter

Tegnap visszavittem a hibás kis csomagocskát az üzletbe, ahol meglepő módon teljesen korrekt emberekbe botlottam, akik végtelenül rendesek, segítőkészek voltak. Pikk-pakk lerendeztünk mindent. Mivel több nem volt már az üzletben, ezért visszaadták a pénzem. Sőt, 10 kőkemény Forinttal többet is adtak vissza! Öröm! Bár azért nagyobb lett volna az öröm, ha egy teljes, és hibátlanul működő verziót nyomnak a kezembe. De ez van, ezt dobta a gép. Lesz ez majd még így se.

Az üzletből kiérve a számba helyeztem egy szálat kedvenc cigarettámból, meggyújtottam és elégedetten pöffentettem ki számból a lágy aromájú füstöt. Egy darabig még figyeltem ahogy a számból lomhán előtörő füstöt messze röpíti a hideg, téli szél, majd komótosan cammogva elindultam hazafelé. Útközben eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom egy keleti gyümölcsre erősen asszociáló nevű ismerősömet (Kiwi -> Vivi), hogy össze kéne bizony futnunk, ha már éppen pont Pécsen eszi a fene. Össze is futottunk. Beszélgettünk egy jót és vízipipázgattunk egy nagyon kellemeset azon iskola előtti kis téren ahol már oly sok minden történt. Arra a térre gondolok, ahol bizonyos emberek enyhén ittas állapotban, nos, elég érdekes magatartást tanúsítottak a téren található tárgyakkal. Itt most konkrétan egy kukát és egy lépcsőt kívánok megjelölni... Azok a régi szép emlékek, ugye srácok? ;)

Ajh. Ezt szeretem - s egyben gyűlölöm - Pécsben, hogy oly sok jó - s persze rossz - emlék fűz ehhez a városhoz. Nehézkes lesz majd az a pillanat, amikor el kell, hogy hagyjam e várost. Talán nem is akkor lesz majd nehéz az elválás, amikor elindulok más utakon, hanem amikor már épp kezdeném megszokni az új helyet, akkor fognak majd szívembe marni igazán a home vágy (Hú, de szép magyar szó.) keserű agyarai. De egyenlőre ez még csak a távoli jövő halk zenéje. Addig még úgyis oly sok minden fog megváltozni mind bennem, mind ebben a rothadó világban.

N. M. Darky

God Has a Strange Sense of Humour...

Tegnap véget vetettem önkéntes száműzetésemnek, és eldöntöttem, kimoccanok otthonról végre,mert kezdtem már nagyon megszokni a négy fal látványát. Karácsony lévén eldöntöttem továbbá azt is, hogy amolyan utó-ajándék címszóval meglepem magam valamivel. Ez a valami nem más, mint az én nagyon nagy kedvenc játékom, a The Witcher. Jobban mondva annak egy bővített verziója. Nos, aki egy picit is ismer az tudja, hogy én bizony legfeljebb egy üres dvd áránál nem igen szoktam többet költeni játékokra, mert feleslegesnek vélem az akkora pénzköltést, amibe egy játék kerülne. De ez a helyzet más volt. Számomra ez a játék megér annyit, amennyit kóstál. Szóval felkerekedtem, és elindultam a városba, ahol be is vetettem magam a kádárba. Nem volt szerencsém, már elfogyott az összes. Hmm. Akkor irány vissza az Uránvárosi Vadas Parkba! Majd ott biztosan lesz. Épp a buszmegállóban ácsorogtam, amikor a zsebemben megszólalt a Sonic Syndicate - Jailbrake című nótája, jelezvén, hogy a Tábornok beszélni kíván velem. Megbeszéltük, hogy összefutunk, és majd együtt nézünk utána szívem vágyának: a Witchernek.

Utam ezért először Tamáshoz vezetett, aki tartott nekem egy igazán hangulatos didgeridoo előadást az új hangszerén, amit karácsonyra kapott. Igazán sokat fejlődött az utolsó találkozásunk óta. Egyre nagyobb kedved érzek arra, hogy én is belevágjak ebbe a zenélgetésbe.

Olyan másfél-két óra múlva elindultunk az elektrowörld felé, ahol meg is leletem az oly nagyon vágyott kis dobozkát. Az utolsót, ami a polcon figyelt. Öröm! Kifizettük majd Tamás unszolására elindultunk feléjük, hogy DMC-zünk egy kellemeset. No, nem mintha olyan sokat kellett volna unszolni...

Olyan kb. fél 6-6-tól 9-ig aprítottuk felváltva a démonokat. De retro-flash volt! Rég volt már ilyen kaland, szóval nagyon bejött ez a kis móka. 9 óra magasságában elindultam haza, mert valamiért borzasztóan elkezdett fájni a fejem, de fogalmam nincs, hogy miért.

Végül nagy nehezen hazaértem a homlokráncoló hidegben, és már-már örömkönnyekben törtem ki, hogy végre leülhetek játszani a frissen vásárolt drágasággal. *Itt az író durva költői túlzásokba merült.* Szóval kényelmesen elhelyezkedtem a "főnök-székben" és elkezdtem telepíteni. A telepítés után beregisztráltam a játékot és... ... ... nem indul! Áh, biztos csak valami gubanc van, újraindítom a gépet, az majd helyrerakja szegénykémet. A gép újraindult ahogy kell, beütöttem a jelszavamat és ismét megpróbálkoztam a játék elindításával. Bang! Nem indul most sem! Ó, hogy a jó ... !! Nagyon kiment a hajam, hogy egyszer veszek egy nyomorult eredeti játékot, és az is el van kúrva. Mivel már későre járt, nem erőltettem a dolgot tovább, lefeküdtem aludni. Idegesen nem tudok mindent jól átgondolni.

Eljő hát a reggel, na, most megváltom a világot, - gondoltam én oly naivan - de csak nem akart összejönni a dolog. Szóval letöröltem a gépről. De délután visszamegyek az üzletbe, és rendet teszek hogy hát a jó édes drága anyucikájukkal szívózzanak. Szinte hihetetlen, hogy nekem pont egy ilyen verzió jut. Ez annyira tipikusan én vagyok. Velem mindig ilyen hülyeségek szoktak történni. Bár, már nem lepődöm meg semmin. Túl könnyű lett volna, ha minden simán, és elsőre összejön. De ha megnézem a dolgot a másik oldalról is, akkor viszont legalább van miről írnom. Öröm!

N. M. Darky

XMAS Fever

Ez úton szeretnék szaloncukor-túladagolós, békés és nagyon boldog Karácsonyt kívánni minden kedves olvasómnak. Legyetek jók, egyetek sok finomat, és érezzétek igazán jól magatok. =)

N. M. Darky

Warefare

Tegnap az élet kegyes volt hozzám, és volt szerencsém eljutni egy ételosztásra. No, nem nekem osztottak ételt, hanem a rászorulóknak - én csak segédkeztem a csomagok kiosztásában, illetve a rend fenntartásában. E rendezvény egy félreeső téren került megrendezésre, amelyen szerény 300 fő - de minden bizonnyal annál még jócskán több - jelent meg . Ez az ételosztósdi egy nagyon szép, jó és nemes dolog, de végtelen türelem és tolerancia kell hozzá. Ami először szemet szúr az embernek az az, hogy a tömeg kb 85%-a roma származású. Ezzel egyébként semmi baj nincsen egészen addig, amíg bír magával és nem csinál showt. Nos, kérem, ott AKKORA műsor volt, hogy azt csak az tudja átfogóan elképzelni, aki jelen volt. Leírni képtelenség. Annyi mérhetetlenül ostoba, buta ember volt ott jelen, hogy nem sokon múllott hogy agyfaszt kapjak. A helyzet a következő: Fél egy óra magasságában megjelentem a helyszínen, ahol először majdnem lepetéztem amikor megláttam a "fekete-sereget." Nagyot nyeltem, majd megkerestem bátyámat és a szervezőket, hogy merre menjek, miben segítsek. A feladatunk annyi volt, röviden és tömören összefoglalva, hogy tartsuk vissza, illetve kordában a tömeget az osztás előtt illetve alatt. Igen, ez igazán egyszerűnek hangzik elsőre, de nem az. Nem-nem. Gyakorlatilag lehetetlen. Hogy miért is? Mert annak a tömegnek az össz intelligenciája nem üti meg a fültágítóim mentális képességeit se. Egyszerűen nem lehetett az emberekkel szót érteni. Hiába üvöltöttem torkom szakadtából, nem reagált senki, csak visítoztak, lázadoztak, höbölögtek tovbb. De mindezt olyan alpári és primitív módon, hogy fájdalmas már csak rágondolnom is.

Továbbá az én hangom valamiért brutálisan borzolta a kedélyeket, mivel amikor elordítottam a "parancsszavakat," hogy "sorokba," "két lépést hátra," "nem igaz, hogy ilyen nehéz ezt megérteni" ... stb, egy pillanatig csend követte, de utána erőnek erejével tomboltak egyre jobban és jobban a panelniggerek. A levegőben szinte tapintani lehetett a feszültséget, szóval nem erőltettem a dolgot tovább, mert - viccen kívül - akár vérfürdőbe is torkollhatott volna a dolog. Ebben semmi túlzás nincs, azok akik ott voltak jóformán állatok már. Amit az tökéletesen bizonyít, hogy pl. értelmi képességeik messze alulmaradnak egy emberéhez képest, a testszaguk pedig messze túlszárnyal egy csordányi, saját ürülékében hempergőző disznó bűzét is. (Itt jegyezném meg, hogy egy sorban állónak is feltűnt ez a szag, aki egyszer minden átmenet nélkül dühösen felordított, hogy "bassza meg, ha ezt tudom, hoztam volna légfrissítőt!") Hogy a belterjes szaporulat által okozott masszív torzulásokat ne is említsem. Akadt egy-két olyan figura, akik olyan arccal rendelkeztek, hogy ha őket rakták volna bele az Alien sorozatba, akkor sokkal sikeresebb lett volna. Viccen kívül, rendesen volt olyan, akitől szabályosan hányingerem volt. De inkább hagyjuk is ezt a részét a dolognak.

Szerintem ebben az egészben az volt a legidegesítőbb, hogy az emberek mennyire pofátlanok voltak. Rendben van, az ostobaságot, a kinézetet még a bűzt is tudom tolerálni ilyen helyzetben, de a pofátlanságra ezek közül egyik sem mentség. Jól van, értem én, hogy nem tehet róla, hogy hülye és/vagy csúnya, de az egy csöppet kiakasztó volt számomra, hogy míg sokan keményen dolgoztak (közöttük én is, és bátyám is) azért, hogy ez összejöhessen Számukra, annyi nem volt bennük, hogy normálisan megköszönjék. Sőt, még volt bőr a pofájukon bepofázni, hogy milyen kevés, amit kaptak! Szerintem meg sem kell jegyeznem, mely rassz képviselői voltak azok akik így cselekedtek...

Számoltam, hogy hányan köszönték meg amit kaptak, és ez a szám nem rúg többre 20-nál. Igen, abból a sokból. Gusztustalan, hogy ilyen mélyre süllyedtek az emberek. Volt egy olyan férfi, aki betalált valami nőt, aki nem engedte őt előre, és ott megverni készülte őt. Természetesen ezeket a bomlasztó elemeket hamar helyreraktuk, hogy ne csinálják már itt a cirkuszt. De nem is folytatom tovább, mert felesleges. Mindenkinek a fantáziájára bízom a többit.

Annyit viszont még megemlítenék, hogy miután minden lecsengett, végignéztem, milyen pusztítást végzett a tömeg. A járda és az út is vastagon tele mindenhol csikkekkel, és egyéb szemetekkel, többnyire sörös dobozokkal. De a várakozó tömegből valaki(k) még egy ablakot is betört(ek). Hogy arra miért volt szükség...

Minden faszság ellenére azért jó érzés volt segíteni, mert egy-két emberen tényleg látszott, nagyon jólesett nekik, hogy törődnek velük, segítenek nekik. Ezért érte meg egyedül. Mert jó érzés másokon segíteni, mégha néha embert próbáló feladat is az.

Továbbá ma voltam utoljára dolgozni a munkahelyemen. Valószínűleg többet már nem fogok terepi operátorkodni ennél a cégnél, mert lejár a szerződésem, és már tényleg nem lesz több hosszabbítás. Pedig de szép is lett volna! Végülis mindegy, ez van, ezt dobta a gép. Kitalálok én most is valami tutit, nem kell engem félteni.

De hogy valami jót is írjak, végre ismét van telefonom, szóval totálisan elérhető vagyok. Ismét. Öröm! Egyébként egy Sony Ericcson k800i boldog tulajdonosa vagyok. Van rajta pöpec kamera, szóval amíg nem veszek magamnak valami még frankóbb fényképezőgépet, addig ezzel riogatom a népeket. Már meg is született egy-két szvsz elég baba kép, már csak némi útómunkát akarok elvégezni rajtuk Photoshop-al, aztán kieresztem őket ide. Öröm!

Oh, mától elindítok egy új "projectet," aminek a lényege a kedves olvasók zenei ízlésvilágának bővítése, szélesítése. Minden héten fel fogok dobni egy-egy számot, csak hogy valami kultúra is legyen itt. Lehet örülni.

Concord Dawn - Man For All Seasons

N. M. Darky

Rage-Cage

Ma reggel egész simán keltem - még jómagam is meglepődtem rajta! Szóval egy laza reggeli után elindultam a munkahelyemre. Ott egy munkatársammal lezavartunk egy jó kis beszélgetést. Elég érdekes egy eszmecsere volt. Régen beszélgettem már ilyen jót. Legutóbb talán nyáron... Kivel is? Hmm...

Miután Zoli ellépett elintézni valami sürgős papírt, én épp a szokásos tea-beszerző körutamat készültem megtenni. Igen. Szeretem a teát. Függő vagyok. No, szóval amikor is épp kb. félúton lehettem, a frászt hozta rám a "titkárnőm,"- aki tulajdonképpen egy nagy kedves, picit idősebb hölgy, és valójában nem az. Milyen meglepő. Ő elmondta, hogy ma nekem le kéne számolnom, mert ugye lejár a szerződésem, és azért pont ma, mert az illetékes ügyintéző kollégák ma vannak utoljára. Szóval villámgyorsan elintéztük a szükséges papírokat, majd egy agresszív kerti törpe befuvarozott a cégközpontba. Ott némi keresgélés után megtaláltam a megfelelő személyt, aki ezen ügyeket intézi. Ő elirányított a rendelőbe, hogy az ott működő üzemorvos vizsgáljon meg. Gond nélkül eljutottam a rendelőig, de a kissé kaotikus felépítése miatt eltartott egy darabig mire megtaláltam a megfelelő orvost. Ő szimplán csak aláírt egy lapot, amivel utamra is engedett. Az egész az volt a vicces, hogy míg én arra sem emlékeztem, hogy hol van a rendelője, ő nemcsak arra emlékezett, hogy idei nyári munkás voltam/vagyok, hanem a teljes nevemre is. Korrekt a csóka.

Lépteimet visszairányítottam a központ felé. Ott az intézkedő hölgy is emlékezett rám nyárról, mint elmondta, nagyon meglepődött azon, hogy letoltam a rőzsémet. Először azért volt kissé idegen hozzám, mert nem nagyon tudott hova tenni magában. De mikor visszaértem az orvostól, addigra kellő mennyiségű lelkierőt gyűjtött össze magában, hogy megkérdezze, nekem nem rastáim voltak véletlen még amikor felvettek ide? Meglepődtem rajta, hogy ennyien megjegyeztek engem. (Biztos, mert egy kisebb fajta traumát okoztam nekik. Höhö!) A hölgy sajnálatát nyilvánította ki számomra, mert hogy nem dolgozhatom tovább ennél a cégnél. Jófej volt, hogy kérdezgette, "biztos nincs rá mód, hogy maradhass?" Ez azért jólesett.

Egyéb dolgom nem lévén, haza cammogtam. A céges buli előtti időmet anime nézéssel és fürdéssel, meg egyéb hasonló elfoglaltságokkal töltöttem. Meg is borotválkoztam. Öröm! Amikor már épp elindultam volna faterom betalált az aktuális hülyeségeivel. A "beszélgetés" durva vitáig fajult, mert nem képes megérteni egy-két apró dolgot. Nem kívánom részletezni ezt az incidenst, mert kurvára nincs kedvem, hogy megint rátegyem magam erre a szar műsorra.

Az eső szakadt, csípős szél üvöltött amikor elindultam otthonról a cég rendezvényének helyszínéül szolgáló étterem felé. Az étterem egyébként kb. 5 percre van a házunktól, szóval nem volt egy túlzottan nagy séta, de így is elég szépen megáztam. A bulira elég sokan eljöttek, szerény becsléseim szerint kb. 100 ember. Kicsit lassan indultak be az események, de végül a vezérigazgató beszéde után nemsokkal kihozták a kajákat, szóval onnan már gyorsabban mentek az események. De lehet, hogy az éhgyomorra ivott üveg sör kezdett el bennem dolgozni. A kinti szakadó eső dacára jó volt a hangulat a rendezvényen, bár én hányni tudtam volna a zenétől és a mérhetetlenül pocsék hangolástól. Hogy ezen fájdalmas hibákat valamelyest enyhítsem, legurítottam egy halom sört, pár pohár bort is, plusz egy pezsgőt. A banzájon többnyire Ákossal kommunikálgattam, de azért volt szerencsém másokkal is nagyokat beszélgetni. Hangulatos volt. Bár lehet, hogy már csak az alkohol ködös mámora miatt éreztem úgy. De légyen bármelyik variáció is, nem bántam meg, hogy elmentem.

N. M. Darky

Lost Mind-Flaws

Nos, a tegnapi napom nagyon, nagyon, nagyon rossz volt. Nem is akarok többet róla hallani semmilyen formában sem. Viszont a mai! Hát az se sokkal jobb mint a tegnapi. Mint már korábban említettem, hogy a telefonom épp agonizál, ezért nem igen vagyok elérhető. Nos, a kis zsivány úgy döntött, hogy most már sms-t - avagy onnan hívni - küldeni se tudok írni, mert már nem csupán a hívás fogadás-/elutasítás-, az iránygombok nem működnek, hanem most már egyetlen gomb se! Öröm! De a történet még nem ilyen egyszerű. Evidens, hogy ilyen szituációban el kell vinni szervizbe. És itt jön a poén: már lejárt a garancia... Hmm... Hát ez volt az utolsó dolog ami most nekem hiányzott, most már tuti vennem kell egy telefont. Mily öröm.
De hogy valami jó pontja is legyen a mai napnak, megjött a szemüvegem. Be is nyargaltam nyomban a városba érte, és meg kell hogy állapítsam: az új szemcsiben egyenesen kurva jól nézek ki.

Ui I: Tovább ma, ünnepélyes keretek között kijelentem: mától nem vagyok lakto-vegetáriánus. Most már menyétáriánus vagyok.

Ui II: Én többet nem merek már felmenni barátikörre. Nos, ott az imént láttam ott az egyik ilyen "Érdeklődsz?" ablakban egy olyan, de OLYAN ocsmány, kivénhedt cigány luvnyát aki ilyen "kéjelegve hívogat" a képen... Annyira megrémültem tőle, hogy ijedtemben felordítottam és kilőttem az ablakot mint a villám. Többet oda nem megyek. Nem. Nem. Nincs az a pénz.

N. M. Darky

Fine Again

A mai nap során ellátogattam a Magyar Honvédség pétávi kirendeltségéhez, ahol is találkoztam egy Tábornokkal. A Tábornokkal mutatott nekem egy hangszert, melynek neve didgeridoo. Ez egy igen érdekes, hosszú, rúd alakú hangszer. Az iménti linkre kattintva sok mindent megtudhattok róla. Szóval ezen bejegyzésem célja az lenne, hogy kijelentsem, Didgeridoo-n akarok játszani. A mai nap során olyan hirtelen és erőteljesen belém égett ez a vágy, hogy nem bírom egyszerűen kordában tartani. Végre kezdek valamit az életemmel, és valami kreatív dologgal foglalom el magam, ahelyett, hogy bizonyos emberek hülyeségein idegeskedjek. Ennek most kimondhatatlanul örülök. Ezt az érzést akkor tudnám már csak tetézni, ha e hangszer mellé még be tudnék szerezni egy fényképező gépet. No, akkor aztán totálisan világvége lenne. Felszerelném magam egy jó adag kajával, innivalóval, meg egy jó nagy adag vidámsággal, megfognám egykét cimborámat, akik bevállalnának egy akár több napos kalandot valahol a természetben. Elmenni, és élvezni a természet adta gyönyörűséges tájat, szabadjára engedni a bennünk lakozó művészt, had szárnyalhasson, s élvezni mézédes gyümölcsét. És persze közben jókat beszélgetni, műsorozgatni. Ajh, belefájdul a szívem amikor erre gondolok, annyira rajta lennék már ezen! Huhh! Úgy érzem, életem hatalmas fordulatot vett. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a folytatás! Addig itt egy videó, egy igazán tehetséges didgeridoo-bűvölőről:

N. M. Darky

Saying Farewell...

,,...I tried so hard
In spite of the way you were mocking me
Acting like I was part of your property
Remembering all the times you fought with me
I'm surprised it got so far
Things aren't the way they were before
You wouldn't even recognize me anymore
Not that you knew me back then
But it all comes back to me in the end
You kept everything inside and even though I tried, it all fell apart
What it meant to me will eventually be a memory of a time when I
I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn't even matter
I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn't even matter..."

Although, i know, writing to You is merely futile, because for some reason You started to become very cold and distant to me. I've tried so many times to change the way You are seeing me, but you closed your eyes and turned the other way, so I've become very very tired. I'm only writing this to make my heart a little easier, so I can go and freely walk the path I chosen. Deep inside I always hoped we could walk on that road together, but you are going far, far away from Me... May you find your happines there.

Best Wishes:
N. M. Darky

Lifeless Life

Reggel negyed 7 óra magassága környékén, ahogy a buszon ültem a melóhelyem felé, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a út közepén két azaz kettő darab rendőrautó villog. Mivel ez egy eléggé szokatlan jelenség volt, ezért nyomban rátapadtam az üvegre, hogy jobban szemügyre vehessem a történéseket. Egy kissé testesebb, magas, enyhén borostás rendőr a forgalmat terelgeti. Túl a két rendőrautón egy - úgy emlékszem, de koránt sem vagyok ebben biztos - fehér szuzuki, aminek a szélvédője nagyon csúnyán pókhálósra törött össze, és a kocsi motorháztetején egy hatalmas deformáció éktelenkedett. Az autó előtt 2 rendőr beszélgetett egy 30 év körüli nővel, aki véleményem szerint a kocsi sofőrje lehetett. De ahogy haladt a busz, a szemem is tovasiklott az utat és a baleset helyszínét fürkészve, amikor is észrevettem egy erősen deformált, természetellenesen kicsavarodott pózban fekvő tetemet, ami egy hatalmas fehér lepellel volt letakarva. A fehér lepel sok helyütt átázott már a vértől, így igazán beteggé tette a képet. Az emberi tetem mellett mindent egy hatalmas vértócsa igyekezett bekebelezni, ahogy szép lassan kicsordogált a lepel alól. A váratlan képek sokkoló ereje azért rám is jócskán hatással volt, így egy pillanatra tekintetem megbénult, s a hullára szegeződött. A busz vígan döcögött tovább, el e borzalmas helytől. Amikor olyan 20-30 méterre lehettünk már odébb, észrevettem, hogy két láthatósági mellényes rendőr épp az áldozat csomagját, s cipőit rajzolták körbe. Igen, 20-30 méterre a halottól. Nos igen, ez a jelenet valahogy jobban felébresztett mint egy csésze kávé. Nos, az arc szarabbul járt. Ilyenkor azért megnyugszom, hogy nekem mennyivel jobb a helyzetem. De viszont tanulságos a történet: Átkeléskor körül kell nézni alaposan!


N. M. Darky

Lemon Seeds

Ez a mai nap, nem az én napom - legalábbis eddig. Mivel meg vagyok fázva, elég keveset aludtam, ismét. Ez már alapvetően megalapozta az egész napos hangulatomat, amit csak még jobban tetézett a ramaty időjárás. A mai misszió a mélységek meghódítása volt, a bánya Bátaapátiban. Mivel úgy számoltam a bányával, hogy "áh, ez biztos csak nagyon lájtos lesz," ezért nem öltöztem át a melós cuccaimba, mindössze egy gumicsizmával fejeltem meg az utcai ruháimat. Nos, utólag okos az ember, szóval miután véget ért a kis kalandom, rájöttem: Ez fatális hiba volt. Most mindenem tiszta mocsár. (Sebaj, hamarosan lekefélem, mivel dolgom van a városban.) De ha végülis nem veszem figyelembe a dolgok mocskosabbik oldalát, akkor azt kell, hogy mondjam, elég érdekes trip volt ez. Ismét volt rá lehetőségem, hogy multicar-al (lényegében ez egy platós, "tömeg szállító" jármű. Úgy 8-10 emberesre saccolnám a férőhelyeit.) süvítsek le a váj végre. Eszméletlenül jó érzés, ahogy a szél az arcodba hasít, ahogy a kocsi száguld lefelé egy baromi hosszú lejtőn (durván másfél km hosszú) 90-100-al, miközben majdnem minden bukkanónál - amiből természetesen van bőséggel - majd' kiesel a kocsiból. Izgalmas. Továbbá volt szerencsém látni egy bazi nagy fúrógépet akcióban. Volt ám hangja rendesen...

Oh, és volna mára egy amolyan "közérdekű közleményem" is. A telefonom poénból, minden átmenet nélkül viccelődni kezdett. Kezdetben csak pár gomb nem működött rajta, mára már szinte egy gomb se működőképes rajta, szóval nem igazán tudok telefonálni senkinek sem. Aki valamilyen úton, módon el szeretne érni, javaslom egy sms írását, mert úgy még megoldható a visszahívás - de ki tudja meddig.
Mivel most még beütött ez a szar műsor is, elképzelhetőnek tartom, hogy lecserélem a telefonom, aminek most valahogy nem igazán örülök, mert kissé pénz szűkében vagyok... Noh, mindegy, majdcsak megoldom valahogy.

Jaj, majd el felejtettem. Hazafelé jövet azt hittem, hogy szétrobban a fejem dühömben, annyira felidegesített egy reklám a rádióban. A reklám a következő volt röviden: PONT annál az optikusnál ahol veszem a szemüvegemet, most lett egy újabb(!!) akció, aminek a lényege, hogy a szemüvegek 50%-al olcsóbbak. Hmm... Miután kissé lecsillapodtam, átgondoltam a dolgokat, és arra jutottam, hogy két lehetőségem van, ha ezzel az akcióval vettem volna meg a szemüveget:
A: Mivel eredetileg 64k-ért vettem volna meg a szemcsit, ezzel az akcióval 32-ért juthatnék hozzá, aminek így, hogy már megrendeltem nem örülök.
B: Ha jól értelmeztem a reklámot, akkor az akció csak a keretre korlátozódik, - amivel jócskán drágább lenne a kiszemelt áldozatom - ergo, örülök.
Én a B választ jelölném meg.

UI: Tea ivásnál ajánlatos figyelni arra, hogy a citrom magját kiköpjük és ne rágcsáljuk, mint ahogy azt én tettem ma reggel. Brr.

N. M. Darky

Frozen Twilight

A tegnap esti "lazulásnak" köszönhetően ma egész nap egy vízi hulla aktivitásával rendelkeztem, ami jócskán befolyásolta az egész napom, illetve kedvem. Alapjáraton ettől függetlenül nem volt rossz kedvem, csak a kevés alvás eredménye volt az, ami igazából blokkolta a teljesítőképességem. Tegnap este a "lazulás" során megismerkedtem egy valami nagyon lúzer figurával. A srácnak tipikus "Be-Akarok-Vágódni-Mindenkinél-Aki-Egy-Picit-Is-Jó-Arc-Ezért-Folyamat-Tenyérbemászóan-Jópofizok" mentalitása volt, ami nem kissé vitte a hajam. De végülis sikerült még egy komolyabb agyfasz kialakulása előtt leráznunk. Hogy a napom ne érjen végét még egy kis meglepetés nélkül, ezért kissé bosszankodva kellett konstatálnom, hogy bizony sikerült elég csúnyán megfáznom. Annyira jól sikerült ez a kis megfázás, hogy a fél éjszakát ébren töltöttem, mert annyira be volt dugulva az orrom. Öröm!
A nátha mellé ma az élet egy újabb akadályt gördített utamba. Ez az akadály nem más, mint az, hogy a Főnököm ma közölte, nem lesz folytatás, vége van. Lejár a szerződésem, és nincs hosszabbítás. Kissé csalódott vagyok most, mert azért még reménykedtem, hogy hátha maradhatok még egy kicsit, de hát, sajnos ezt dobta a gép. Szóval az új évnek állás nélkül nézek elébe. Nem túl bíztató kezdet ez ugyan, de még koránt sincs veszve minden. Ó, de nem ám! Nem vagyok egy elveszett gyerek, feltalálom magam mindig. Mindig lesz valahogy - ahogy eddig is volt.

Hogy azért egy jó hírt is írjak, pénteken megrendeltem a szemüvegem, azt amiről korábban írtam. Az amelyik 64k-ra jött volna ki. Igen ám, csak én most becseleztem valami vicceset. Az ofotértben dolgozó egyik, nos, igen csak szemre való hölgy, elhintette nekem, hogy pár napig lesz egy új akció, és akkor olcsóbban megúszhatnám a dolgot. Így is tettem. Ezen új akció keretében - hahaha, micsoda szójáték! - megrendeltem azt a szemüveget, ami mellé kötöttem biztosítást is, és még a szem vizsgálatért is fizettem, de ez még így is 8 ezer pénzel lett olcsóbb, mint a másik akció keretein belül elkészített ugyanazon szemüveg konfiguráció. Öröm!

Ui: A bölcsességfogaim tegnap óta nagyon viccesnek hiszik magukat. Olyannyira fájnak már, hogy alig bírok enni. Grrr. Ezt csak mint figyelmeztetést mondom, mivel ezen okból kifolyólag kissé goromba és morcos kezdek már lenni.

N. M. Darky

New Design Again!*

Mivel volt egy kis fölös elütni való időm, ezért úgy döntöttem, kicsit változtatok a blogom dizájnján. Használjátok egészséggel. Én is azt fogom tenni.

*Update: Átraktam az új háttérképet egy másik szolgáltatóhoz, mert nagyon lassan töltődött be. Most már első pöccintésre ott figyel a szépséges, új háttér.

N. M. Darky

Cruel Melody

If I could paint your picture

I'd paint you as the sea
I'd let your arms become the tide

If I could fall into you
I'd let you swallow me
So I could see you from the inside

And it's a cruel melody
That you sing when I'm away
Trying to find where the sun shines
In a land that's turning gray
And it's a cruel memory
To look back on who we were
'cause my past is a poison
And I'll never find a cure

If I could break a promise
I'd tell 1000 lies
To have you look at me again

But your heart is empty of me
I see it in your eyes
It wasn't meant for me to win

And it's a cruel melody
That you sing when I'm away
Trying to find where the sun shines
In a land that's turning gray
And it's a cruel memory
To look back on who we were
'cause my past is a poison
And I'll never find a cure

Take me away, I might as well be yours

N. M. Darky

Black Light Burns - Cruel Melody

Inner Peace

Én vagyok a Zen Mester. A Föld egyetlen, nyugodt középpontja. Nincs hatással rám a világ egész frusztrációjának végeérhetetlen tengere. Tökéletes összhangban, harmóniában vagyok a világ anyagi áramlásával, és e bolygón élő minden egyes egzisztenciával. Én nem érzem a hideget, nem érzem a csípős szelet, számomra minden kellemes és minden behatás mi ér, csupán egy bizsergésnek tetszik az elmém végeérhetetlen gondolat-örényének mélyén. Testemet fehér fény öleli körbe. Testem aurája gigantikussá növekszik. Lábaim Lótusz ülésbe emelkednek, s csendesen ücsörgöm egy párnán.Ülök, mégis utazom. Az elme sebességével haladok keresztül az Univerzumon. Nem állíthat meg senki, már túlléptem azon a szinten, ahol még elérhető lettem volna. De nem, immáron már rég tovaszálltam hátrahagyván mindent, hogy az érzés örök maradjon...

Ui: És ha valaki azt kérdezi, mit hozott nekem a Mikulás, akkor a válaszom: Egy Bad Trip-et. :D

N. M. Darky

The Truth of Life

Az élet 4 nagy igazsága:

1. Nem tudod elérni az összes fogadat a nyelveddel!

2. Az összes idióta kipróbálja miután
elolvasta az elsőt.

3.Az első hazugság.

4.Vigyorogsz, mert idióta vagy!

Én bedőltem neki, és tényleg. Köszönet Lakinak érte. ;)

N. M. Darky

Fun In The Forest

Az éjjel végül is egész jól aludtam, ami elég nagy előrehaladás volt az elmúlt pár naphoz képest. Ám ez a 6 óra alvás még így is édes kevés volt ahhoz, hogy "élőnek" nevezhessem magam. Szóval ilyen agyhalott hangulatban hajóztam el a munka helyemre, ahol egy nagyszerű hír fogadott. Nem kell az iszap szörnnyel együtt dolgoznom - ugyan is szabin van. Öröm! Ami tulajdonképpen azért érdekes, mert már ellőtte az összes szabiját... No, mindegy. Ő diplomás, szóval megoldja. Viszont, "cserébe" hogy ő rusnyasága a mai napon nem volt jelen, és meg mert a főnök elénk tálalt egy sürgős munkát, nem az eredetileg eltervezett feladatot végeztük el. Ez így még ugyan nem hangzik valami túl kalandosnak, de kicsit kifejtem, hogy érthető legyen, mi is volt ez a sürgős feladat, és miért is volt ez izgi. A volt II-es Üzem meddőhányóján éppen rekultivációs tevékenységek zajlanak, szóval oda kellett mennünk, és el kellett végeznünk pár dozimetriai vizsgálatot. Bónusz feladatként pedig egy eddig észrevétlenül(?) maradt kis erdő sávot is fel kellett térképeznünk gamma sugárzásra, ami egyébként a két meddőhányó domb között húzódik. Ez ugyan így, elsőre nem tűnik valami nagy kihívásnak - a dozimetriai rész, valóban roppant egyszerű, az igaz. - de az erdőben való kalandozás! Hohó! Na AZ izgalmas volt. No, kérem szépen, úgy kell elképzelni ezt a szakaszt, mint kb. egy őserdőt. Egy átkozott dzsungelt, ahol nagyjából minden 10. méteren ember nagyságú és több cm vastag ágakkal rendelkező tüskés bokrok leselkednek az arra járókra. Hogy tovább nehezítsék az életemet, ez az igen pompás kis esőerdő egy hegy oldalában húzódik, ami annyit tesz, hogy egy kb. 60 fokos lejtőn ücsörög ez a kis erdőcske, melynek talaján 10-15 cm-s avar réteg figyel, ami mellesleg teljesen vizes és csúszós volt a folyamatos esőzések miatt. Remélem elég szép képet kapott a kedves olvasó arról, hogy micsoda fergeteges mókázásban volt ma részem, röpke 6-7 órán keresztül. Öröm!
Hogy ne ússzam meg ilyen "olcsón" a mai napot, megtudtam továbbá azt is, hogy mégse fogok - legalábbis a jelen helyzet alapján, ami ugyan változhat még, de... - szénpénzt kapni. Ami cirka 40-70k pénz. Így egy újabb álom tűnik el a süllyesztő sötét mélyében. Viszont, ha kapnék még egy hónapos hosszabbítást, akkor viszont minden tökéletesen végződne, ám ez sajnos elég valószínűtlennek tűnik. Mindenesetre én még nem adtam fel a reményt, mert még mindig látom magam előtt a célt, ami ugyan még kissé távolinak tűnik, de ha ezt most elveszítem, oda lesz minden hitem, amit az Életbe vetettem. Így vagy úgy, kitartok, s remélem a legjobbakat. Továbbá remélem, Isten rám mosolyog majd utamon.

N. M. Darky

Mass-Hypnotic-Words

A mai napon nagyon pocsékul indult. Az alvás zavarom visszaköszönőben van, hála az Égnek. Jóformán semmit nem aludtam. De végül is úgy döntöttem, bemegyek dolgozni, és nem veszek ki szabit, hogy még aludhassak. Nos, jól döntöttem, úgy hiszem. Ugyanis az történt, hogy a főnökömnek vasárnap volt a neve napja, és ma ünnepeltük meg. Azt gyanítottam, hogy lesz valami, mivel elcsíptem egy parányi beszélgetés foszlányt, ami a mai napra irányult, és arról beszéltek, hogy elvileg lesz valami tuti pogácsa. Pogácsa... Nos igen. A főnök valóban hozott. 3 hatalmas tállal. El kell hogy mondjam, azok a pogácsák, kegyetlenül finomak voltak. Totálisan addiktív. De ez csak a bemelegítés volt! Előkerült egy elég nagy értékű piás üveg csokor is, telis tele válogatott finomságokkal. Volt valami nagyon brutális vegyes-gyümölcs pálinka, aminek az üvegében ott usziztak a szárított gyümölcsök, amik már puffadtra szívták magukat a tömény nedűvel. De volt ott még egy üveg valami nagyon finom ír krém likőr is. No, meg befigyelt pár üveg minőségi borocska is. Mind mind, egytől egyik, kiváló minőségű, és fenséges ízű italok voltak. Én csak tudom, jó alaposan végigkóstoltam mind... Hát igen. Úgy már kicsit vidámabban telt a napom.

Oh, és egy nagyon örvendetes hír! A kollégámmal miután befejeztük a mai napra kitűzött feladatainkat, visszamentünk a Bázisra, ahol jól megnéztük a házunkat - én még a régit is! - google earth-ben, meg villogott a kollégám arról, hol nyaralt, és még képeket is mutogatott róla. Én ezért bemutattam neki, úgyhogy utána nem erőltette a dolgot. De nem ez az az örvendetes hír, amit az imént beharangoztam, ez csupán egy jelentéktelen közjáték volt, ami megelőzte azt a történést amit hamarosan le is írok. Csak gondoltam ez így vicces lesz, de ha nem, hát akkor ne olvasd ezt most el. De mivel ezt most elolvastad, ezért már nincs vissza út. Elolvastad, és elvesztegettél 20 másodpercet az életedből. Muhahaha! Megrövidítettem az életedet lassan 30 másodperccel, mivel amint észrevehetted, még mindig ezt a hülyeséget, ezt a merőben értelmetlen nonszenszt olvasgatod. Ugye milyen ördögien gonosz tervet találtam én ki számodra? Nem bírod abbahagyni az olvasást mert lekötöttek a szavaim. A hatalmamban állsz. Hisz ezt semmi sem támasztja jobban alá, mint az a tény, hogy még mindig ezt olvasod, és nem nyomtad ki idegességedben a böngésző ezen ablakát. Ugye észrevetted, hogy hipnózis alá kerültél? Remélem, igen. No, nem rabolom tovább lelked amúgy is véges idejét. Amikor az első csettintést meghallod, felébredsz a varázsomból, és csupán arra fogsz emlékezni, hogy ez az örvendetes hír nem volt más, mint az, hogy a főnököm odajött hozzám, és elmondta nekem: kapni fogok 30-40k prémiumot, mert jól végeztem a munkámat. *CSETTINTÉS!!*

N. M. Darky