Rage-Cage

Ma reggel egész simán keltem - még jómagam is meglepődtem rajta! Szóval egy laza reggeli után elindultam a munkahelyemre. Ott egy munkatársammal lezavartunk egy jó kis beszélgetést. Elég érdekes egy eszmecsere volt. Régen beszélgettem már ilyen jót. Legutóbb talán nyáron... Kivel is? Hmm...

Miután Zoli ellépett elintézni valami sürgős papírt, én épp a szokásos tea-beszerző körutamat készültem megtenni. Igen. Szeretem a teát. Függő vagyok. No, szóval amikor is épp kb. félúton lehettem, a frászt hozta rám a "titkárnőm,"- aki tulajdonképpen egy nagy kedves, picit idősebb hölgy, és valójában nem az. Milyen meglepő. Ő elmondta, hogy ma nekem le kéne számolnom, mert ugye lejár a szerződésem, és azért pont ma, mert az illetékes ügyintéző kollégák ma vannak utoljára. Szóval villámgyorsan elintéztük a szükséges papírokat, majd egy agresszív kerti törpe befuvarozott a cégközpontba. Ott némi keresgélés után megtaláltam a megfelelő személyt, aki ezen ügyeket intézi. Ő elirányított a rendelőbe, hogy az ott működő üzemorvos vizsgáljon meg. Gond nélkül eljutottam a rendelőig, de a kissé kaotikus felépítése miatt eltartott egy darabig mire megtaláltam a megfelelő orvost. Ő szimplán csak aláírt egy lapot, amivel utamra is engedett. Az egész az volt a vicces, hogy míg én arra sem emlékeztem, hogy hol van a rendelője, ő nemcsak arra emlékezett, hogy idei nyári munkás voltam/vagyok, hanem a teljes nevemre is. Korrekt a csóka.

Lépteimet visszairányítottam a központ felé. Ott az intézkedő hölgy is emlékezett rám nyárról, mint elmondta, nagyon meglepődött azon, hogy letoltam a rőzsémet. Először azért volt kissé idegen hozzám, mert nem nagyon tudott hova tenni magában. De mikor visszaértem az orvostól, addigra kellő mennyiségű lelkierőt gyűjtött össze magában, hogy megkérdezze, nekem nem rastáim voltak véletlen még amikor felvettek ide? Meglepődtem rajta, hogy ennyien megjegyeztek engem. (Biztos, mert egy kisebb fajta traumát okoztam nekik. Höhö!) A hölgy sajnálatát nyilvánította ki számomra, mert hogy nem dolgozhatom tovább ennél a cégnél. Jófej volt, hogy kérdezgette, "biztos nincs rá mód, hogy maradhass?" Ez azért jólesett.

Egyéb dolgom nem lévén, haza cammogtam. A céges buli előtti időmet anime nézéssel és fürdéssel, meg egyéb hasonló elfoglaltságokkal töltöttem. Meg is borotválkoztam. Öröm! Amikor már épp elindultam volna faterom betalált az aktuális hülyeségeivel. A "beszélgetés" durva vitáig fajult, mert nem képes megérteni egy-két apró dolgot. Nem kívánom részletezni ezt az incidenst, mert kurvára nincs kedvem, hogy megint rátegyem magam erre a szar műsorra.

Az eső szakadt, csípős szél üvöltött amikor elindultam otthonról a cég rendezvényének helyszínéül szolgáló étterem felé. Az étterem egyébként kb. 5 percre van a házunktól, szóval nem volt egy túlzottan nagy séta, de így is elég szépen megáztam. A bulira elég sokan eljöttek, szerény becsléseim szerint kb. 100 ember. Kicsit lassan indultak be az események, de végül a vezérigazgató beszéde után nemsokkal kihozták a kajákat, szóval onnan már gyorsabban mentek az események. De lehet, hogy az éhgyomorra ivott üveg sör kezdett el bennem dolgozni. A kinti szakadó eső dacára jó volt a hangulat a rendezvényen, bár én hányni tudtam volna a zenétől és a mérhetetlenül pocsék hangolástól. Hogy ezen fájdalmas hibákat valamelyest enyhítsem, legurítottam egy halom sört, pár pohár bort is, plusz egy pezsgőt. A banzájon többnyire Ákossal kommunikálgattam, de azért volt szerencsém másokkal is nagyokat beszélgetni. Hangulatos volt. Bár lehet, hogy már csak az alkohol ködös mámora miatt éreztem úgy. De légyen bármelyik variáció is, nem bántam meg, hogy elmentem.

N. M. Darky