Warefare

Tegnap az élet kegyes volt hozzám, és volt szerencsém eljutni egy ételosztásra. No, nem nekem osztottak ételt, hanem a rászorulóknak - én csak segédkeztem a csomagok kiosztásában, illetve a rend fenntartásában. E rendezvény egy félreeső téren került megrendezésre, amelyen szerény 300 fő - de minden bizonnyal annál még jócskán több - jelent meg . Ez az ételosztósdi egy nagyon szép, jó és nemes dolog, de végtelen türelem és tolerancia kell hozzá. Ami először szemet szúr az embernek az az, hogy a tömeg kb 85%-a roma származású. Ezzel egyébként semmi baj nincsen egészen addig, amíg bír magával és nem csinál showt. Nos, kérem, ott AKKORA műsor volt, hogy azt csak az tudja átfogóan elképzelni, aki jelen volt. Leírni képtelenség. Annyi mérhetetlenül ostoba, buta ember volt ott jelen, hogy nem sokon múllott hogy agyfaszt kapjak. A helyzet a következő: Fél egy óra magasságában megjelentem a helyszínen, ahol először majdnem lepetéztem amikor megláttam a "fekete-sereget." Nagyot nyeltem, majd megkerestem bátyámat és a szervezőket, hogy merre menjek, miben segítsek. A feladatunk annyi volt, röviden és tömören összefoglalva, hogy tartsuk vissza, illetve kordában a tömeget az osztás előtt illetve alatt. Igen, ez igazán egyszerűnek hangzik elsőre, de nem az. Nem-nem. Gyakorlatilag lehetetlen. Hogy miért is? Mert annak a tömegnek az össz intelligenciája nem üti meg a fültágítóim mentális képességeit se. Egyszerűen nem lehetett az emberekkel szót érteni. Hiába üvöltöttem torkom szakadtából, nem reagált senki, csak visítoztak, lázadoztak, höbölögtek tovbb. De mindezt olyan alpári és primitív módon, hogy fájdalmas már csak rágondolnom is.

Továbbá az én hangom valamiért brutálisan borzolta a kedélyeket, mivel amikor elordítottam a "parancsszavakat," hogy "sorokba," "két lépést hátra," "nem igaz, hogy ilyen nehéz ezt megérteni" ... stb, egy pillanatig csend követte, de utána erőnek erejével tomboltak egyre jobban és jobban a panelniggerek. A levegőben szinte tapintani lehetett a feszültséget, szóval nem erőltettem a dolgot tovább, mert - viccen kívül - akár vérfürdőbe is torkollhatott volna a dolog. Ebben semmi túlzás nincs, azok akik ott voltak jóformán állatok már. Amit az tökéletesen bizonyít, hogy pl. értelmi képességeik messze alulmaradnak egy emberéhez képest, a testszaguk pedig messze túlszárnyal egy csordányi, saját ürülékében hempergőző disznó bűzét is. (Itt jegyezném meg, hogy egy sorban állónak is feltűnt ez a szag, aki egyszer minden átmenet nélkül dühösen felordított, hogy "bassza meg, ha ezt tudom, hoztam volna légfrissítőt!") Hogy a belterjes szaporulat által okozott masszív torzulásokat ne is említsem. Akadt egy-két olyan figura, akik olyan arccal rendelkeztek, hogy ha őket rakták volna bele az Alien sorozatba, akkor sokkal sikeresebb lett volna. Viccen kívül, rendesen volt olyan, akitől szabályosan hányingerem volt. De inkább hagyjuk is ezt a részét a dolognak.

Szerintem ebben az egészben az volt a legidegesítőbb, hogy az emberek mennyire pofátlanok voltak. Rendben van, az ostobaságot, a kinézetet még a bűzt is tudom tolerálni ilyen helyzetben, de a pofátlanságra ezek közül egyik sem mentség. Jól van, értem én, hogy nem tehet róla, hogy hülye és/vagy csúnya, de az egy csöppet kiakasztó volt számomra, hogy míg sokan keményen dolgoztak (közöttük én is, és bátyám is) azért, hogy ez összejöhessen Számukra, annyi nem volt bennük, hogy normálisan megköszönjék. Sőt, még volt bőr a pofájukon bepofázni, hogy milyen kevés, amit kaptak! Szerintem meg sem kell jegyeznem, mely rassz képviselői voltak azok akik így cselekedtek...

Számoltam, hogy hányan köszönték meg amit kaptak, és ez a szám nem rúg többre 20-nál. Igen, abból a sokból. Gusztustalan, hogy ilyen mélyre süllyedtek az emberek. Volt egy olyan férfi, aki betalált valami nőt, aki nem engedte őt előre, és ott megverni készülte őt. Természetesen ezeket a bomlasztó elemeket hamar helyreraktuk, hogy ne csinálják már itt a cirkuszt. De nem is folytatom tovább, mert felesleges. Mindenkinek a fantáziájára bízom a többit.

Annyit viszont még megemlítenék, hogy miután minden lecsengett, végignéztem, milyen pusztítást végzett a tömeg. A járda és az út is vastagon tele mindenhol csikkekkel, és egyéb szemetekkel, többnyire sörös dobozokkal. De a várakozó tömegből valaki(k) még egy ablakot is betört(ek). Hogy arra miért volt szükség...

Minden faszság ellenére azért jó érzés volt segíteni, mert egy-két emberen tényleg látszott, nagyon jólesett nekik, hogy törődnek velük, segítenek nekik. Ezért érte meg egyedül. Mert jó érzés másokon segíteni, mégha néha embert próbáló feladat is az.

Továbbá ma voltam utoljára dolgozni a munkahelyemen. Valószínűleg többet már nem fogok terepi operátorkodni ennél a cégnél, mert lejár a szerződésem, és már tényleg nem lesz több hosszabbítás. Pedig de szép is lett volna! Végülis mindegy, ez van, ezt dobta a gép. Kitalálok én most is valami tutit, nem kell engem félteni.

De hogy valami jót is írjak, végre ismét van telefonom, szóval totálisan elérhető vagyok. Ismét. Öröm! Egyébként egy Sony Ericcson k800i boldog tulajdonosa vagyok. Van rajta pöpec kamera, szóval amíg nem veszek magamnak valami még frankóbb fényképezőgépet, addig ezzel riogatom a népeket. Már meg is született egy-két szvsz elég baba kép, már csak némi útómunkát akarok elvégezni rajtuk Photoshop-al, aztán kieresztem őket ide. Öröm!

Oh, mától elindítok egy új "projectet," aminek a lényege a kedves olvasók zenei ízlésvilágának bővítése, szélesítése. Minden héten fel fogok dobni egy-egy számot, csak hogy valami kultúra is legyen itt. Lehet örülni.

Concord Dawn - Man For All Seasons

N. M. Darky