White Rosary

Érdekes, hogy mostanában mennyire felgyorsultak körülöttem a dolgok. Minden napra van valami műsor, mindig van valami kis kaland. Tegnap például egy igen érdekes, vacsorával egybekötött keleti-filozófiai előadáson vettem részt, aminek a témája a személyiség fejlesztés volt. Ez a fajta megközelítése a személyiség fejlesztésnek igen csak távol áll a mostanság igen trendi ilyen témájú kurzusoktól. Nekem tetszett az előadás. A kis étel kóstoló pedig igazán ízletes volt - de ezt már megszoktam az indiai konyha íz világától. Az előadás után egy cimborámmal - Balázzsal - leültünk a Színház-téren beszélgetni. Már egy ideje ott ücsörögtünk, amikor is megjelent egy elég dekoratív leányzó és egy srác akik némi útbaigazítás reményében kerestek fel bennünket, hogy mivel ők most éppen osztály kiránduláson vannak itt Pécsen - amúgy pestiek, vagy környékiek - és nem igen tudják hova mehetnének kicsit "szórakozni." Hát mi segítettünk nekik. De annyira elmerültünk a segítség adásban, hogy 2 órára értem haza. Felettébb kalandos volt 2 óra alvás után felkelni, és elmenni dolgozni. De mivel nagyon ramatyul éreztem magam, ezért megbeszéltem a munka társaimmal, hogy én kiveszek mára egy nap szabit hogy helyretegyem magam. Ez sima liba volt, 8-ra már haza is értem. Ittam egy nagy bögre teát, majd lefeküdtem aludni. 3-kor ébredtem fel.
Este a szokásos időben és helyen összefutottam Jocóval, és a szokásos műsorunkat küldtük, azaz vettünk sört és leültünk műsorozni a SZIT-re.Valamiért - heh... talán azért, mert atom hideg volt? - elég kevesen voltak az utcán, de hát ez minket a legkevésbé sem tartott vissza semmiben sem. Szóval drinkeltünk és visítottunk mint az állat. A sör felénél járhattunk - vagy már pont elfogyott akkor? - amikor is megjelent valami jól öltözött - ám, állítása szerint - hajléktalan 45 éves fószer, aki a valami Szegények magazinja(?) újságot árult - gy.k. tarhált - és mivel tetszett a műsora, úgy döntöttem, adok neki egy kis casht. Épp belenyúltam a zsebembe, amikor megszólalt, hogy hát az 250 Forint lesz. Kissé ledöbbentem a pofátlanságán, és be is osztottam neki, hogy hát ezt elbaszta elég keményen, mert én adtam volna neki, de nagyon pofátlan műsora volt így leves lesz a dolog. Parádézott egy darabig még, de miután közöltem vele, hogy most direkt el fogom inni azt a pénzt, amit neki szántam volna eredetileg, akkor besérült és elment. Viszont jött helyette a dilemma, hogy mit is igyunk? Én, személy szerint a forralt borra adtam le a voksom, ellenben Józs.Fm a sörre szavazott. Vagy egy negyed órán át ezen vitatkoztunk, mire "beszólt" két csaj nekünk, hogy nem igaz, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy mit akarunk inni... Beszédbe elegyedtünk velük, akik talán segítettek rábeszélni Józsefet a forralt borra. Aztán egyszer csak, megjelent. Na ki? Hát Jovi! Jovanni, a hajléktalan, aki nemrég próbált meg nekem eladni 250 HUF-ért valami ótvaros újságot. Na hát az osztott nekem valami hatalmas okosságot, hogy én mekkora egoista vagyok, és hogy milyen ön imádó vagyok. Oh, és hogy legyek polc. Azt hogyan értelmezzem, nem tudom, de mindenesetre biztos igaza van...
Kicsit még barmoltunk a bögrékkel, miután elhúzott Jovi. Meséltem nekik az Uránvárosi Vadas Park-ról, és a benne élő Taigetosz-pozitív emberkékről, szóval ilyen mókásabb történetekkel szórakoztattam őket. Miután ráuntunk a műsorra elléptünk forralt borért. De mivel eléggé "későre" járt az idő, elindultunk a paraszt felé. Na, a paraszton volt egy nagyon meredek figura. Valami 15 éves cigó kölök, roppant ostoba ábrázattal, és ilyen "nagyon-lazán" állt a megállóban, tőlem olyan másfél méterre. Leírom hogy néz ki. Tipikus ostoba tekintet, a belterjes szaporulat minden egyes szimptómáját magán hordozta, ficcent rajta a full kínai szerkó és... egy rózsafüzér a nyakában. Először csak full hangosan kezdtem el izomból savazni, de nem esett le neki, hogy mi van, ezért ráordítottam, hogy "Te, trendi a rózsafüzért a nyakadban hordani?" "Ja, az." hangzott a full közömbös válasz, ami arra utal, hogy már többször is hallotta ezt a kérdést. Csak amilyen folytatást tőlem kapott, az szerintem meglephette. Én bizony nem azt kezdtem el tőle megérdeklődni, hogy ugyan má' hol vette, mert nekem is kéne egy. Neeeem! Én elkezdtem vele - legalábbis szerintem - ordibálni, hogy "tudod te, hogy mi az, ami a nyakadban van?" Erre elkezdte nemlegesen rázni a fejét, majd kipréselte magából a nem szót valami irtó primitív dialektusban. "Nem tudod, hogy mire jó?" ordítottam a kibaszott pofájába. Erre néz rám bután, majd kb olyan arcot vágott, mint amikor valaki rájön az élet legnagyobb titkára, amire előtte még soha senki ne jött rá, és ilyen full ostoba beszéd stílusban felkiáltott: "Há' imádkozni!" Erre megkérdeztem tőle, hogy "És mit kell azon imádkozni, te szerencsés?" Erre kapcsolt, hogy ő bizony cinkelve van, és mert ott van valami nagydarab haverja, elkezdett visszatámadni. Ezt figyeld: "Hát és te? Hogy nézel ki?" "Az most hogy jön ide?" "Hát tiszta - itt mutogatni kezd az arca előtt, célozván arra, hogy piercingek vannak az arcomon - vagy!" Tehát értik, kérem? A piercingek és a rózsafüzérek összefüggenek. Hogy hogyan, és hogy miért, számomra rejtély. De a vicces egyébként az, hogy a szemöldökében egy akkora tüskés piercing volt, ami kb átszúrta a sapkáját. Ez a műsora már annyira kicsapta nálam a biztosítékot, hogy köpni nyelni nem tudtam. Hát igen, sokszor mondják, hogy a nagy az Isten állatkertje. Vagy hogy az emberi butaság határtalan... Nos, szerintem mindkettő nagyon is igaz...

N. M. Darky