Bear Caviar

Ohh, micsoda ébredés volt ez a mai!
Amióta felköltöztem Pestre el is felejtettem, hogy milyen felemelő érzés úgy felébredni kora reggel, hogy ahogy próbálsz a guggoló majom pozícióból átmenni kérdőjelbe - mert nagyjából csak így tudok aludni, hiszen egy szőrös állat folyton odaköltözik az ágyamba, aki hál' Istennek nem a bátyám! - akkor váratlanul beléd hasít - szó szerint! - a felismerés, hogy egy kellemesen átfőtt, még szaftos disznó csülökre feküdtél rá. Ez nem egy szokványos Istenfélő jószág patalenyomata, erre nem lehet senki sem képes, csak ez a büdös jószág. A Shiva kuty... cica. Szóval így indult a napom.

24. Dél környékén meglátogattuk öreganyámat, ilyen kötelező karácsony környéki látogatás címén. Elbeszélgettünk egy pár órát vele, aztán hazacipeltünk a Tomival egy halom cuccot, amit anyám hagyott ott még korábban. Többek között egy porszívót is. Igazi nagy öröm ám azt egy gigantikus teszkós kék zöldszatyorban cipelni.
A cipekedés után nekiugrottunk a fa feldíszítésének, amivel egész hamar végeztünk is. Ezt a részét bírom a karácsonynak. A munkamegosztást. Apám felrakja az égőket, húgom a díszeket meg a szalonna cukrokat, én meg amíg ők pakolják tesómmal "szúrjuk" a szaloncukrokat. Mindeközben persze megy a televízió, amire persze senki se figyel, de hát így megy ez ebben a civilizált világban. A tv a család része. Mint mindig, most is valami atom hülyeség - vagy legalábbis nem az alkalomhoz illő - ment a tv-ben. Ezúttal a barna medvék téli táplálkozási szokásai voltak a fókuszban. Bátyámmal azon röhögtünk egy fél órán keresztül, hogy a kommentátor - aki azt leszámítva, hogy úgy vezette a műsort, mintha ez valami, nem is tudom, mintha valami izgalmas box meccs lenne - kissé félreérthetően fogalmazott, és annyit fogtunk csak fel tesómmal, hogy beszélnek valamit a halakról - a vörös lazacokról - meg a medvékről, és hát, amikor az ember félig figyel csak, akkor könnyen összemosódhatnak a mondatok, és így effektíve teljesen mást, az eredeti mondatoktól teljesen eltérő, merőben új dolgot ért ki belőle, mi valami olyasmi értettünk, hogy "a medvéket az ikrájukért halásszák."
Voltak még egyéb ilyen hülyeségek, de azok most így kora hajnalban nem nagyon jutnak eszembe.
A fa feldíszítése után egy kis keveredés támadt, mert mi Tomival hivatalosak voltunk a központ VIP bulijára, ezt persze mondtuk is itthon. A mi eredeti tervünk az volt, hogy feldíszítjük a fát, aztán elmegyünk a központba, és korán megjövünk - 7-8 fele - és akkor tartjuk magát az ünnepséget. Végül apám kívánsága alapján "legyünk rajta túl minél előbb, aztán akkor le van tudva a dolog." Így hát "túl lettünk rajta" hamar, és elmentünk a központba. Volt nagy karácsonyi feast, ami alatt jót beszélgettünk, meg sokat nevettünk. A központ után egy kis kitérővel hazakísértük Janikáékat, mert hazaugrottak az ünnepek miatt. (Jani és a bátyja "Madárka" már nem laknak otthon. Jani az asszonykájánál lakik, míg a testvére egy avatott szerzetes.) Aztán a Tomival mi is hazamentünk.

25. Kissé kaotikusan indult a tegnapi nap, hiszen minden nagyon az utolsó pillanatban derült ki, így hát össze-vissza kellett telefonálgatnom mindenfele. De végülis asszem sikerült mindent beoldani, sőt, még az öreg Tábornokot is meg tudtam látogatni, bár csak azt sajnálom, hogy kevés ideig tudtam maradni.
Délelőtt - mivel a délelőtti programom elmaradt - a húgomat tanítottam verekedni, ha már a Pollack-ba jár ugyebár. Szegény pára ettől annyira fellelkesült, hogy azt hitte, mivel tanítottam neki pár dolgot, én már rögtön homokzsák vagyok, és folyton ütlegelni akart. Este mikor hazaértem, még akkor is azt hitte, hogy fából vagyok és továbbra is gyakorolni akart velem. Azért aranyos volt, ilyet szólt: "Gabi, gyere gyakorold velem a verekedést!" "Mondom, jól van, pakolj fel." "De úgy értem, hogy te nem ütsz vissza!" Hehe. Hát nem jött neki össze. Seggbe rúgtam.
No, de, eltértem az eredeti gondolatmenettől. Olyan 2 felé átugrottam a Motoroshoz, műsoroztunk egy jót, aztán megmutatta a Karácsonyi vízipipáját. Nagyon pöpec kis pájpja van. Frankó volt a hozzá lévő dohány, és a szén is. Szóval füstölögtünk egy kellemeset, aztán megjelent egy erőteljesen kopaszodó, csemege borostás egyén is, akit Laci néven szoktak emlegetni.
Kicsivel Laci megérkezése után a Motoros édesanyja utasítására kiment forralt bort készíteni. Mi meg csatlakoztunk Lacival, hogy mi majd segítünk. Hát nézni legalábbis néztük ahogy Tamás csinálja. Végülis nem is lett rossz, ahhoz képest, hogy ez volt az első, amit a Tábornok csinált. Miután megittam, észrevettem, hogy erőteljesen késésben vagyok a Józseftől. Így hát gyorsan beleugrottam a bakancsomba, és szélsebesen elvágtattam a parasztelosztó fele. Az út kb 70%-át lefutottam. Többre azért nem voltam képes, mert azt hittem, hogy ki fogom dobni a rókabőrt, annyit zötykölődött bennem a fentebb említett nedű. Végülis kevesebb mint 20 perces késéssel meg is érkeztem - az eredetileg számolt érkezéshez képest. A gyakorlat viszont az volt, hogy Jószef - direkt sz-el! - majd' egy órát várt rám, hisz annyival korábban érkezett meg a hajója. Igazából annyi ilyen Jocóval kapcsolatos történetet írtam már le, hogy ezt már nem fogom. Kb pont ugyanolyan mint az összes többi. Használjátok a fantáziátok egy kicsit. Annyit azért leírok, hogy nemsokkal a busz indulása előtt elkezdett szakadni az eső, szóval mire hazaértem csurom vizes lettem. Nagyjából ennyi volt az összes különbség a többi történethez képest. De így is rohadt jól éreztem magam. Tudjátok, ezek azok a feelingek, amik csak Pécsen vannak - Pesten nincsenek. Ebben soha a büdös életben nem lesz jobb egyetlen város sem. Nálam legalábbis biztos.

Vajon Gábor megnyeri e az 5-ös lottót? Vajon kiderül, Gábor mégis tud e repülni? Vajon savállóvá tesz e a túlzott 7up fogyasztás? Megtudhatják a következő bejegyzésből, vagy tőlem, ha találkoztok velem. Kellemes ünnepeket mindenkinek addig is! Peace!

N. M. Darky