Broken Heart?

A tegnapi nap megmondom őszintén, nagyon megviselt. Igazából nem is nagyon tudom hova tenni... Egyszerűen nem bírtam/bírom feldolgozni, hogy ez hogy is történhetett. Meg főleg, hogy miért is? Nem értem...
S most itt állok, összetört szívvel, s próbálom megemészteni a történteket. Gondolataim zavarosak, szívem tele szomorúsággal, s bánattal. Nem tudom, valaha fel fogom ezt tudni dolgozni....

Az egész úgy kezdődött, hogy elhatároztam, meglepem a Zsófit, és titokban leutazok Veszprémbe, és jól meglepem. Mivel kicsit korábban érkeztem meg, gondoltam körbenézek, fotózgatok is esetleg - ha már elcsórtam Vori fényképezőjét. Megnéztem a szerelmesek parkját, körbenéztem a Karácsonyi vásárban, majd elindultam a várhoz. Már majdnem odaértem a várfalhoz, amikor is egy borzasztóan ismerős alakot vettem észre. Először nem akartam, nem bírtam elhinni, amit látok. A szívem mintha egy pillanatra megállt volna, valósnak tűnt de mégis oly csalókának, hamisnak tűnt e látvány mely elém tárult. Mivel nem akartam hinni a szememnek, ezért gyorsan lefotóztam - hátha majd az elűzi e illúziót. De nem tette... a képen is pontosan az látszódott, ami a valóságban is elém tárult. Szinte teljesen felfoghatatlan volt számomra, hogy ez hogy lehetséges, dehát a kép nem hazudik... íme:

Elhiszitek ezt? Most komolyan. Gondoltátok volna, hogy a Zsófi és... Chewbacca?? Képzeljétek magatokat a helyembe. Leutazol titokban 112 km-t a szerelmedhez, csak azért hogy meglepd, és örömet okozz neki, és az a látvány kell, hogy fogadjon, hogy az asszony épp... Ráadásul pont Chewbaccával?? Feldolgozhatatlan...

Miután felocsúdtam, hogy amit látok az a könyörtelen valóság, dühömben odaordítottam, hogy "Húzzál vissza az Endorra, te büdös vuki!" Erre láthatóan nagyon dühös lett, s rögtön, ordítozva azon a jellegzetes hangján rohanni kezdett felém, miközben vadul lövöldözött az ég felé lézerágyújával. Persze, én is rögtön futásnak eredtem, de mivel pont diktafon üzemmódban volt az mp3 lejátszóm, ezért sikerült az ordítozásának egy részét is megörökítenem. Tessék a felvétel:

Sajnos ilyen keveset tudtam csak megörökíteni belőle, mert már nem volt több helyem.
Futás közben - mivel én ilyen médiageci vagyok - még sikerült egy utolsó, bár kissé rossz minőségű felvételt készítenem róla.

Még így is, hogy ennyire rossz minőségű a kép, tisztán kivehető az arcára kiült végtelen düh, és vérszomj.
A kép elkészülte után gyorsan elraktam a gépet, és veszett tempót diktálva rohantam az életemért, a nyomomban ezzel az illegális bevándorlóval. Hosszasan menekültem előle, végül egy zsákutcába - a hegyorom végén található keresztig - kergetett. Egészen a peremig hátráltam, s már azt hittem, itt a vég. Chewbacca egyre közelebb és közelebb jött hozzám, közben diadalittasan bömbölt valamit, furcsa, s torz nyelvén. Már csak egy karnyújtásnyira volt tőlem, amikoris megjelent az égen a Millennium Falcon. Szemem teljesen kikeredett, s egy pillanatra el is feledkeztem a karnyújtásnyira lévő haláltól. A Millennium Falcon ablaka lassan letekeredett, és Han Solo ordított ki rajta.

- Chewbiiiiiiii!!!

...De itt hagyom abba, mert ez már kezd rohadtul agyszívó lenni. Annak, akinek esetleg nem esett le - van olyan? :D - ez egy csak egy poén volt.
Bár igaz ami igaz, a chewbaccás részig szóról szóra igaz, azt kivéve, hogy nem titokban mentem le, és nem egyedül flangáltam a városban, hanem az én kis Áfonyámmal. No, meg azért kihagytam dolgokat is, csak hogy ne legyenek logikai bukfencek a történetben. Olyan események maradtak ki, mint például, hogy be lettem mutatva az egyik szobatársának - aki az Adri nevet viseli egyébként. Aztán a bemutatkozás után elmentünk ebédelni. Pontosabban a Zsófi evett, mi meg néztük az Adrival. Az ebéd közben adtam nekik tippeket, hogy hogyan lehet megszívatni a kollégistatársaikat. No, nem mintha alapjáraton félteni kéne őket ilyen téren, de azért az ötletek sosem árthatnak... *ez itt a kacsintás helye*
Az ebéd után nagyon furfangosan megpróbáltak engem bejuttatni a lánykoleszba, ahova értelemszerűen egy hímnemű egyén se juthat be. A terv - amelyet így név nélkül az Adri eszelt ki - az volt, hogy lehoz utazóbőröndöt, és hogy azt kéne nekem segíteni felcipelni, mert hogy nehéz. Nos, ha az Adri nem a porta előtt haladt volna el a bőröndöt vígan lóbálva, - ergó, egyértelműen látszódott, hogy üres, vagy nagyon könnyű - akkor talán még sikerült is volna, de sajnos így elég hamar bebuktunk. Én próbáltam menteni a menthetőt, de a portás bá' szigorú volt, szóval vissza kellett somfordálnom. De mindenesetre vicces volt maga a szituáció.
Aztán aztán... Kóstoltunk ízesített mézeket a karácsonyi vásárban. Ettünk bodzásat, citromosat, mentásat, levendulásat, fahéjasat, cappuccinósat, csokisat, meggyeset, és áfonyásat. Hát egytől egyik nagyon durvák voltak. Megmondom őszintén, én egészen eddig a pontig, nem is gondoltam volna, hogy ilyen mézek léteznek. Úgy értem, a méz magában is zseniálisan finom, szóval eszembe se jutott volna, hogy ízesítsem. Lehet ez másnak nem újdonság, nekem az volt. De még milyen finom újdonság!

Nagyon jó volt a tegnapi napom, igazi felüdülés volt számomra. A depresszióm is drasztikusan csökkent. Most már olyan "elviselhető" szinten van, amiről szerintem továbbra is az időjárás tehet, hiszen nagyon rühellem. Köszönöm, kicsiny Zsófim a tegnapot!

N. M. Darky