Mi Lenne Ha...

Ezt a bejegyzésemet a tegnap Krisztivel lefolyatott beszélgetésem inspirálta.
Szóval, gondoljatok bele, milyen lenne, ha megkapnátok azt az erőt, hogy visszautazhattok a múltba? Min változtatnál az életedben? Mit tennél máshogy? No, ez így talán egy eléggé gyerekesen hangzik, de attól függetlenül érdekes lenne belegondolni, hogy milyen lenne ha...
Személy szerint én baromi sok mindenen változtatnék. Nagyon sok emberhez máshogy állnék, vagy pusztán nem ismerném meg. Számtalan helyzetben teljesen más döntést hoznék. No, igen ám, de az hogy tudnád, hogy milyen leszel ha azokat választod, amiket, felvetődik a kérdés: Milyen lennék ha nem azokat hanem teljesen eltérő válaszokat/döntéseket adnék/hoznék? Mennyiben változna meg a személyiségem, az életem, a nézeteim, mik volnának azok a dolgok amiknek még így is mindenképpen meg kénének, hogy történjenek velünk? Elég sok ez a kérdés ahhoz, hogy még ha akár egy egészen picit is, de talán elgondolkozzon rajta az ember.
Személy szerint én nagyon sokat gondolkoztam ezen a kérdésen és igazából arra jöttem rá, hogy az ami én most vagyok, az azoknak a történéseknek az okozatai amiket tulajdonképpen megváltoztatnék. Úgy értem, ha teljesen máshogy cselekedtem volna, szóval más döntéseket hoztam volna meg, más dolgokat kellene megtapasztalnom és nem csak az, hogy más dolgokat, de azokat is egy merőben más nézőpontból. Szerintem ha elkerültem volna az összes nehézséget, ami elém tárul, hát nem tudom hogy azon dolgokat, amiket van "szerencsém" mostanság átélni... hát.. lehet, hogy úgy belerokkantam volna, mivel nem lettem volna olyan szinten, hogy azokat képes legyek feldolgozni. Úgy értem, azok amik a múltban megtörténtek velem, lehet, hogy akkor úgy éreztem, azokat nem fogom túlélni, - de amint látjátok mégis sikerült valahogy - azokat elképzelhető, hogy most már csak egy "váll rándítással" elintéznék. (Persze, ez most kicsit el lett túlozva, de azt hiszem, azért látjátok a képet. :) ) Szóval végszóként annyit mondanék, hogy igen, valóban jó lett volna ha akkor nem faragok rá annyiszor, de ha azokat nem történtek volna meg, most nem lennék olyan szinten mint amin most vagyok. A régi önmagamhoz képest az egekig emelkedtem - sokkalta erősebb, szilárdabb és határozottabb vagyok. (Kihangsúlyoznám, hogy _magamhoz_ képest, amit más ember számára nem neveznék mércének, mert nem érzem magam olyan magasságokban azért... =) ) És ez az állapot nem jöhetett volna létre a sok szenvedés nélkül. Szóval valóban beigazolódni látszik a híres mondás, miszerint: "Ami nem öl meg, csak erősebbé tesz." Én tulajdonképpen már örülök, hogy végigvergődtem magam azon a sok szarságon. Sokkalta jobb így.
Lényegében ennyi lett volna az, ami "nyomta a bögyömet", ám, most olyan következik ami még nem volt. Minden Kedves Olvasómnak házifeladatot adnék. Mivel én egy végletekig kíváncsi és érdeklődő személy vagyok, érdekelne a Ti nézőpontotok is ebben a témában. Úgy értem, ti mit csinálnátok abban a helyzetben amit fent vázoltam? Hogy látjátok magatokat a "korábbi önmagatokhoz képest"? Azon emberek akik leírnák gondolataikat, azt megtehetik a kommenteknél, vagy ha szégyenlősebbek, akkor nyugodtan írhatnak nekem itt levélben vagy akár msn-en is rám írhatnak. Köszönöm a figyelmet! :)

No, milyen kis szociális vagyok ma...

N. M. Darky