Am I Living In An Asylum?!

Ma kissé melankolikus volt a hangulatom. Igazából, nem tudom, hogy mi volt ennek az oka. Azon gondolkoztam, hogy talán túl nagy az összevisszaság a fejemben... nincsenek elrendezve a gondolataim, érzelmeim. Mindenesetre igyekeztem magam mindig lefoglalni, hogy addig se agyaljak egy csomó hülyeségen.
A délelőttömet leginkább alvással töltöttem, no meg vadásztam egy pindurit a Zonában. ;) (értsd, S.T.A.L.K.E.R.-eztem. :p) Majd megkerestem Tamás barátomat, akinek segítettem ablakot pucolni. Komolyan mondom, egy kész élmény volt The Shizit-re takarítani.
Mivel a kedvem nem akart javulni, inkább jobbnak láttam elpályázni... nem akartam elrontani mások kedvét is. Otthon elmerültem az egyik kedvenc animém nézésében. Miután úgy döntöttem, hogy nem nézem végig az egész sorozatot így hirtelenjében, felnéztem msn-re, hogy boldogítsam a partnereimet.

De e bejegyzés címe nem innen ered. Azért kapta ezt a nevet, mert ma elgondolkoztam azon, hogy én vajon nem egy gyogykóban lakom? Az történt, hogy ma húgom talált egy, a földön fekvő legyet a lakásban. Ez maga eddig még nem lenne szenzáció, de ami ez után következett... na már kicsit megijesztett. Szóval húgom nekiállt piszkálni azt a szerencsétlen ízeltlábút, majd rájött, hogy ő bizony nem tud repülni, és valamiért időnként bukfencezik egyet. Rejtély, hogy miért, de valószínűleg neki jó így. Szóval húgom kitalálta, hogy megtartja, és el is nevezte. Joenak. Tökéletes név egy kibaszott légynek. Szóval amikor legutoljára láttam, egy busz jegyen futtatta szerencsétlent. Mivel nem bírom az ilyesmit megállni szó nélkül, ezért gonosz voltam és illúzió romboló. Közöltem vele, hogy az a szerencsétlen légy, már tulajdonképpen haldoklik, és bölcsebben tenné, ha inkább eutanáziában részesítené szegény párát. Nem. Ő kitalálta, hogy el akarja vinni állat orvoshoz... Nos, abban a pillanatban intettem jó éjt neki, és költöztem vissza a szobámba. Mindenki vonja le a megfelelő következtetést és tanulságot.

N. M. Darky