Don't Eat Trash! - Crisis: Wh*les On Bikes!

Hmm... az a baj mostanában a blogolással, hogy baromi sok ötletem van, amiről írhatnék és írnék is, csak a bökkenő annyi, hogy mire odajutnék, már nem fog az agyam. Bár igazából azért az se akkora nagy baj talán, mert mostanában eléggé hülye van a fejemben, és sokszor csak nagyon nagyon nagyon agy szívó dolgok jutnak csak eszembe. Mint például a mai agy menésem. Épp a paraszt elosztó felé tartottam, tökéletesen elmerülve a zenében és a gondolataim kavargó örvényében, amikor is csendes meditációmat megzavarta két iszonyú hájas bringás kölök. Nincs is semmi baj azzal, hogy bicikliznek, sőt nagyon is támogatandó ötlet ez, mivel igen egészséges, és még fogyaszt is. No, de. Attól, hogy ez jó dolog, és hasznos és stb, még nem azt jelenti, hogy élvezettel nézném azt. Értsd, két ház nagyságú löttyedt segg, ami gyakorlatilag elnyeli az ülést - és majdnem a bringát is - ugrabugrál a szemed előtt. Nos, engem, a hányinger kerülgetett akkor. (Na, ha formás női idomok lettek volna azok, melyek ott úsznak előttem, hát még örültem is volna, de sajnos nem így történt.) De az igazán keserű fordulat még csak most következett! Ezen két fiatal, még - szerintem - közel sem ivarérett bálnaborjú csak előfutára volt egy rémálomnak. A 6. érzékem ordítani kezd a fejemben, hogy takarodjak onnét, mert itt kurva nagy gáz lesz. (Hogy pontos legyek a megérzésem úgy szólt, hogy ugorjak el az útból, és temessem az arcom a földbe, hogy szemeimet megkíméljem a majdnem biztos vakságtól.) De nem így tettem. Megálltam. Fejemet lassan hátrafelé kezdtem fordítani. Ahogy egyre biztosabban kezdtem megérteni, hogy mi is az amit látok, úgy kezdett el a testem minden ízében remegni. Szemeim kiguvadtak, pupillám fájdalmasan kitágultak. Az agyamban mint valami S.O.S. üzenet úgy villogott pirosan egyetlen egyszerű mondat, ami nem más volt mint, hogy FUTÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! De már késő volt... Megfordultam, lábaimat futásra emeltem, de ők gyorsabbak voltak. Elbuktam. A roskadozó biciklijükön lovagoló nőstény bálnák utolértek. Szemeim behunyom, hogy ne lássam azt a borzalmat, ami most rám fog várni. Amikor épp könyörögve ordítanám, hogy "néniiii... kérem ne egyen meeeeeeeeeg!!" veszem észre, - mivel nem harapott belém - hogy az első bálna elmegy mellettem. Megcsapja arcomat mindent elsöprő lendületük szele - a második is elszáguld mellettem. Majd a harmadik és a negyedik is. Végül a többi 10-en valahány ámbrás cet is elnyargal mellettem. Tüdőmből kifújom az eddig bent rekedt levegőt. "Még élek? Nem ettek meg?" - suttogom magam elé. Majd kinyitom szépen, lassan szemeimet és tekintetemet abba az irányba irányítom, amerre vélhetőleg elszáguldottak a kis apróságok. Na, ez az, amit rohadtul kihagyhattam volna. Most képzeld el, Kedves Olvasó, ugyanazt a látványt amit fentebb leírtam, csak még szorozd be 5-el, és a félelem, s rettegés egy teljesen új világa nyílik meg előtted. Félek leírni, de kérlek ne gondolj bele, hogy az a kép, amit az előbb megkaphattál, nos, én abból 15-öt láttam EGYSZERRE! Úgy érzem, ezt a traumát nem fogom egykönnyen elfelejteni. Őszintén? Nem is igazán tudom, hogyan lehet egy ilyen eseményt feldolgozni. Mert nem nyugtathatom magam azzal, hogy "Semmi baj, véget ért. Ez csak egy rossz álom volt, de most már vége van." Mert egyszerűen nincs! Ennek nincs így vége! Mert a világon milliónyi ilyen konvoj létezhet, ami egy cseppet sem szív melengető gondolat, mivel bármikor újra lecsaphatnak. De ez további kérdéseket is felvet bennem. Vajon túlélem e a következő támadást? Ezt egyáltalán miért éltem túl? Vajon csak azért kímélték meg az életemet, mert valahol le voltak árazva az 50 kg sertés zsíros hordók? Nem tudom... ezek után hogy menjek el sétálni legközelebb? Baseball ütőt vigyek magammal, vagy egy csomag szalonnát, amit eléjük vethetek, hogy időt nyerjek, és elmeneküljek? Félelmetes a világ.
Egyébként egyikőjük nyitott hátitáskájában egy mekis zacskót véltem felfedezni. Kiváló ellen kampány lehetne belőle. Lelki szemeim előtt máris ott lebeg a kép: Az egyik kis partra vetődött nőstény bálna bikiniben a kezében egy kis (Dimmu) burger, alatta a szlogennel: Ilyen leszel, ha ezt eszel! Ezek után jó étvágyat mindenkinek. ;P Látjátok, nem mindig jó, hogy ha blogolok. Most agyszívottak lettetek.

N. M. Darky

Ui: Mindenki legnagyobb örömére indítottam egy másik szavazást. Tessék szavazni, kíváncsi vagyok minden Kedves Olvasóm véleményére. ;)