Clouded Memories

Nos lássuk csak. Múlt pénteken lejött Vori Pécsre, Pest városán keresztül, Mexikóból. Olyan fél 4 magasságában futott be a vonata a vasútállomáson. Egy kis ücsörgés után elindultunk az egyik törzshelyünk (a belvárosi suli melletti lépcső) fele. Nagyjából félúton csatlakozott kicsiny csoportunkhoz Freak is. Szóval odaértünk, ahol elműsorozgattunk, meg adtunk egy kicsit az agysejteknek... Olyan 6 óra felé - már ha jól emlékszem - GK ellépett tőlünk, szóval már csak ketten maradtunk Vorival. Beszélgettünk egy kicsit és előkészültünk az este további részére, majd elindultunk a Szent István Tér fele. Ott összefutottunk Jocóval és kis csoportjával, akik épp piálni készültek. Mivel túlságosan minőségi szeszekkel voltak felfegyverkezve, nem éreztem valami túl csábító ötlentek a csatlakozást, továbbmentünk a Bazilika felé, ahol több órán át élveztük a bordalok nyújtotta hatalmas élvezeteket. Miután kezdett oszolni a tömeg, előkaptuk a... na mit? Nos, mindenki képzelőerejére bízom, hogy mit is vettünk elő, de mindenesetre, utánna nagyon vidáman mentünk vissza a SZIT-re, ahol ismételten összefutottunk Jocóékkal, akik addigra már kissé ittasak voltak. Amikor enyhén züllött egyének futnak össze éjszaka, úgy, hogy totálisan készen vannak... hát, abból soha sem szokott jó dolog kisülni. Jelen esetben sem volt ez másként. Jocóval nagyon hamar bullet-time-bunyóba kezdtünk saját alámondott effektekjeinkel, meg egyéb, hasonló gyökérségekkel csökkentettük egymás IQ-ját. Igen, én azért élveztem akkor. :p Miután "kiverekedtük" magunkat elindultunk Mexikói származású dezsvíremmel az uránvárosi tescoba, ahova olyan másfél óra múlva kb? érkeztünk meg. Bevásároltunk egy halom cuccot, majd hazamentünk és az éjszaka hátralévő részét kajálással és filmezéssel töltöttük, majd hajnal-tájt elmentünk aludni.

Szombat. A szokásos reggeli tevékenységek után lementünk és egy szolid sörözéssel meg baseballal felfrissítettük magunkat, és egyúttal fel is készültünk a nap további részére. Délután ismét találkoztunk Jocóval, majd vettünk sört és elmentünk sörözni a SZIT-re. *A sörözést egy laza krikett meccs követte, majd József-barátunkat felraktuk egy buszra. - Én már erre a részre nem emlékeztem. Úgy mondták, hogy ez történt. A következő dolog amire emlékszem, hogy olyan este 10 körül lehet az idő, és Vorival meg bátyámmal, épp csillagászunk. Aztután ismét képszakadás.

Vasárnap. Elég nyugisan telt. Söröztünk, majd sportoltunk egy kicsit. Aztán ismét sör, majd egy búcsúzó krikett revans. Végül zárásként Tamás barátom kínált meg egy kis Hubertusszal, majd arra még emlékszem, hogy elindultam haza, és utánna jóformán ismét képszakadás.

Hétfő. Punnyadás. Másnaposság. Ez a két szó mindent elmondott.

Kedd. Harmadnaposság-feeling. Összefutottam egy régi cimborámmal, akivel már kb 2 (vagy talán több) éve nem találkoztam. Egy jót beszélgettünk, kipróbáltam a Nintendo Wii-t és kurva jó. De úgy végülis örültem ennek a találkozásnak. Jó volt újra barmolni egyet. Egyébként, valami lehet a levegőben, mert az elmúlt két hétben sok régi ismerősöm vette fel velem újra a kapcsolatot - vagy éppen én kerestem fel régi arcokat. ;)

Szerda. Freak látogatóba mentem, aminek a vége egy pizzázós-piálós-visítós este lett a vége. Ennél többet nem szükséges írnom azt hiszem. Köszi Freak. ;3

Csütörtök. Olyan picsa másnapos rég voltam, mint aznap. Miután elmentem a GK-tól, találkoztam ismételten Jocóval, akit elksíértem fog-polírozásra. Miután azon is túlestünk, elmentünk sörözni a SZIT-re. (zárójeles megjegyzés: túl sokat sörözök mostanában a SZIT-en.) Kezdetben csak kettesben sörözgettünk, de Jocó észrevette valami haverját, aki odajött 2 cimborájával. No, ekkor már 5-en voltunk. Valami kattant az agyamban és előadtam a kedvenc műsoromat, hogy én bizony zsidó vagyok. Amivel szokás szerint mindenkit beetettem. Még majndem Jocót is. (Fiam, valld be, hogy bevetted. Én tudom.) De a vicces ezzel kapcsolatban az, hogy amikor valaki elkezdte fikázni a zsidókat, én előhozakodtam vele, hogy én bizony zsidó vagyok, és mindenki bocsánatot kért és abbahagyta a fikázást. :D Jajj istenem, de imádok ezen műsorozni... Végülis jól elvoltunk, műsorozgattunk, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már kb 10-en valahányan vagyunk. Hát nem rossz, ahhoz képest, hogy csak ketten kezdtük el. Biztos nagyon vonzó egyének lehetünk így Jocóval együtt, azért csúsztak oda az arcok. ;D Baromi jól éreztem magam, csak durvára lefáradtam, szóval korán lefeküdtem aludni.

Noh, a nem-írás miatt egy kis Fan-Service:
Az éjszakám viszont nem volt ilyen kellemes. Mondhatni feledtébb horrorisztikus volt. Nos, rólam tudni kell, hogy nagyon durván irtózok a bogaraktól. Egyszerűen nem bírom őket elviselni. Szóval épp félálomban forgolódtam az ágyamban, amikor furcsa neszezésre lettem figyelmes. Szokatlan szárnycsattogás, és egy nagyobb koppanás.
"Tomi, baszki, berepült egy kurva denevér!" - visítottam bátyámnak aki éppen gépezett.
"Denevér?!"- kérdezett vissza felvont szemöldökkel - legalábbis úgy láttam félig nyitott szemeimmel.
Ádzáz keresésbe kezdtünk, mire édesanyám is bejött a szobába, hogy mi a gáz. Végülis ő találta meg a zaj okozóját. Egy szöcske/sáska volt az. Megkértem tesómat, hogy ugyan már, lakoltassa ki innen, mert engem kurvára zavar. (Ha lehet mindenféle ilyen érintkezést kerülök ami bogarakkal kapcsolatos.) Azt mondta, hogy ez úgyse bánt, szóval nem dobja ki. Majd a kutya úgyis megeszi. Jól van, köszi, csak nekem nem az a bajom, hogy bánt e vagy sem, hanem egyszerűen kurvára irritál, ha a közelemben van valami bogár. (amiről ténylegesen tudom, hogy ott van) Rendben, akkor megpróbálok visszaaludni. Félálomba süllyedtem, ahol az álmok félig a valóságban, félig a fejemben léteztek. Eléggé bizarr élmény volt. Egyszer csak arra riadtam fel, hogy valami "kopog." Na jól van, te kurva tücsök, most kiütlek. Elindultam, szép lassan a villanykapcsoló felé. Felnyomtam a villanyt, és megragadtam a cipőmet. A számítógép környékét vizslattam át először, mert mintha onnan hallottam volna, hogy zörög. Tekintetemet végigfuttattam, az asztalon, majd emeltem egyre lejjebb és lejjebb, miközben lassan közelítettem az asztal fele, közben fenyegetően a fejem felé emeltem a cipőmet. És akkor két dolog történt, az egyik, hogy akkorát roppant a gerincem, hogy azt hittem eltörtem lopakodás közben, a másik meg hogy kiszúrtam azt a dögöt. Az asztal sarkán mászott felfele. De az a látvány! Az a mocsok nagyobb volt mint az öklöm!! Rémületemben felhuhogtam és hozzávágtam a cipőmet. Telitalálat! El is terült a földön, mint egy engedelmes kutya, a cipőm, meg közvetlenül mellé esett le. "Elmúlt a veszély?" - kérdeztem magamtól, de csak az éjszaka alattomos neszezése és a szél csendes suttogása volt a válasz... A győzelemtől mámorosan elindultam a szemetes lapátért, hogy felszedjem a maradványait. Arcomon halovány mosoly húzodott - ami azonnal le is lohadt, amint megpillantottam valamit. A tetem, eltűnt! A szemeim kimerevedtek, a pupillám kitágult, a vérembe nagy mennyiségű adrenalin keveredetett, vérnyomásom az egekbe szökött. "Hova a picsába tüntél el?" Suttogtam magam elé, teljesen sápadtan és rémülten. Végül kiszúrtam. Felmászott tesóm táskájára, és onnan figyelt, mint egy ragadozó, aki éppen a leendő áldozatára készül lecsapni. Megfordultam, és felkaptam a másik cipőmet (a cipőm egyébként egy 47-es deszkás cipő, ami kb akkora mint egy csónak) és izomból hozzvágtam. "Na, remélem megdöglöttél végre!" De bazd meg nem! Bemászott az asztal mögé. A dobás végülis eltalálta, csak nem ölte meg. "Ez már mi? Ez az akármi beütötte a halhatatlanság kódot?" - morfondíroztam magamban. Előszedtem a szemeteslapátot, és kipiszkáltam vele onnét. De az a szemét elég ragaszkodó típus, és rákapaszkodott a lapátra. Na, gyorsan kidobtam lapátostul az előszobába. "Ez hihetetlen..." - fújtam ki magamból elfúló hangon. Fölkaptam egy cipőt és megint hozzávágtam. (Egyébként hajnali fél 4 volt.) Akár hiszitek, akár nem, ezt is túlélte! Komolyan ilyen nincs! Egy hang a fejemben azt üvöltötte, hogy "This creature doesn't seem to wanna die!" Na jól van. Megfogtam ismét a lapátot, felszedtem vele, és kihajítottam az ablakon. Vagyis csak hajítottam volna, mert a lapát az nekipattant az ablak párkányának és visszaesett. Az a cucc, meg nem tudom, hogy kiesett e, vagy még mindig ott kísért a konyhában. Mindenesetre, becsuktam az ajtót, és visszafeküdtem aludni.

N. M. Darky

Ui I: Tettem fel ismét új zenéket. \o/ Have fun listening! :3

Ui II: Bocs, a sok képszakadás miatt, de ilyen helyzetekben megesik az ilyesmi... ;D