Ezt a bejegyzésemet a tegnap Krisztivel lefolyatott beszélgetésem inspirálta.
Szóval, gondoljatok bele, milyen lenne, ha megkapnátok azt az erőt, hogy visszautazhattok a múltba? Min változtatnál az életedben? Mit tennél máshogy? No, ez így talán egy eléggé gyerekesen hangzik, de attól függetlenül érdekes lenne belegondolni, hogy milyen lenne ha...
Személy szerint én baromi sok mindenen változtatnék. Nagyon sok emberhez máshogy állnék, vagy pusztán nem ismerném meg. Számtalan helyzetben teljesen más döntést hoznék. No, igen ám, de az hogy tudnád, hogy milyen leszel ha azokat választod, amiket, felvetődik a kérdés: Milyen lennék ha nem azokat hanem teljesen eltérő válaszokat/döntéseket adnék/hoznék? Mennyiben változna meg a személyiségem, az életem, a nézeteim, mik volnának azok a dolgok amiknek még így is mindenképpen meg kénének, hogy történjenek velünk? Elég sok ez a kérdés ahhoz, hogy még ha akár egy egészen picit is, de talán elgondolkozzon rajta az ember.
Személy szerint én nagyon sokat gondolkoztam ezen a kérdésen és igazából arra jöttem rá, hogy az ami én most vagyok, az azoknak a történéseknek az okozatai amiket tulajdonképpen megváltoztatnék. Úgy értem, ha teljesen máshogy cselekedtem volna, szóval más döntéseket hoztam volna meg, más dolgokat kellene megtapasztalnom és nem csak az, hogy más dolgokat, de azokat is egy merőben más nézőpontból. Szerintem ha elkerültem volna az összes nehézséget, ami elém tárul, hát nem tudom hogy azon dolgokat, amiket van "szerencsém" mostanság átélni... hát.. lehet, hogy úgy belerokkantam volna, mivel nem lettem volna olyan szinten, hogy azokat képes legyek feldolgozni. Úgy értem, azok amik a múltban megtörténtek velem, lehet, hogy akkor úgy éreztem, azokat nem fogom túlélni, - de amint látjátok mégis sikerült valahogy - azokat elképzelhető, hogy most már csak egy "váll rándítással" elintéznék. (Persze, ez most kicsit el lett túlozva, de azt hiszem, azért látjátok a képet. :) ) Szóval végszóként annyit mondanék, hogy igen, valóban jó lett volna ha akkor nem faragok rá annyiszor, de ha azokat nem történtek volna meg, most nem lennék olyan szinten mint amin most vagyok. A régi önmagamhoz képest az egekig emelkedtem - sokkalta erősebb, szilárdabb és határozottabb vagyok. (Kihangsúlyoznám, hogy _magamhoz_ képest, amit más ember számára nem neveznék mércének, mert nem érzem magam olyan magasságokban azért... =) ) És ez az állapot nem jöhetett volna létre a sok szenvedés nélkül. Szóval valóban beigazolódni látszik a híres mondás, miszerint: "Ami nem öl meg, csak erősebbé tesz." Én tulajdonképpen már örülök, hogy végigvergődtem magam azon a sok szarságon. Sokkalta jobb így.
Lényegében ennyi lett volna az, ami "nyomta a bögyömet", ám, most olyan következik ami még nem volt. Minden Kedves Olvasómnak házifeladatot adnék. Mivel én egy végletekig kíváncsi és érdeklődő személy vagyok, érdekelne a Ti nézőpontotok is ebben a témában. Úgy értem, ti mit csinálnátok abban a helyzetben amit fent vázoltam? Hogy látjátok magatokat a "korábbi önmagatokhoz képest"? Azon emberek akik leírnák gondolataikat, azt megtehetik a kommenteknél, vagy ha szégyenlősebbek, akkor nyugodtan írhatnak nekem itt levélben vagy akár msn-en is rám írhatnak. Köszönöm a figyelmet! :)
No, milyen kis szociális vagyok ma...
N. M. Darky
2008. július 24., csütörtök
2008. július 23., szerda
2008. július 21., hétfő
Don't Eat Trash! - Crisis: Wh*les On Bikes!
Hmm... az a baj mostanában a blogolással, hogy baromi sok ötletem van, amiről írhatnék és írnék is, csak a bökkenő annyi, hogy mire odajutnék, már nem fog az agyam. Bár igazából azért az se akkora nagy baj talán, mert mostanában eléggé hülye van a fejemben, és sokszor csak nagyon nagyon nagyon agy szívó dolgok jutnak csak eszembe. Mint például a mai agy menésem. Épp a paraszt elosztó felé tartottam, tökéletesen elmerülve a zenében és a gondolataim kavargó örvényében, amikor is csendes meditációmat megzavarta két iszonyú hájas bringás kölök. Nincs is semmi baj azzal, hogy bicikliznek, sőt nagyon is támogatandó ötlet ez, mivel igen egészséges, és még fogyaszt is. No, de. Attól, hogy ez jó dolog, és hasznos és stb, még nem azt jelenti, hogy élvezettel nézném azt. Értsd, két ház nagyságú löttyedt segg, ami gyakorlatilag elnyeli az ülést - és majdnem a bringát is - ugrabugrál a szemed előtt. Nos, engem, a hányinger kerülgetett akkor. (Na, ha formás női idomok lettek volna azok, melyek ott úsznak előttem, hát még örültem is volna, de sajnos nem így történt.) De az igazán keserű fordulat még csak most következett! Ezen két fiatal, még - szerintem - közel sem ivarérett bálnaborjú csak előfutára volt egy rémálomnak. A 6. érzékem ordítani kezd a fejemben, hogy takarodjak onnét, mert itt kurva nagy gáz lesz. (Hogy pontos legyek a megérzésem úgy szólt, hogy ugorjak el az útból, és temessem az arcom a földbe, hogy szemeimet megkíméljem a majdnem biztos vakságtól.) De nem így tettem. Megálltam. Fejemet lassan hátrafelé kezdtem fordítani. Ahogy egyre biztosabban kezdtem megérteni, hogy mi is az amit látok, úgy kezdett el a testem minden ízében remegni. Szemeim kiguvadtak, pupillám fájdalmasan kitágultak. Az agyamban mint valami S.O.S. üzenet úgy villogott pirosan egyetlen egyszerű mondat, ami nem más volt mint, hogy FUTÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! De már késő volt... Megfordultam, lábaimat futásra emeltem, de ők gyorsabbak voltak. Elbuktam. A roskadozó biciklijükön lovagoló nőstény bálnák utolértek. Szemeim behunyom, hogy ne lássam azt a borzalmat, ami most rám fog várni. Amikor épp könyörögve ordítanám, hogy "néniiii... kérem ne egyen meeeeeeeeeg!!" veszem észre, - mivel nem harapott belém - hogy az első bálna elmegy mellettem. Megcsapja arcomat mindent elsöprő lendületük szele - a második is elszáguld mellettem. Majd a harmadik és a negyedik is. Végül a többi 10-en valahány ámbrás cet is elnyargal mellettem. Tüdőmből kifújom az eddig bent rekedt levegőt. "Még élek? Nem ettek meg?" - suttogom magam elé. Majd kinyitom szépen, lassan szemeimet és tekintetemet abba az irányba irányítom, amerre vélhetőleg elszáguldottak a kis apróságok. Na, ez az, amit rohadtul kihagyhattam volna. Most képzeld el, Kedves Olvasó, ugyanazt a látványt amit fentebb leírtam, csak még szorozd be 5-el, és a félelem, s rettegés egy teljesen új világa nyílik meg előtted. Félek leírni, de kérlek ne gondolj bele, hogy az a kép, amit az előbb megkaphattál, nos, én abból 15-öt láttam EGYSZERRE! Úgy érzem, ezt a traumát nem fogom egykönnyen elfelejteni. Őszintén? Nem is igazán tudom, hogyan lehet egy ilyen eseményt feldolgozni. Mert nem nyugtathatom magam azzal, hogy "Semmi baj, véget ért. Ez csak egy rossz álom volt, de most már vége van." Mert egyszerűen nincs! Ennek nincs így vége! Mert a világon milliónyi ilyen konvoj létezhet, ami egy cseppet sem szív melengető gondolat, mivel bármikor újra lecsaphatnak. De ez további kérdéseket is felvet bennem. Vajon túlélem e a következő támadást? Ezt egyáltalán miért éltem túl? Vajon csak azért kímélték meg az életemet, mert valahol le voltak árazva az 50 kg sertés zsíros hordók? Nem tudom... ezek után hogy menjek el sétálni legközelebb? Baseball ütőt vigyek magammal, vagy egy csomag szalonnát, amit eléjük vethetek, hogy időt nyerjek, és elmeneküljek? Félelmetes a világ.
Egyébként egyikőjük nyitott hátitáskájában egy mekis zacskót véltem felfedezni. Kiváló ellen kampány lehetne belőle. Lelki szemeim előtt máris ott lebeg a kép: Az egyik kis partra vetődött nőstény bálna bikiniben a kezében egy kis (Dimmu) burger, alatta a szlogennel: Ilyen leszel, ha ezt eszel! Ezek után jó étvágyat mindenkinek. ;P Látjátok, nem mindig jó, hogy ha blogolok. Most agyszívottak lettetek.
N. M. Darky
Ui: Mindenki legnagyobb örömére indítottam egy másik szavazást. Tessék szavazni, kíváncsi vagyok minden Kedves Olvasóm véleményére. ;)
Egyébként egyikőjük nyitott hátitáskájában egy mekis zacskót véltem felfedezni. Kiváló ellen kampány lehetne belőle. Lelki szemeim előtt máris ott lebeg a kép: Az egyik kis partra vetődött nőstény bálna bikiniben a kezében egy kis (Dimmu) burger, alatta a szlogennel: Ilyen leszel, ha ezt eszel! Ezek után jó étvágyat mindenkinek. ;P Látjátok, nem mindig jó, hogy ha blogolok. Most agyszívottak lettetek.
N. M. Darky
Ui: Mindenki legnagyobb örömére indítottam egy másik szavazást. Tessék szavazni, kíváncsi vagyok minden Kedves Olvasóm véleményére. ;)
2008. július 17., csütörtök
Sand. Inhaled.
Éjjel 11 óra van. Haza felé tartok. Szélvihar van. Arcomat gyengéden megsimogatja, majd vad táncba kezd a bokrok s fák ágaival a szél. Elmémben az elmúlt napok eseményei játszanak. Fülemet igényesen zúzós metalcore zene kényezteti. Jól vagyok, csak a torkomat mintha kissé kaparná valami. Picit talán mintha köhögnöm is kéne, de ezek most jelentéktelen, parányi homok szemeknek tűnnek csupán a fejemben uralkodó ordító kaotikus viharban. Képek, arcok, hangok villannak be egy-egy pillanatra, s tűnnek el is el nyomban, nyomtalanul. Kik ők, s hol vannak most? Mintha e kérdésre akarna válaszolni, gerincemen egy láthatatlan kéz fut fel, majd körül öleli a mellkasomat, és erőnek erejével akarja összeroppantani azt. Hirtelen levegőért kapok, majd heves, s fájdalmas köhögésbe kezdek, hogy dacoljak a kegyetlen szorítással. A kéz mintha engedne egy picit. Zihálni kezdek. Riadt tekintetemet körbefuttatom az engem körülvevő sötétségen, de nem találok semmit. "Mi volt ez?" - Suhant át az agyamon, de ahogy elhangzott ez a mondat a szorítás ismét felerősödött. Érzem, egyre kevesebb levegő rejtőzik tüdőmben. Hirtelen gyengének érzem magam. Oly gyengének, hogy lábaim nem bírják már megtartani a testemet. Térdre rogyok. Térdem hatalmasat reccsen, ahogy nekicsattan a földnek. A fájdalom azonban már nem jut el megfáradt agyamig. Az üzenet valahol elakadt fél úton. Kívülről látom magam. Arcom torz fintorba rándulva megmerevedik. Egész testemen végig fut a halál fagyos vize. Bal öklömmel kitámasztom magam, hogy ne boruljak el arccal a földbe. Jobb kezemmel görcsösen öklömbe gyűröm a pólómat, és azt mellkasomhoz tapasztom. A jócskán megnövekedett vér nyomás, s vérem adrenalin tartalma miatt szemeim vérvörösre váltanak, melyeket idegesen, görcsösen össze-vissza rángatok. Fejem kezd lecsuklani. Próbálok lélegezni, de a tüdőm nem akar reagálni. Minden kezd elsötétülni. Pánikba esett, meggyötört elmémben visszhangozva, halkan hallok egy üvöltést, amit épp fejhallgatóm hangszórói okádnak ki magukból. "Until my Soul Fades to Black!" (A Sors keserű iróniája!) Hallatszik ismét az eltorzult hörgés, mely hozzám mint egy halk suttogás jut már csak el. "A francba!" - Hörgöm magam elé dühösen. Ordítani próbálok de a hangok nem hagyják már el többé ajkaimat, csak a fejemben hallom őket. Látó terem vészesen összeszűkült már. Úgy érzem, közel a Vég. Próbálok küzdeni az elkerülhetetlennel. Úgy érzem, mintha torkomba homokot öntöttek volna. Nagyon bizarr, egy érzés. A kontrollt már elveszítettem a testem felett. Már csupán figyelem, ahogy testem haldoklik. Hirtelen, mint egy elkeseredett roham, kezem - melyet már nem én mozgattam - elemelkedik mellkasomtól, és erőnek erejével ökölbe szorított kézzel elkezdi csapkodni a mellkasomat. A szorítás erőssége drasztikusan csökkenni kezd. Lelkem(?) szélsebesen visszarepül a testembe, ami szapora zihálásba kezd. "Haláltusám" nem tartott tovább röpke pár percnél, ám, miután ismét megtöltötte tüdőmet az éltető oxigén, még egy jó ideig ücsörögtem ott zihálva, míg végre sikerült visszaállítanom a légzésemet, s sikerült valamennyire lecsillapítanom a szívemet. Lassan felálltam és elindultam haza, de igencsak meggyorsítottam a lépteimet. Ittam egy kicsit, és bevettem az ilyenkor bevenni szokás gyógyszert is. Most itt ülök a gép előtt, picit még köhécselve, de már sokkal jobban. Nem haltam meg, ne tessék reménykedni. Valaki odafönn még nagyon nem szeretné, hogy ha ilyen korán hagynám el a testem. Ki tudja, mi vár még vajon rám...?
N. M. Darky
Ui I: Nem is kell nekem semmiféle tudat módosító, vagy élénk fantázia, ha egyszer itt van nekem ez a jó kis allergia. ;) Bár azért nem ajánlom senkinek se. Valahogy azért mégse olyan mókás egy flash ez... ;)
Ui II: Majd next time beszámolok arról, hogy mik történtek velem mostanság. Bocsánatot kérek a Darky-Blog-Addict-októl, de már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy azt is leírjam most. =) So stay tuned Kids! ;)
N. M. Darky
Ui I: Nem is kell nekem semmiféle tudat módosító, vagy élénk fantázia, ha egyszer itt van nekem ez a jó kis allergia. ;) Bár azért nem ajánlom senkinek se. Valahogy azért mégse olyan mókás egy flash ez... ;)
Ui II: Majd next time beszámolok arról, hogy mik történtek velem mostanság. Bocsánatot kérek a Darky-Blog-Addict-októl, de már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy azt is leírjam most. =) So stay tuned Kids! ;)
2008. július 11., péntek
Mass Depravity
Érdekes, hogy mostanában nincs annyira időm írni. Pedig azért akadna mit. Szóval most igyekszem pótolni. Tehát:
Kedd. A napon egészen olyan dél magasságáig teljesen átlagosan telt. Háromnegyed dél fele elindultam a városba, hogy találkozzam Evelynnel. Oda is értem a megbeszélt helyszínre - igaz, némi késéssel. Beszélgettünk egy jót, és sikerült eléggé felpörgetnie, meg feldobnia a kedvemet, pedig teljesen be voltam lassulva valamiért. Biztos a személyiségének varázsa, hogy úgy rám tudta ragasztani a jókedvet. ;) 3-kor viszont elbúcsúztunk, mert mennie kellett vezetni, szóval haza indultam. 5 óra körül rutinosan összekészültem, és elindultam a buszmegálló felé, hogy ismét bevessem magam a városba. Mivel pont elkéstem a 21-es és a 2-es buszt is, ezért úgy döntöttem, hogy a 4-esel megyek el a paraszt elosztóhoz. Épp békésen ücsörögve zenét hallgattam a buszon, amikor teljesen váratlanul feltűnt mellettem egy ellenőr. Valamiért nagyon felugrott az adrenalin szintem, mintha éreztem volna előre, hogy itt valami most lesz, de külsőre semmi sem mutattam belőle, ugyanazzal az unott arckifejezéssel előszedtem a bérletemet, és bemutattam neki. "Megmutatná kérem a diákigazolvány hátulját is nekem?" - hangzott a kérdés az ellenőrtől. Na, most csúnyán befürödtem, - gondoltam - majd villámgyorsan felmértem az összes menekülési útvonalat, de egyetlen opcióm az lett volna, ha kitöröm valamelyik ablakot és kiugrok rajta, amit még valószínűleg komolyabb sérülés nélkül meg is úsztam volna, mivel a busz éppen akkor indult el. Mivel ezt az extrém műsort valamiért nem akartam bejátszani, inkább kötélnek álltam, és férfiasan bevallottam, hogy hát a diákigazolványom az biza érvénytelen. Az ellenőr-úr, elkérte a diákom és a bérlet szelvényemet - amit egyébként be is húzott - és felírta az adataimat. Majd elkezdett kérdezősködni afelől, hogy miért is utazom én érvénytelen diákkal. Kifejtettem neki, hogy nekem tulajdonképpen tanulói jogviszonyom van a TÁSI esti évfolyamán, csak hát a diákomat valamiért majd csak szeptemberben fogom megkapni. Hát igen, addig ne is álmodjak olyanról, hogy olcsóbb utazás vagy ilyesmi. Végül is jó fej volt a tag, mert elmondta, hogy akkor ugorjak be a suliba, kérjek valami papírt arról, hogy oda járok, és akkor nem kell befizetnem azt a 10k-s büntetést, hanem akkor csak egy kb 400-800 Ft-os büntetést kell csak. Miután elmondta, amit el akart, leszállt a következő megállónál - ami történetesen a vasútállomás volt. Egyébként van olyan érzésem, hogy azt a 10 rongyos számlát valamiért mégis ki kell majd fizetnem... de reméljük mégse úgy lesz. Szóval enyhén felbaszott aggyal utaztam tovább egy megállót, majd leszálltam, és elsétáltam a paraszt elosztóhoz. A parasztnál találkoztam Dzsozival, majd feltankoltunk sörrel, és elindultunk a SZIT felé. Sörözés közben a legkülönfélébb arcokkal futottunk össze. Volt például egy - szerintünk - totál buzi tag, aki valamiért folyton azt akarta, hogy üljünk le mellé a pokrócára(még mindig a SZIT-en vagyunk!). Ezzel a csábító ajánlattal, valamiért nem éltünk, hanem inkább megpróbáltuk lerázni valahogy. Végül is sikerült nagy nehezen. De azért érdekes, hogy ha Jocóval így együtt vagyunk, minket folyamat betalálnak mindenféle egyének - főleg ha a SZIT-en vagyunk. Ki ért ezt?
Fél 9 tájt, Kriszti is csatlakozott hozzánk, majd elindultunk hogy vegyünk még sört. Ám előtte, mivel egyeseknek szükségük lett volna egy kis megkönnyebbülésre, megcéloztuk az illem helyiséget előbb, bár én mondtam, hogy úgyis zárva lesz, de ők csak erőlködtek, hogy biztos nyitva lesz. Jó, akkor fogadjunk! Oké, miben? Sörben. Egy sörben. Rendben, mindkettőjükkel fogadtam. Hát... nyertem két sört. :D Az Interspártába pont zárás előtt értünk be, ahol gyorsba vettünk még sört, meg Jocó nagyon tehetségesen vett még magának pár kiflit is. (Istenem... de rég nevettem olyan jót, mint akkor.) Majd miután felfegyverkeztünk elindultunk oda, ahol valaki enyhén ittasan majdnem lehorzsolta a bal mellbimbóját... Szóval miközben ott ücsörögtünk és beszélgettünk/műsoroztunk, odajött valami félig C-típusú állampolgárságú leányzó, aki valami iszonyat nagy tróger volt, de azét odajött ismerkedni? Igazából nem tudni biztosan, hogy miért, egyszer csak ott lett és rockereknek titulált bennünket, majd elkezdte osztani az agyatlan gyíkságait, hogy miért nem vagyunk rockmaratonon, meg hogy ő ám régen rocker volt és ... szegénykémet nem foglalkoztatta, hogy vagy 4x elmondtuk, hogy nem vagyunk "rokkerek" ő azért osztotta nekünk a bölcsességeit. Jól van, ha ő így, akkor én is úgy. Be akartam adni neki, hogy igazából én imádom az Ossziánt - mivel ő arra akart lemenni valamiért - de "sajnos" nem túl sok sikerrel, mert már túl sokat ittam ahhoz, hogy féken tudjam magam tartani, szóval elvisítottam magam folyamat, majd azt vettem észre, hogy egyszer csak nem volt ott. Mint tegnap kiderült, besérült ránk, hogy "mekkora bunkók vagyunk" és azután ment csak el. Miután a rokk királynője távozott köreinkből, kicsivel később mi is elléptünk a paraszt fele, mert fel kellett tennünk Jocót a buszára. Krisztivel az éjszaka hátralévő részében sétálgattunk és beszélgettünk, gyönyörködtünk a csillagos ég szépségeiben, és még egy hullócsillagot is láttunk! :3 Életem első hullócsillaga volt, és szerintem nagyon szép látvány. =) Nagyon rég éreztem magam ilyen jól. De tényleg. Ha nem lett volna az az ellenőrös műsor, akkor tökéletes lett volna a nap.
Szerda. Atom másnapos voltam. Gyakorlatilag az egész napot végigaludtam, és tulajdonképp olyan, mintha egy az egyben kihagytam volna azt a napot.
Csütörtök. Délután elmentem a suliba, hogy papírokat intézzek, de a sajna csak szerdánként van ügyfél fogadás, szóval ráfáztam. Csalódottan hazakullogtam, majd anyámék elküldtek feladni egy csekket. Jól van, elintéztem. Majd - bérlet és busz jegyre való feles pénz híján - elindultam gyalog a paraszthoz, hogy ütközzek Jocóval. Igazából csak a nap volt kissé zavaró, hogy nagyon sokat sütött rám, de egy olyan röpke 3/4 óra alatt elsétáltam a paraszthoz, ahol mivel "túl gyors" voltam még kb háromnegyed órát kellett várnom. Míg várakoztam, zenét hallgattam és szörnyülködtem a 20 forintos rokkereken, meg úgy általánosságban az embereken. Miután Jocó megérkezett elugrottunk - meglepő módon - sörért és leültünk - teljesen váratlan lesz - SZIT-en. Ismét összefutottunk pár ismerőssel. Az egyik arcnak a haverja "megkínált bennünket" egy kis csokis sütivel. Szerintem piszkosul jó volt. De sajna hamar elfogyott. Negyed 10 fele ismét csatlakozott szerény társaságunkhoz Kriszti. Olyan másfél óra múlva Jocó hazalépett, mi meg Krisztivel kisétáltunk uránba, ahol nagyon sokat beszélgettünk és műsorozgattunk, majd 4 óra után kicsivel hazakísértem, majd jómagam is haza mentem. Otthon megkajáztam és egy hatalmasat aludtam. Azaz aludtam volna, hogy nem hívogatott volna valami gyökér rejtett számmal. Egyébként tegnap a legváltozatosabb időközönként csörgött rám, de amikor felvettem lerakta. Nem igazán értem, hogy ez mire jó. De hát istenem... sok beteg ember van. Ma mondjuk végre beleszólt valaki - vagy egy teljesen más egyén hívott fel szintén rejtett számmal. Mindenesetre, akit ma sikerült elérnem, az egy témobilt-reklámozó hölgyemény volt, aki mindenféle szolgáltatásokat akart rám sózni. Finoman visszautasítottam az ajánlatait, de ő azért is agresszívan nyomult, hogy "de később azért ugye visszahívhatom?" Nem tudom, olyan nehéz azt felfogni, hogy ha azt mondom, hogy engem ez az egész _kurvára_ nem érdekel? Nos, ennek a picsának nem esett le. Amúgy a hangja iszonyat vinnyogós volt, és a beszéd stílusából kiindulva nem lehetett valami túl okos sem. Hogy miét mondok róla ilyeneket, és főleg miért ebben a stílusban? Nos, akkor elmondom, hogy mi a nagy helyzet. Ma csak 4x keltett fel: 6:25-kor, 7:02-kor, 7:39-kor és 8:44-kor. Normális az ilyen? Ilyen iszonyat korán hívogatja az embert... de irritáló. Jó, végül is sikerült még visszaaludnom, miután legurítottam egy pohár vizet. De egy rohadt darázs felébresztett az állandó berregésével olyan fél 10 körül. Beszarás. Nagyon kipihent vagyok ám most...
N. M. Darky
Ui: Fel a fejjel Vori, lesz ez az egész még jobb is. No meg, én ott vagyok azért még Neked. X3 \o/ Remember: What doesn't kill you, will only make you Stronger!
Kedd. A napon egészen olyan dél magasságáig teljesen átlagosan telt. Háromnegyed dél fele elindultam a városba, hogy találkozzam Evelynnel. Oda is értem a megbeszélt helyszínre - igaz, némi késéssel. Beszélgettünk egy jót, és sikerült eléggé felpörgetnie, meg feldobnia a kedvemet, pedig teljesen be voltam lassulva valamiért. Biztos a személyiségének varázsa, hogy úgy rám tudta ragasztani a jókedvet. ;) 3-kor viszont elbúcsúztunk, mert mennie kellett vezetni, szóval haza indultam. 5 óra körül rutinosan összekészültem, és elindultam a buszmegálló felé, hogy ismét bevessem magam a városba. Mivel pont elkéstem a 21-es és a 2-es buszt is, ezért úgy döntöttem, hogy a 4-esel megyek el a paraszt elosztóhoz. Épp békésen ücsörögve zenét hallgattam a buszon, amikor teljesen váratlanul feltűnt mellettem egy ellenőr. Valamiért nagyon felugrott az adrenalin szintem, mintha éreztem volna előre, hogy itt valami most lesz, de külsőre semmi sem mutattam belőle, ugyanazzal az unott arckifejezéssel előszedtem a bérletemet, és bemutattam neki. "Megmutatná kérem a diákigazolvány hátulját is nekem?" - hangzott a kérdés az ellenőrtől. Na, most csúnyán befürödtem, - gondoltam - majd villámgyorsan felmértem az összes menekülési útvonalat, de egyetlen opcióm az lett volna, ha kitöröm valamelyik ablakot és kiugrok rajta, amit még valószínűleg komolyabb sérülés nélkül meg is úsztam volna, mivel a busz éppen akkor indult el. Mivel ezt az extrém műsort valamiért nem akartam bejátszani, inkább kötélnek álltam, és férfiasan bevallottam, hogy hát a diákigazolványom az biza érvénytelen. Az ellenőr-úr, elkérte a diákom és a bérlet szelvényemet - amit egyébként be is húzott - és felírta az adataimat. Majd elkezdett kérdezősködni afelől, hogy miért is utazom én érvénytelen diákkal. Kifejtettem neki, hogy nekem tulajdonképpen tanulói jogviszonyom van a TÁSI esti évfolyamán, csak hát a diákomat valamiért majd csak szeptemberben fogom megkapni. Hát igen, addig ne is álmodjak olyanról, hogy olcsóbb utazás vagy ilyesmi. Végül is jó fej volt a tag, mert elmondta, hogy akkor ugorjak be a suliba, kérjek valami papírt arról, hogy oda járok, és akkor nem kell befizetnem azt a 10k-s büntetést, hanem akkor csak egy kb 400-800 Ft-os büntetést kell csak. Miután elmondta, amit el akart, leszállt a következő megállónál - ami történetesen a vasútállomás volt. Egyébként van olyan érzésem, hogy azt a 10 rongyos számlát valamiért mégis ki kell majd fizetnem... de reméljük mégse úgy lesz. Szóval enyhén felbaszott aggyal utaztam tovább egy megállót, majd leszálltam, és elsétáltam a paraszt elosztóhoz. A parasztnál találkoztam Dzsozival, majd feltankoltunk sörrel, és elindultunk a SZIT felé. Sörözés közben a legkülönfélébb arcokkal futottunk össze. Volt például egy - szerintünk - totál buzi tag, aki valamiért folyton azt akarta, hogy üljünk le mellé a pokrócára(még mindig a SZIT-en vagyunk!). Ezzel a csábító ajánlattal, valamiért nem éltünk, hanem inkább megpróbáltuk lerázni valahogy. Végül is sikerült nagy nehezen. De azért érdekes, hogy ha Jocóval így együtt vagyunk, minket folyamat betalálnak mindenféle egyének - főleg ha a SZIT-en vagyunk. Ki ért ezt?
Fél 9 tájt, Kriszti is csatlakozott hozzánk, majd elindultunk hogy vegyünk még sört. Ám előtte, mivel egyeseknek szükségük lett volna egy kis megkönnyebbülésre, megcéloztuk az illem helyiséget előbb, bár én mondtam, hogy úgyis zárva lesz, de ők csak erőlködtek, hogy biztos nyitva lesz. Jó, akkor fogadjunk! Oké, miben? Sörben. Egy sörben. Rendben, mindkettőjükkel fogadtam. Hát... nyertem két sört. :D Az Interspártába pont zárás előtt értünk be, ahol gyorsba vettünk még sört, meg Jocó nagyon tehetségesen vett még magának pár kiflit is. (Istenem... de rég nevettem olyan jót, mint akkor.) Majd miután felfegyverkeztünk elindultunk oda, ahol valaki enyhén ittasan majdnem lehorzsolta a bal mellbimbóját... Szóval miközben ott ücsörögtünk és beszélgettünk/műsoroztunk, odajött valami félig C-típusú állampolgárságú leányzó, aki valami iszonyat nagy tróger volt, de azét odajött ismerkedni? Igazából nem tudni biztosan, hogy miért, egyszer csak ott lett és rockereknek titulált bennünket, majd elkezdte osztani az agyatlan gyíkságait, hogy miért nem vagyunk rockmaratonon, meg hogy ő ám régen rocker volt és ... szegénykémet nem foglalkoztatta, hogy vagy 4x elmondtuk, hogy nem vagyunk "rokkerek" ő azért osztotta nekünk a bölcsességeit. Jól van, ha ő így, akkor én is úgy. Be akartam adni neki, hogy igazából én imádom az Ossziánt - mivel ő arra akart lemenni valamiért - de "sajnos" nem túl sok sikerrel, mert már túl sokat ittam ahhoz, hogy féken tudjam magam tartani, szóval elvisítottam magam folyamat, majd azt vettem észre, hogy egyszer csak nem volt ott. Mint tegnap kiderült, besérült ránk, hogy "mekkora bunkók vagyunk" és azután ment csak el. Miután a rokk királynője távozott köreinkből, kicsivel később mi is elléptünk a paraszt fele, mert fel kellett tennünk Jocót a buszára. Krisztivel az éjszaka hátralévő részében sétálgattunk és beszélgettünk, gyönyörködtünk a csillagos ég szépségeiben, és még egy hullócsillagot is láttunk! :3 Életem első hullócsillaga volt, és szerintem nagyon szép látvány. =) Nagyon rég éreztem magam ilyen jól. De tényleg. Ha nem lett volna az az ellenőrös műsor, akkor tökéletes lett volna a nap.
Szerda. Atom másnapos voltam. Gyakorlatilag az egész napot végigaludtam, és tulajdonképp olyan, mintha egy az egyben kihagytam volna azt a napot.
Csütörtök. Délután elmentem a suliba, hogy papírokat intézzek, de a sajna csak szerdánként van ügyfél fogadás, szóval ráfáztam. Csalódottan hazakullogtam, majd anyámék elküldtek feladni egy csekket. Jól van, elintéztem. Majd - bérlet és busz jegyre való feles pénz híján - elindultam gyalog a paraszthoz, hogy ütközzek Jocóval. Igazából csak a nap volt kissé zavaró, hogy nagyon sokat sütött rám, de egy olyan röpke 3/4 óra alatt elsétáltam a paraszthoz, ahol mivel "túl gyors" voltam még kb háromnegyed órát kellett várnom. Míg várakoztam, zenét hallgattam és szörnyülködtem a 20 forintos rokkereken, meg úgy általánosságban az embereken. Miután Jocó megérkezett elugrottunk - meglepő módon - sörért és leültünk - teljesen váratlan lesz - SZIT-en. Ismét összefutottunk pár ismerőssel. Az egyik arcnak a haverja "megkínált bennünket" egy kis csokis sütivel. Szerintem piszkosul jó volt. De sajna hamar elfogyott. Negyed 10 fele ismét csatlakozott szerény társaságunkhoz Kriszti. Olyan másfél óra múlva Jocó hazalépett, mi meg Krisztivel kisétáltunk uránba, ahol nagyon sokat beszélgettünk és műsorozgattunk, majd 4 óra után kicsivel hazakísértem, majd jómagam is haza mentem. Otthon megkajáztam és egy hatalmasat aludtam. Azaz aludtam volna, hogy nem hívogatott volna valami gyökér rejtett számmal. Egyébként tegnap a legváltozatosabb időközönként csörgött rám, de amikor felvettem lerakta. Nem igazán értem, hogy ez mire jó. De hát istenem... sok beteg ember van. Ma mondjuk végre beleszólt valaki - vagy egy teljesen más egyén hívott fel szintén rejtett számmal. Mindenesetre, akit ma sikerült elérnem, az egy témobilt-reklámozó hölgyemény volt, aki mindenféle szolgáltatásokat akart rám sózni. Finoman visszautasítottam az ajánlatait, de ő azért is agresszívan nyomult, hogy "de később azért ugye visszahívhatom?" Nem tudom, olyan nehéz azt felfogni, hogy ha azt mondom, hogy engem ez az egész _kurvára_ nem érdekel? Nos, ennek a picsának nem esett le. Amúgy a hangja iszonyat vinnyogós volt, és a beszéd stílusából kiindulva nem lehetett valami túl okos sem. Hogy miét mondok róla ilyeneket, és főleg miért ebben a stílusban? Nos, akkor elmondom, hogy mi a nagy helyzet. Ma csak 4x keltett fel: 6:25-kor, 7:02-kor, 7:39-kor és 8:44-kor. Normális az ilyen? Ilyen iszonyat korán hívogatja az embert... de irritáló. Jó, végül is sikerült még visszaaludnom, miután legurítottam egy pohár vizet. De egy rohadt darázs felébresztett az állandó berregésével olyan fél 10 körül. Beszarás. Nagyon kipihent vagyok ám most...
N. M. Darky
Ui: Fel a fejjel Vori, lesz ez az egész még jobb is. No meg, én ott vagyok azért még Neked. X3 \o/ Remember: What doesn't kill you, will only make you Stronger!
2008. július 8., kedd
I Damn My Inner Voice!
You are the reason why I despise the world
But still you're the only reason why I'm still in it
Time never healed my wounds
It just made them more infected
They talk about their heartache
But I got a fucking heart-attack
I can't reach my mind
I can't reach my heart
Why can't I leave you behind
Never have a choice
Never feel rejoice
I damn my inner voice
AND WHEN TWO RIVERS RUN TOGETHER THEY CAN NEVER BE DISTINCT AGAIN
LOCKED IN A DREAM TO FILTER OUT YOUR POLLUTED STREAM
AND WHEN TWO RIVERS RUN TOGETHER THEY CAN NEVER BE DISTINCT AGAIN
LOCKED IN A DREAM TO FILTER OUT YOUR POLLUTED STREAM
Every time I talk with you, I never have a choice
Every time I try to sew my wounds, you stretch them wide open
Time never washed my brain
It just made it more infested
I will break out of this mind prison, I will break out!
Sonic Syndicate - Jailbreak
But still you're the only reason why I'm still in it
Time never healed my wounds
It just made them more infected
They talk about their heartache
But I got a fucking heart-attack
I can't reach my mind
I can't reach my heart
Why can't I leave you behind
Never have a choice
Never feel rejoice
I damn my inner voice
AND WHEN TWO RIVERS RUN TOGETHER THEY CAN NEVER BE DISTINCT AGAIN
LOCKED IN A DREAM TO FILTER OUT YOUR POLLUTED STREAM
AND WHEN TWO RIVERS RUN TOGETHER THEY CAN NEVER BE DISTINCT AGAIN
LOCKED IN A DREAM TO FILTER OUT YOUR POLLUTED STREAM
Every time I talk with you, I never have a choice
Every time I try to sew my wounds, you stretch them wide open
Time never washed my brain
It just made it more infested
I will break out of this mind prison, I will break out!
Sonic Syndicate - Jailbreak
2008. július 5., szombat
Am I Living In An Asylum?!
Ma kissé melankolikus volt a hangulatom. Igazából, nem tudom, hogy mi volt ennek az oka. Azon gondolkoztam, hogy talán túl nagy az összevisszaság a fejemben... nincsenek elrendezve a gondolataim, érzelmeim. Mindenesetre igyekeztem magam mindig lefoglalni, hogy addig se agyaljak egy csomó hülyeségen.
A délelőttömet leginkább alvással töltöttem, no meg vadásztam egy pindurit a Zonában. ;) (értsd, S.T.A.L.K.E.R.-eztem. :p) Majd megkerestem Tamás barátomat, akinek segítettem ablakot pucolni. Komolyan mondom, egy kész élmény volt The Shizit-re takarítani.
Mivel a kedvem nem akart javulni, inkább jobbnak láttam elpályázni... nem akartam elrontani mások kedvét is. Otthon elmerültem az egyik kedvenc animém nézésében. Miután úgy döntöttem, hogy nem nézem végig az egész sorozatot így hirtelenjében, felnéztem msn-re, hogy boldogítsam a partnereimet.
De e bejegyzés címe nem innen ered. Azért kapta ezt a nevet, mert ma elgondolkoztam azon, hogy én vajon nem egy gyogykóban lakom? Az történt, hogy ma húgom talált egy, a földön fekvő legyet a lakásban. Ez maga eddig még nem lenne szenzáció, de ami ez után következett... na már kicsit megijesztett. Szóval húgom nekiállt piszkálni azt a szerencsétlen ízeltlábút, majd rájött, hogy ő bizony nem tud repülni, és valamiért időnként bukfencezik egyet. Rejtély, hogy miért, de valószínűleg neki jó így. Szóval húgom kitalálta, hogy megtartja, és el is nevezte. Joenak. Tökéletes név egy kibaszott légynek. Szóval amikor legutoljára láttam, egy busz jegyen futtatta szerencsétlent. Mivel nem bírom az ilyesmit megállni szó nélkül, ezért gonosz voltam és illúzió romboló. Közöltem vele, hogy az a szerencsétlen légy, már tulajdonképpen haldoklik, és bölcsebben tenné, ha inkább eutanáziában részesítené szegény párát. Nem. Ő kitalálta, hogy el akarja vinni állat orvoshoz... Nos, abban a pillanatban intettem jó éjt neki, és költöztem vissza a szobámba. Mindenki vonja le a megfelelő következtetést és tanulságot.
N. M. Darky
A délelőttömet leginkább alvással töltöttem, no meg vadásztam egy pindurit a Zonában. ;) (értsd, S.T.A.L.K.E.R.-eztem. :p) Majd megkerestem Tamás barátomat, akinek segítettem ablakot pucolni. Komolyan mondom, egy kész élmény volt The Shizit-re takarítani.
Mivel a kedvem nem akart javulni, inkább jobbnak láttam elpályázni... nem akartam elrontani mások kedvét is. Otthon elmerültem az egyik kedvenc animém nézésében. Miután úgy döntöttem, hogy nem nézem végig az egész sorozatot így hirtelenjében, felnéztem msn-re, hogy boldogítsam a partnereimet.
De e bejegyzés címe nem innen ered. Azért kapta ezt a nevet, mert ma elgondolkoztam azon, hogy én vajon nem egy gyogykóban lakom? Az történt, hogy ma húgom talált egy, a földön fekvő legyet a lakásban. Ez maga eddig még nem lenne szenzáció, de ami ez után következett... na már kicsit megijesztett. Szóval húgom nekiállt piszkálni azt a szerencsétlen ízeltlábút, majd rájött, hogy ő bizony nem tud repülni, és valamiért időnként bukfencezik egyet. Rejtély, hogy miért, de valószínűleg neki jó így. Szóval húgom kitalálta, hogy megtartja, és el is nevezte. Joenak. Tökéletes név egy kibaszott légynek. Szóval amikor legutoljára láttam, egy busz jegyen futtatta szerencsétlent. Mivel nem bírom az ilyesmit megállni szó nélkül, ezért gonosz voltam és illúzió romboló. Közöltem vele, hogy az a szerencsétlen légy, már tulajdonképpen haldoklik, és bölcsebben tenné, ha inkább eutanáziában részesítené szegény párát. Nem. Ő kitalálta, hogy el akarja vinni állat orvoshoz... Nos, abban a pillanatban intettem jó éjt neki, és költöztem vissza a szobámba. Mindenki vonja le a megfelelő következtetést és tanulságot.
N. M. Darky
2008. július 4., péntek
Clouded Memories
Nos lássuk csak. Múlt pénteken lejött Vori Pécsre, Pest városán keresztül, Mexikóból. Olyan fél 4 magasságában futott be a vonata a vasútállomáson. Egy kis ücsörgés után elindultunk az egyik törzshelyünk (a belvárosi suli melletti lépcső) fele. Nagyjából félúton csatlakozott kicsiny csoportunkhoz Freak is. Szóval odaértünk, ahol elműsorozgattunk, meg adtunk egy kicsit az agysejteknek... Olyan 6 óra felé - már ha jól emlékszem - GK ellépett tőlünk, szóval már csak ketten maradtunk Vorival. Beszélgettünk egy kicsit és előkészültünk az este további részére, majd elindultunk a Szent István Tér fele. Ott összefutottunk Jocóval és kis csoportjával, akik épp piálni készültek. Mivel túlságosan minőségi szeszekkel voltak felfegyverkezve, nem éreztem valami túl csábító ötlentek a csatlakozást, továbbmentünk a Bazilika felé, ahol több órán át élveztük a bordalok nyújtotta hatalmas élvezeteket. Miután kezdett oszolni a tömeg, előkaptuk a... na mit? Nos, mindenki képzelőerejére bízom, hogy mit is vettünk elő, de mindenesetre, utánna nagyon vidáman mentünk vissza a SZIT-re, ahol ismételten összefutottunk Jocóékkal, akik addigra már kissé ittasak voltak. Amikor enyhén züllött egyének futnak össze éjszaka, úgy, hogy totálisan készen vannak... hát, abból soha sem szokott jó dolog kisülni. Jelen esetben sem volt ez másként. Jocóval nagyon hamar bullet-time-bunyóba kezdtünk saját alámondott effektekjeinkel, meg egyéb, hasonló gyökérségekkel csökkentettük egymás IQ-ját. Igen, én azért élveztem akkor. :p Miután "kiverekedtük" magunkat elindultunk Mexikói származású dezsvíremmel az uránvárosi tescoba, ahova olyan másfél óra múlva kb? érkeztünk meg. Bevásároltunk egy halom cuccot, majd hazamentünk és az éjszaka hátralévő részét kajálással és filmezéssel töltöttük, majd hajnal-tájt elmentünk aludni.
Szombat. A szokásos reggeli tevékenységek után lementünk és egy szolid sörözéssel meg baseballal felfrissítettük magunkat, és egyúttal fel is készültünk a nap további részére. Délután ismét találkoztunk Jocóval, majd vettünk sört és elmentünk sörözni a SZIT-re. *A sörözést egy laza krikett meccs követte, majd József-barátunkat felraktuk egy buszra. - Én már erre a részre nem emlékeztem. Úgy mondták, hogy ez történt. A következő dolog amire emlékszem, hogy olyan este 10 körül lehet az idő, és Vorival meg bátyámmal, épp csillagászunk. Aztután ismét képszakadás.
Vasárnap. Elég nyugisan telt. Söröztünk, majd sportoltunk egy kicsit. Aztán ismét sör, majd egy búcsúzó krikett revans. Végül zárásként Tamás barátom kínált meg egy kis Hubertusszal, majd arra még emlékszem, hogy elindultam haza, és utánna jóformán ismét képszakadás.
Hétfő. Punnyadás. Másnaposság. Ez a két szó mindent elmondott.
Kedd. Harmadnaposság-feeling. Összefutottam egy régi cimborámmal, akivel már kb 2 (vagy talán több) éve nem találkoztam. Egy jót beszélgettünk, kipróbáltam a Nintendo Wii-t és kurva jó. De úgy végülis örültem ennek a találkozásnak. Jó volt újra barmolni egyet. Egyébként, valami lehet a levegőben, mert az elmúlt két hétben sok régi ismerősöm vette fel velem újra a kapcsolatot - vagy éppen én kerestem fel régi arcokat. ;)
Szerda. Freak látogatóba mentem, aminek a vége egy pizzázós-piálós-visítós este lett a vége. Ennél többet nem szükséges írnom azt hiszem. Köszi Freak. ;3
Csütörtök. Olyan picsa másnapos rég voltam, mint aznap. Miután elmentem a GK-tól, találkoztam ismételten Jocóval, akit elksíértem fog-polírozásra. Miután azon is túlestünk, elmentünk sörözni a SZIT-re. (zárójeles megjegyzés: túl sokat sörözök mostanában a SZIT-en.) Kezdetben csak kettesben sörözgettünk, de Jocó észrevette valami haverját, aki odajött 2 cimborájával. No, ekkor már 5-en voltunk. Valami kattant az agyamban és előadtam a kedvenc műsoromat, hogy én bizony zsidó vagyok. Amivel szokás szerint mindenkit beetettem. Még majndem Jocót is. (Fiam, valld be, hogy bevetted. Én tudom.) De a vicces ezzel kapcsolatban az, hogy amikor valaki elkezdte fikázni a zsidókat, én előhozakodtam vele, hogy én bizony zsidó vagyok, és mindenki bocsánatot kért és abbahagyta a fikázást. :D Jajj istenem, de imádok ezen műsorozni... Végülis jól elvoltunk, műsorozgattunk, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már kb 10-en valahányan vagyunk. Hát nem rossz, ahhoz képest, hogy csak ketten kezdtük el. Biztos nagyon vonzó egyének lehetünk így Jocóval együtt, azért csúsztak oda az arcok. ;D Baromi jól éreztem magam, csak durvára lefáradtam, szóval korán lefeküdtem aludni.
Noh, a nem-írás miatt egy kis Fan-Service:
Az éjszakám viszont nem volt ilyen kellemes. Mondhatni feledtébb horrorisztikus volt. Nos, rólam tudni kell, hogy nagyon durván irtózok a bogaraktól. Egyszerűen nem bírom őket elviselni. Szóval épp félálomban forgolódtam az ágyamban, amikor furcsa neszezésre lettem figyelmes. Szokatlan szárnycsattogás, és egy nagyobb koppanás.
"Tomi, baszki, berepült egy kurva denevér!" - visítottam bátyámnak aki éppen gépezett.
"Denevér?!"- kérdezett vissza felvont szemöldökkel - legalábbis úgy láttam félig nyitott szemeimmel.
Ádzáz keresésbe kezdtünk, mire édesanyám is bejött a szobába, hogy mi a gáz. Végülis ő találta meg a zaj okozóját. Egy szöcske/sáska volt az. Megkértem tesómat, hogy ugyan már, lakoltassa ki innen, mert engem kurvára zavar. (Ha lehet mindenféle ilyen érintkezést kerülök ami bogarakkal kapcsolatos.) Azt mondta, hogy ez úgyse bánt, szóval nem dobja ki. Majd a kutya úgyis megeszi. Jól van, köszi, csak nekem nem az a bajom, hogy bánt e vagy sem, hanem egyszerűen kurvára irritál, ha a közelemben van valami bogár. (amiről ténylegesen tudom, hogy ott van) Rendben, akkor megpróbálok visszaaludni. Félálomba süllyedtem, ahol az álmok félig a valóságban, félig a fejemben léteztek. Eléggé bizarr élmény volt. Egyszer csak arra riadtam fel, hogy valami "kopog." Na jól van, te kurva tücsök, most kiütlek. Elindultam, szép lassan a villanykapcsoló felé. Felnyomtam a villanyt, és megragadtam a cipőmet. A számítógép környékét vizslattam át először, mert mintha onnan hallottam volna, hogy zörög. Tekintetemet végigfuttattam, az asztalon, majd emeltem egyre lejjebb és lejjebb, miközben lassan közelítettem az asztal fele, közben fenyegetően a fejem felé emeltem a cipőmet. És akkor két dolog történt, az egyik, hogy akkorát roppant a gerincem, hogy azt hittem eltörtem lopakodás közben, a másik meg hogy kiszúrtam azt a dögöt. Az asztal sarkán mászott felfele. De az a látvány! Az a mocsok nagyobb volt mint az öklöm!! Rémületemben felhuhogtam és hozzávágtam a cipőmet. Telitalálat! El is terült a földön, mint egy engedelmes kutya, a cipőm, meg közvetlenül mellé esett le. "Elmúlt a veszély?" - kérdeztem magamtól, de csak az éjszaka alattomos neszezése és a szél csendes suttogása volt a válasz... A győzelemtől mámorosan elindultam a szemetes lapátért, hogy felszedjem a maradványait. Arcomon halovány mosoly húzodott - ami azonnal le is lohadt, amint megpillantottam valamit. A tetem, eltűnt! A szemeim kimerevedtek, a pupillám kitágult, a vérembe nagy mennyiségű adrenalin keveredetett, vérnyomásom az egekbe szökött. "Hova a picsába tüntél el?" Suttogtam magam elé, teljesen sápadtan és rémülten. Végül kiszúrtam. Felmászott tesóm táskájára, és onnan figyelt, mint egy ragadozó, aki éppen a leendő áldozatára készül lecsapni. Megfordultam, és felkaptam a másik cipőmet (a cipőm egyébként egy 47-es deszkás cipő, ami kb akkora mint egy csónak) és izomból hozzvágtam. "Na, remélem megdöglöttél végre!" De bazd meg nem! Bemászott az asztal mögé. A dobás végülis eltalálta, csak nem ölte meg. "Ez már mi? Ez az akármi beütötte a halhatatlanság kódot?" - morfondíroztam magamban. Előszedtem a szemeteslapátot, és kipiszkáltam vele onnét. De az a szemét elég ragaszkodó típus, és rákapaszkodott a lapátra. Na, gyorsan kidobtam lapátostul az előszobába. "Ez hihetetlen..." - fújtam ki magamból elfúló hangon. Fölkaptam egy cipőt és megint hozzávágtam. (Egyébként hajnali fél 4 volt.) Akár hiszitek, akár nem, ezt is túlélte! Komolyan ilyen nincs! Egy hang a fejemben azt üvöltötte, hogy "This creature doesn't seem to wanna die!" Na jól van. Megfogtam ismét a lapátot, felszedtem vele, és kihajítottam az ablakon. Vagyis csak hajítottam volna, mert a lapát az nekipattant az ablak párkányának és visszaesett. Az a cucc, meg nem tudom, hogy kiesett e, vagy még mindig ott kísért a konyhában. Mindenesetre, becsuktam az ajtót, és visszafeküdtem aludni.
N. M. Darky
Ui I: Tettem fel ismét új zenéket. \o/ Have fun listening! :3
Ui II: Bocs, a sok képszakadás miatt, de ilyen helyzetekben megesik az ilyesmi... ;D
Szombat. A szokásos reggeli tevékenységek után lementünk és egy szolid sörözéssel meg baseballal felfrissítettük magunkat, és egyúttal fel is készültünk a nap további részére. Délután ismét találkoztunk Jocóval, majd vettünk sört és elmentünk sörözni a SZIT-re. *A sörözést egy laza krikett meccs követte, majd József-barátunkat felraktuk egy buszra. - Én már erre a részre nem emlékeztem. Úgy mondták, hogy ez történt. A következő dolog amire emlékszem, hogy olyan este 10 körül lehet az idő, és Vorival meg bátyámmal, épp csillagászunk. Aztután ismét képszakadás.
Vasárnap. Elég nyugisan telt. Söröztünk, majd sportoltunk egy kicsit. Aztán ismét sör, majd egy búcsúzó krikett revans. Végül zárásként Tamás barátom kínált meg egy kis Hubertusszal, majd arra még emlékszem, hogy elindultam haza, és utánna jóformán ismét képszakadás.
Hétfő. Punnyadás. Másnaposság. Ez a két szó mindent elmondott.
Kedd. Harmadnaposság-feeling. Összefutottam egy régi cimborámmal, akivel már kb 2 (vagy talán több) éve nem találkoztam. Egy jót beszélgettünk, kipróbáltam a Nintendo Wii-t és kurva jó. De úgy végülis örültem ennek a találkozásnak. Jó volt újra barmolni egyet. Egyébként, valami lehet a levegőben, mert az elmúlt két hétben sok régi ismerősöm vette fel velem újra a kapcsolatot - vagy éppen én kerestem fel régi arcokat. ;)
Szerda. Freak látogatóba mentem, aminek a vége egy pizzázós-piálós-visítós este lett a vége. Ennél többet nem szükséges írnom azt hiszem. Köszi Freak. ;3
Csütörtök. Olyan picsa másnapos rég voltam, mint aznap. Miután elmentem a GK-tól, találkoztam ismételten Jocóval, akit elksíértem fog-polírozásra. Miután azon is túlestünk, elmentünk sörözni a SZIT-re. (zárójeles megjegyzés: túl sokat sörözök mostanában a SZIT-en.) Kezdetben csak kettesben sörözgettünk, de Jocó észrevette valami haverját, aki odajött 2 cimborájával. No, ekkor már 5-en voltunk. Valami kattant az agyamban és előadtam a kedvenc műsoromat, hogy én bizony zsidó vagyok. Amivel szokás szerint mindenkit beetettem. Még majndem Jocót is. (Fiam, valld be, hogy bevetted. Én tudom.) De a vicces ezzel kapcsolatban az, hogy amikor valaki elkezdte fikázni a zsidókat, én előhozakodtam vele, hogy én bizony zsidó vagyok, és mindenki bocsánatot kért és abbahagyta a fikázást. :D Jajj istenem, de imádok ezen műsorozni... Végülis jól elvoltunk, műsorozgattunk, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már kb 10-en valahányan vagyunk. Hát nem rossz, ahhoz képest, hogy csak ketten kezdtük el. Biztos nagyon vonzó egyének lehetünk így Jocóval együtt, azért csúsztak oda az arcok. ;D Baromi jól éreztem magam, csak durvára lefáradtam, szóval korán lefeküdtem aludni.
Noh, a nem-írás miatt egy kis Fan-Service:
Az éjszakám viszont nem volt ilyen kellemes. Mondhatni feledtébb horrorisztikus volt. Nos, rólam tudni kell, hogy nagyon durván irtózok a bogaraktól. Egyszerűen nem bírom őket elviselni. Szóval épp félálomban forgolódtam az ágyamban, amikor furcsa neszezésre lettem figyelmes. Szokatlan szárnycsattogás, és egy nagyobb koppanás.
"Tomi, baszki, berepült egy kurva denevér!" - visítottam bátyámnak aki éppen gépezett.
"Denevér?!"- kérdezett vissza felvont szemöldökkel - legalábbis úgy láttam félig nyitott szemeimmel.
Ádzáz keresésbe kezdtünk, mire édesanyám is bejött a szobába, hogy mi a gáz. Végülis ő találta meg a zaj okozóját. Egy szöcske/sáska volt az. Megkértem tesómat, hogy ugyan már, lakoltassa ki innen, mert engem kurvára zavar. (Ha lehet mindenféle ilyen érintkezést kerülök ami bogarakkal kapcsolatos.) Azt mondta, hogy ez úgyse bánt, szóval nem dobja ki. Majd a kutya úgyis megeszi. Jól van, köszi, csak nekem nem az a bajom, hogy bánt e vagy sem, hanem egyszerűen kurvára irritál, ha a közelemben van valami bogár. (amiről ténylegesen tudom, hogy ott van) Rendben, akkor megpróbálok visszaaludni. Félálomba süllyedtem, ahol az álmok félig a valóságban, félig a fejemben léteztek. Eléggé bizarr élmény volt. Egyszer csak arra riadtam fel, hogy valami "kopog." Na jól van, te kurva tücsök, most kiütlek. Elindultam, szép lassan a villanykapcsoló felé. Felnyomtam a villanyt, és megragadtam a cipőmet. A számítógép környékét vizslattam át először, mert mintha onnan hallottam volna, hogy zörög. Tekintetemet végigfuttattam, az asztalon, majd emeltem egyre lejjebb és lejjebb, miközben lassan közelítettem az asztal fele, közben fenyegetően a fejem felé emeltem a cipőmet. És akkor két dolog történt, az egyik, hogy akkorát roppant a gerincem, hogy azt hittem eltörtem lopakodás közben, a másik meg hogy kiszúrtam azt a dögöt. Az asztal sarkán mászott felfele. De az a látvány! Az a mocsok nagyobb volt mint az öklöm!! Rémületemben felhuhogtam és hozzávágtam a cipőmet. Telitalálat! El is terült a földön, mint egy engedelmes kutya, a cipőm, meg közvetlenül mellé esett le. "Elmúlt a veszély?" - kérdeztem magamtól, de csak az éjszaka alattomos neszezése és a szél csendes suttogása volt a válasz... A győzelemtől mámorosan elindultam a szemetes lapátért, hogy felszedjem a maradványait. Arcomon halovány mosoly húzodott - ami azonnal le is lohadt, amint megpillantottam valamit. A tetem, eltűnt! A szemeim kimerevedtek, a pupillám kitágult, a vérembe nagy mennyiségű adrenalin keveredetett, vérnyomásom az egekbe szökött. "Hova a picsába tüntél el?" Suttogtam magam elé, teljesen sápadtan és rémülten. Végül kiszúrtam. Felmászott tesóm táskájára, és onnan figyelt, mint egy ragadozó, aki éppen a leendő áldozatára készül lecsapni. Megfordultam, és felkaptam a másik cipőmet (a cipőm egyébként egy 47-es deszkás cipő, ami kb akkora mint egy csónak) és izomból hozzvágtam. "Na, remélem megdöglöttél végre!" De bazd meg nem! Bemászott az asztal mögé. A dobás végülis eltalálta, csak nem ölte meg. "Ez már mi? Ez az akármi beütötte a halhatatlanság kódot?" - morfondíroztam magamban. Előszedtem a szemeteslapátot, és kipiszkáltam vele onnét. De az a szemét elég ragaszkodó típus, és rákapaszkodott a lapátra. Na, gyorsan kidobtam lapátostul az előszobába. "Ez hihetetlen..." - fújtam ki magamból elfúló hangon. Fölkaptam egy cipőt és megint hozzávágtam. (Egyébként hajnali fél 4 volt.) Akár hiszitek, akár nem, ezt is túlélte! Komolyan ilyen nincs! Egy hang a fejemben azt üvöltötte, hogy "This creature doesn't seem to wanna die!" Na jól van. Megfogtam ismét a lapátot, felszedtem vele, és kihajítottam az ablakon. Vagyis csak hajítottam volna, mert a lapát az nekipattant az ablak párkányának és visszaesett. Az a cucc, meg nem tudom, hogy kiesett e, vagy még mindig ott kísért a konyhában. Mindenesetre, becsuktam az ajtót, és visszafeküdtem aludni.
N. M. Darky
Ui I: Tettem fel ismét új zenéket. \o/ Have fun listening! :3
Ui II: Bocs, a sok képszakadás miatt, de ilyen helyzetekben megesik az ilyesmi... ;D
2008. július 3., csütörtök
Out Of Order
Hát szép jó estét. Ígérem, rövid leszek. Bocsánat, hogy eddig nem írtam, de holnap ha Isten is úgy akarja, akkor beszámolok az elmúlt napok eseményeiről. Ennyi. Köszönöm.
N. M. Darky
N. M. Darky
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
