Mystic Forest

Kissé kedvetlenül keltem fel reggel, amit valamelyest csak tovább fokozott, hogy merőben feleslegesen mentem el orvoshoz. Az úgy volt lehetséges, hogy anno, másfél hónappal ezelőtt időpontot kértem a szemészetre és a nő nekem akkor azt mondta, hogy 21.-én jöjjek vissza fél 1-re. Ezt kétszer is elismételte, szóval bizonyosra vettem, hogy akkorra kéne jönnöm. És most jön a csavar! A hölgy a beutalóm hátuljára is rávéste a dátumot, de a két dátum nem stimmelt, mivel ott az szerepelt, hogy 27.-e és negyed 1. Hmm... Hát mi tévő legyek, bementem a rendelőbe és megkérdeztem, hogy akkor most melyik időpont a nyerő. A 27. Nagyszerű! De most már legalább biztosan tudom hogy mikor kell mennem. Öröm!

Egyéb tennivalóm nem lévén hazaindultam. Nem sokkal megérkezésem után apám rögtön a nyakamba varrta az ebédjének elkészítését, mivel szegénykém annyira elmerült valami játékban. Hát végülis egyéb lehetséges opció nem lévén rábólintottam. Neki is láttam főzni, de szándékon kívül kibabráltam ősömmel, mert a tésztáját reflexből megsajtoztam, mivel időközben húgom nyaggatott hogy csináljak már sajtos tésztát. Nos, ez van, amikor az embernek furcsa berögződései vannak és túlságosan tompa, hogy időben észrevegye őket.

Nemsokkal kajálás után felhívott kereszttesóm, hogy ugorjak le. Összeszedtem magam, és elmentem a szokásos helyünkre - ami amúgy a garázssor előtti egyik lámpa alatt van. Amikor leértem Cs. már ott volt és izomból ordíttatta a kocsijából az új Depeche Mode lemezt, amit kb fél órával korábban vásárolt. Ő amúgy nagy DM buzi. Elmesélte a fantasztikus történeteit, hogy majdnem vett ennyiért ezt, meg azt, meg hogy nagyon gondolkozott azon, hogy mi lenne ha megvenné még azt a Depeche Mode pakkot ami egyébként 20 rongyba kóstál. Kissé viszi már a pofámat, hogy így felvág nekem a pénzével, amikor kurvára jól tudja, hogy nekem kibaszottul nincs, sőt, melóm se, de nekem itt ezzel feszül. Legközelebb elküldöm melegebb éghajlatra ez a faszsága miatt. De legalább jól kiröhögtem ma a hatalmas "mázlija" miatt. Ahogy épp ecsetelgette nekem a dolgait, feltűnt számomra, hogy valami iszonyú büdös szarszag van. Nézelődök, vajon mi lehet a szag forrása. Megnézem a lépőimet, nem e én léptem bele valami szeretet-csomagba, de nem én voltam. Viszont kiszúrtam, hogy a kocsi kereke egy hatalmas halom barna szeretet közepén pihenget. Szóltam a Csabinak, hogy mi történt, majd elkezdtem röhögni a tehetséges parkolásán. Egy jódarabig szidta a szituációt, majd mondtam neki, hogy nézze meg a talpát, nem ám belelépett ő is. Hát erre nem ott lapított a talpán is? Na, akkor méghangosabban kezdtem el visítani rajta, míg az ő agya egyre jobban kezdett eldurranni. Elment a fűbe, hogy levakarja magáról, de ezt olyan tehetségesen tette, hogy e művelet közben a másik lábával is belelépett egy másik nagy adag kutya pudingba. Én ekkor már sírvaröhögtem. 20 percnyi bohóckodás után sikerült lekaparnia magáról a lekvárt, aztán dühösen beugrott a kocsijába, és arrább parkolt.

Nemsokkal később megjelent bátyám is a helyszínen, aki miután elmeséltem neki a történetet szénné visított magát. Csacsogtunk egy picit, majd tesómnak bepattant a fejébe egy ötlet, hogy csináljunk már valami kalandosat. Élből rávágtam, hogy alap, mit csináljunk? Erre felvázolta nekünk, hogy van fent a Tettyén egy nagyon hátborzongató hely, és azt lessük be. Összekészültünk és felmentünk. Természetesen vittem magammal a fényképezőmet is.
Ez a hely a Tettye fölött található tulajdonképp az erdő közepén, ahova egy titkos bejáraton keresztül juthat el az ember. De annyira titkos ez a bejárat, hogy ha nem tudod, hogy hol keresd, szinte kizárt, hogy megtalálod. Mivel tesóm már járt ott párszor, ezért nem volt olyan nagy kihívás ezt megtalálni.

Ahogy alakunkat magába nyelték a fák, bevallom egy kissé baljós érzés kerített hatalmába. Ahogy átléptünk azon a "kapun" olyan érzésem támadt, mintha egy merőben másik világba csöppentünk volna bele. Igyekeztem minnél több képet készíteni, de nagyon furcsa volt, hogy a fényviszonyok nem voltak végső soron rosszak, mégis pocsék minőségű képek készültek. Sokféle beállítás variáció próbálkoztam, de hasztalan volt - a minőség nem változott. A hely már nem úgy volt ijesztő, mint ahogy azt korábban bátyám leírta, mivel azóta kicsit "rendbeszedték" a helyet, de véleményem szerint pont ez volt az egyik dolog ami ijesztővé tette, mivel csak úgy szelektíven tették helyre. Korábban volt egy csomó farönk a fákra ráhelyezve, amolyan kapu-félét formázva, nos, ezek eltűntek. Viszont rengeteg szemét volt. Ha valaki(k) lejött(ek) hogy rendet tegyen(ek), hát érdekes elképzelései(k) vannak a rendrakásról. Nem tudom leírni kellően, hogy milyen volt az a nyomasztó érzés ami egész idő alatt mintha "megakadt volna a torkomon." Végig olyan érzésem volt, mintha figyeltek volna - ám rajtunk kívül senki sem volt ott, semmiféle neszezést nem hallottunk. Találtunk szanaszét dobált cipőket, amelyeket valami kissé már megtépázott. De a cipőknek az elhelyezkedése is olyan fura volt. Továbbá megtaláltuk egy hajdani - vélhetőleg - kutyának a koponyáját, és még pár csontját. Tesóm furcsának találta, hogy a többi csontot - amelyeket még korábban látott - nem látta, viszont a koponya korábban nem volt még ott. Készítettem a koponyáról is pár fotót, aztán eljöttünk, mert már mindnyájunknak kezdtek egyre sötétebb gondolatai lenni.

A koponyáról készült képek lettek érdekes mód a legjobbak - legélesebbek, legtisztábbak - így az egyik fotót megdolgoztam kissé photoshoppal és felraktam DeviantArt-ra. Akit érdekel, ott megtalálhatja.

N. M. Darky