Sanity Has Left The Building...

Huu... Hát ez egy eseménydús nap volt. Találkoztam Kötél barátommal fél 2-kor a parasztnál, majd bevettük magunkat a városba. Utunk hamar elvezetett minket az Új Parkba - Ohh Istenem, kérlek valaki találjon már ki rá valami jó nevet, mert ez atom idegesítő. - ahol lezavartunk egy rövid, de nagyon tömör baseball meccset. Mindössze egy hazafutás volt csupán, de az, azért elég kemény volt. Ettől a nagy baseballozástól baromi jókedvünk kerekedett. Majdnem úgy viselkedtünk, mintha berugtunk volna - de mint a szemét - csak ez valahogy... valahogy más volt. Hát mit csináljunk, így baseballozás után, főleg ilyen csuda jókedvvel? Hát sétáljunk, és nyerítsünk az embereken! Jó. Elindulunk... nem telt el 10 perc, amikor megpillantottam egy egyént, aki hmm... hát nem is tudom mit csinált (olvasott egy csövön ücsörögve), de én nagyon csúnyán benéztem, (úgy láttam, mintha egy kötéllel húzta volna magát a földön) és elüvöltöttem maga, de így, szívből jövő meglepetésből, hogy: "Te bazdmeg! Azt hittem, hogy Úristen!"
Fogalmam sincs meddig tartott, de mindenesetre elidőztünk egy darabig, izomból visítva a felkiáltásomon, meg úgy általánosságban magunkon, hogy már mekkora kérdőjelek vagyunk. Főleg én. Szóval fogtuk magunkat miután lecsillapodtunk, és elrajtoltunk egy szebb jövő felé.
Lábunk a Király utca felé vezetett, ahol kivel találkoztunk? Na kivel? Vougyi Trutymóval - vagy hogy a halálba hívják... De egy istenverte hülye név ez, baszki... - és azzal a hölgyeménnyel aki nemrég szabadult vmi tudjaafrancmilyen munkatáborból. A hölgy teljesen úgy festett, mint egy hmm... afro amerikai, de elvileg, a látszat ellenére állítólag magyar. Úgy legyen. De most úgy komolyan, erre mégis mekkora esélyünk volt? Hogy összefutottunk trutymóval, és kicsiny védencével, pont Pécs utcáin? o.O
Nos, mi fejünkbe vettük, hogy mi bizony kérni fogunk tőle igaz néger csókot. Szóval hosszas tanakodás után eldöntöttük, "követjük" őket. A Széchenyi-téren értük be őket, ahol épp a kőfalon ücsörögtek. Leültünk mi is, csak mi egy picivel odébb, ahol békésen, nevetgélve és izomból műsorozva(nem, itt nincs is ám önellentmondás.) csemegézgettünk a Boci lapkasajtból. Nos, tulajdonképpen csak egy majdnem cseppfolyóssá olvadt, boci fehér, és fekete csoki volt az. De én esküdni mernék rá, hogy teljesen olyan volt, mint egy lapka sajt. (Jam, volt olyan gusztusos is.) Mindegy, végülis legyűrtük. Miután befejezték a riport készítését, elindultak valahova lefelé, fogalmam sincs merrefele, de miközben jöttek lefelé, - meg úgy a riport készítése alatt is jó párszor - farkas szemet néztünk a kamera lencséjével. Ebből peddig egyenes ágon következik, hogy valószínűleg benne leszünk a Naplóban(vagy miben). De mondjuk ahogy a felvételeken többnyire megjelenünk/megjelenhetünk: Folyamat visítva, én a lábamat csapkodom a nevetéstől, stb. Szóval jah, értitek. Érdekes lesz. Hacsak, ki nem cenzúráznak minket onnan! Már látom is a szemem elött... Ott ücsörög két visító, fekete téglalap a padon... :D

Szóval az lesz a házifeladat gyerekek, hogy figyelitek a tévében, hogy mikor lesz a Naplónak(vagy mittoménmelyik műsornak szokott a trutymó dolgozni) ezzel a hölgyeménnyel foglalkozó adása, és amikor megtudtok valamit, szóltok nekem, és majd jól megnézzük. Aki tudja, ez úton kérem, vegye fel valahogy. :3
A nap további részét is végülis műsorozással töltöttük el, legalábbis amíg fel nem raktam a jó öreg Kötelet a Buszra, majd jómagam is elindultam hazafele. Estefele átugrottam a Motoroshoz és jól megvertem. Mortal Kombat-ban. Muhahahahahahaha!! *insert evil grin*
És most meg itt ülük a gép elött fülig érő szájjal, hogy na jah, ez is egy jó nap volt. Köszönöm a figyelmet!

N. M. Darky

Ui: Kötél, áruld már el nekem, hogy mégis hogyan álmodhatsz olyat, hogy gyümölcsleves kupakok üldöznek téged, majd hadonászva ébredsz fel? :D