No Dogfood for Me Tonight!

Túléltem az első melós hetet. Az eddigi tapasztalatok alapján elég húzós meló ez. Mint ugye korábban írtam már, egy építkezési vállalatnál dolgozom jelenleg, azon belül is egy légtechnikai cégnél. A munkálatok az Országos Idegsebészeti Intézetnél zajlanak, ami a Seychelle-szigeteki Nagykövetség és a zsidó kórház közvetlen szomszédságában található a 14. kerületben, az Amerikai úton. A dolgom idáig nagyjából minden nap más volt, de többségében leginkább csöveket szigeteltem, és szakmunkássegédkeztem. Ezek tulajdonképpen nem olyan veszélyes feladatok, sőt, rá lehetne fogni, hogy "könnyű," de én nem fogom rá. Egyrészt azért, mert igen tapasztalatlan vagyok e téren, másrészt mert tulajdonképp egész nap talpalok, nem igazán van időm/lehetőségem pihenni. Reggel negyed 7-re kell bejárnom, és egészen délután 5 óráig ottvagyok, ami azért - számomra - elég kimerítő, hiszen nagyon elszoktam már a munkától.
A napi bérem 6k, ami azért elég frankó szerintem, bár úgy érzem, megdolgozom érte. A fizetést hetente kapom, ami annyit jelent, hogy csütörtökön már meg is kaptam az első fizumat, szóval örülünk.
Elvileg a munkálatokra kapott munkatér még 1 hét erejéig szól, - amit mindenképp le szeretnék még nyomni! - de a helyzet az, hogy az az 1 hét édeskevés, hiszen sokszor nagyon lassan lehet csak haladni, és még amúgy is van munka bőséggel. Szóval elméletileg ez a munka tovább tartana, de nem biztos, hogy a fejesek rá fognak bólintani, hogy ez a cég vigye tovább a munkákat, így már viszont korántsem biztos, hogy ennél az 1 hétnél tovább fogok tudni itt dolgozni. Bevallom őszintén, én annyira nem is sajnálnám, hogy ha csak annyit tudnék dolgozni itt, mert valahogy nagyon nem fekszik nekem ez a meló, úgy érzem, hatalmas rajtam a nyomás - bár valószínű, csak én helyezem magamra ezt a nyomást. Sajnos én már csak ilyen vagyok. De tulajdonképp ha letelik még ez a hét, akkor onnantól kezdve már végülis jó leszek, mivel lesz annyi pénzem, hogy legalább egy hónapig fenn tudjam magam tartani, ergó bőven lesz lehetőségem, hogy munkát szerezzek magamnak.
A hetem maga effektíve majd' csak a melóból állt, így tulajdonképpen szinte semmit se csináltam azon kívül. A hét fénypontja a szerda volt, amikoris feljött Zsófim, aki bearanyozta a napom. Sőt, grátiszként még nagyon finom lecsót is főzött nekünk. Borzasztóan örültem látogatásának, számomra olyan volt, akár egy korty hűs víz, a pokolian perzselő sivatagot járó vándornak.
Pénteken - 23.-a révén - nem dolgoztam, úgyhogy egy lájtos koktélozás keretében lazultunk egyet Vorival, Mikivel, és Barnával.
Szombaton egész nap lazultam, kipihentem a hét fáradalmait, és főztem nagyon finom, és nagyon csípős chilis babot, és este megnéztük Vorival az Ellenség a Kapuknál című filmet.
A nap bónusza, ami teljesen váratlanul ért, - s különösebb okot se láttam/látok, hogy mivel érdemeltem ki - Vori és édesanyja megleptek engem egy pólóval. Nagyon megörültem neki, hiszen igazán nagyon jóleső a kedvességük, s maga a póló is nagyon babán néz ki. Szóval köszönöm szépen Vori és édesanyukája! ;)

Nálunk, Pesten, nagyon kicsavart az időjárás. Tegnap még 20 fok volt, ma már csak 5-6. Itt az ősz, s vele együtt ez az undorító hideg, szeles idő is. Nagyon nem szeretem ezt az időt, nagyon befordulok tőle, ilyenkor előbújik belőlem az időszakos depresszióra való hajlam, és az antiszociális magatartásforma is.
Igyekszem minnél előbb kijönni belőle, de ez nálam ilyentájt mindig elő szokott jönni, elég nehezen múlik csak el.

N. M. Darky