Damn you, Ginseng!

Egy kis dobozka kerül a kezem ügyébe, melyből finoman, lágy mentol illat szivárog ki, ami gyengéden megtölti orrlyukaimat kellemes, hűsítő illatával. Csippentek egy picikét a nedves dohányból, s a kerámia edénykébe helyezem, finoman elosztva azt. Alufólia zörgése töri meg a dub zene hipnotikusan punnyasztó ütemét. Finoman betakarom a dohányt, s a kerámia dohánytartó egységet, majd kiválsztok egy szimpatikus gombostűt, hogy lyukakat bökdössek a fóliára, majd ezen műveletsor elvégzése után ráhelyezek egy éjfekete szénkorongot az immáron lyukas fóliára. S ekkor döbbenek rá, hogy nincs itthon öngyújtó...

- You win again, Mexican! - Kiáltom az ég felé emelt öklökkel, miután ráébredtem arra a szomorú tényre, hogy most bizony nem lesz vizipipázás blogírás közben.

Nos, akkor vágjuk is bele. Hol is kezdjem, hisz' annyi mindenről tudnék most írni, de ajh, a bőség zavara! A változatosság kedvéért induljunk el visszafelé az időben. A mai nap említésre méltó(?) eseményeivel kezdek, aztán haladok szép lassan visszafelé. Én gond nélkül aludtam egész éjjel és valahogy még a reggeli kutya-ugatós-krízis-helyzetet is sikerült átvészelnem - nem úgy mint egyeseknek, hehehehe. Reggeli után kidekoráltuk kicsit a hűtőszekrényünket - igen, ennyire ráértünk ma - Pécsről hozott criminalskate-es matricákkal. Szerintem full jól néz ki. Sőt, szerintem kéne indítani egy műsort, "Pimp my Fridge" címmel, ami arról szólna, hogy hűtőszekrényeket turbóznak fel benne. Én most így teljesen el tudnék képzelni egy lángnyelves festésű, hifivel, tv-vel, dvd lejátszóval, és GPS-el feltuningolt hűtőszekrényt, amiben belül egy külön fotel van kialakítva, hátha valaki filmet szeretne nézni benne. Mennyire durva lenne, nem? Rohadtul fel lehetne vele vágni a spanok előtt. Vagy így elképzelem, hogy csajozásnál is mennyire plusz pont lehet. "Szia szépségem, nem volna kedved megnézni velem egy filmet a hűtőmben? ;)"
Na, de khm... olyan fél 1 magasságában elkísértem Vorit a nagyszüleihez, mert a mamájával mentek egy másik röntgeneshez, mivel akinél tegnap voltunk az... na, erről majd egy kicsit később.
A röntgen eredményéről még nem tudok semmit, mivel a vizsgálat után suliba is ment, szóval valszeg este fogom csak megtudni, hogy mitől is lilult be az Achilles-ínánál a lába.
Tegnap, tehát hétfő. Reggeli után elmentünk kórházba, hogy meglessék, mitől fáj még mindig a másfél-két hete történt balszerencsés kapuátugrás következménye. Elég sokáig tartott, mire megállapították, hogy Fastum géllel kell kenegetni a lábát. Úgy röpke 2 óriág, ami alatt kétszer is megröntgenezték a lábát. Éljen a magyar egészségügy. Gyors és halálpontos. Amíg ott evett minket a fene, találkoztunk egy igazi "celebbel" - hú, hogy én mennyire gyűlölöm ezt a kifejezést! - is, aki nem más volt, mint Hajós András személyesen. A találkozásunk végkonklúziója számomra az volt, hogy kiindulván abból, hogy egy kórházban találkoztunk, ezek a "celebek" mégiscsak emberek.
A kórház-kommandó után elmentünk a tesco-ba bevásárolni, ahonnan visszafelemenet megtaláltam a földön a Vori elhagyott leletét. Amiben az a vicces, hogy egészen addig észre se vettük, hogy elveszett!
A bevásárlás után egyenesen hazamentünk, én meg nekiálltam hogy főzzek valami ebédfélét. Az aznapi menü négysajtos mártásos tészta volt Darky módra. Kicsit szerintem sótlanra sikeredett, de azért még így is nagyon finom lett, így hát jó alaposan belakmároztunk belőle.
Vasárnap. Délelőtt, átjöt a Vori édesanyja, illetve öregapja. Megnézték a kecót, hoztak sütit, - \o/ - majd elmentünk együtt boltba. A bevásárlás után még beszélgettünk egy kicsit nálunk, aztán Vori elkísérte az édesanyját vasalót venni, mivel az előző megadta magát. Amíg ők elvoltak, én kertészkedtem. Átültettem a fűszernövényeinket a kis műanyag cserepükből egy nagyobb műanyag virágládába. Szóval most már köszönik szépen jólérzik magukat, hiszen most már tudnak kicsit terpeszkedni is - már ha akarnak.
Vori hazaérkezése után - mivel nem akartunk főzni - elmentünk falafelezni, ahol sikerült jól lespanolnom a tulajjal, aki megígérte nekem, hogy, külön a kedvemért hozat otthonról - Törökországból - egy valami extra brutálisan csípős paprikát, mert nem hiszi el, hogy én még nem találkoztam olyan étellel, ami annyira csípős lett volna, hogy én azt ne tudtam volna elfogyasztani, de azért sietve hozzátette, hogy azt a paprikát csak saját felelősségre szabad fogyasztani.. Nos, igaz, hogy azon szavak hallatán kicsit elszállt az önbizalmam, de attól függetlenül borzasztóan kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lehet az a paprika.
A kajálás után nemsokkal felugrott Barna, akivel Ps-eztünk, és az egekbe tornásztuk a vérnyomásunkat egy rohadt ellenség miatt a Tekken-ben. Agyvérzés ide, agyvérzés oda - nem sikerült lenyomnunk azt a rohadékot, így hát felhagytunk az önkínzással.
A szombati nap egy lazulós nap volt. Itthon punnyadtunk végig.
Péntek. Szintén egy laza nap volt. Délután átugrott Miki egy közös lazulásra, amit megfejeltünk egy kis Ps-ezéssel.
Csütörtökön az egyetlen említésre méltó dolog ami történt, az az asszonykám esti látogatása volt. Bemutatta nekem a két Pesti barátnőjét, Kingát és Íriszt. Ám ez a bemutatkozás nagyon gyorsra sikeredett, mivel a bemutatkozás után kb azonnal elmentek, - gondolom haza - hogy kettesben hagyjanak minket Zsófival. Ismét a Duna partra mentünk ücsörögni, és sétálgatni. Valahogy nagyon ottvan a feelingje a Dunának este. Olyan negyed 10 fele felugrottunk hozzánk, és közösen elfogyasztottuk a Zsófi által hozott meglepetés édességet. 10-kor viszont el kellett indulnunk, mert 50-kor indult a babym utolsó busza, szóval kikísértem a Népligethez. Visszafelé jövet sikerült annyira beleléptem egy "ajándékcsomagba" ami amúgy békésen pihengetett a földön, hogy majdnem elborultam. Azt mondják, ilyenkor szerencséje lesz az embernek, nos, ha viszont ez igaz, akkor most legalább nyernem kéne az 5-ös lottón, akkora volt az a "szeretetcsomag."
Nem tudom már pontosan melyik nap, de a lakásunk egy újabb taggal bővült, akit Grétanak hívnak és egy kétajtós szekrény. Majd rakok fel róla képet. Illetve, már most is tennék fel, csak nem tudom Vori hova pakolta el a fényképezőgépet. Anélkül meg ugye problémás lenne a képkészítés. Továbbá a falakra is került most már némi érték, két Szász Endre festmény formájában. Tudtátok, hogy Vori ennek a kiváló festőnek a rokona? Nem? Nos, egy pár nappal ezelőttig én se tudtam.

De viszont vége a mókának mára, zár a Darky móka-tára, mert már rohadtul éhes vagyok.

N. M. Darky