Fear and Loathing in the Police Academy

Hát a fejemben tomboló vihar némelyest csillapodott, de azért még koránt sem ért véget a móka. Kicsit tisztábban látom már a képet, noha vannak még akadályok előttem dögivel, de azért már legalább jobb. Egy kicsit.
A legutóbbi jelentésem óta nemsokminden történt velem. Nem nagyon moccantam ki itthonról, igyekeztem erre az őrvizsgára készülni, meg persze valamennyire helyreállítani a lelki háztartásom. Valahol útközben sikerült összeszednem egy kellemes kis tüdőgyulladást, ami hát... nem volt egy vidám trip. Több napon keresztül folyamatosan lázálmokat láttam, szóval elmentem orvoshoz. Átestem pár vizsgálaton, és végülis két nap alatt rájöttek, hogy tüdőgyulladásom van, amit komolyan kéne vennem. Természetesen így is tettem. Kiváltottam azt a kisebb méretű patikát - ugyanis majd' annyi gyógyszert írtak fel - és reggeltől estig teáztam, és feküdtem. Egy kis időre még asszonykám is feljött hozzám, hogy ápolgasson, ami borzasztó jólesett. Szerintem csakis az ő ápolgatása miatt léptem rá a gyógyulás útjára. Nagyon szépen köszönöm, kincsem!

Eddig nem említettem jóformán senkinek se a dolgot - mert lévén, hogy nem volt biztos a dolog - de most már nagyon úgy néz ki, hogy lesz munkám e hó közepétől. Egy bio- és reformétteremben fogok dolgozni, mint konyhai besegítő. Ez annyit tesz, hogy zöldségeket készítek elő, mosogatok, meg hasonlók. Nem mondom, hogy csúcskarrier, de valahol el kell kezdeni, és ez ugródeszkának több mint tökéletes.
Amikor még jobban beteg voltam, ami hogy egész pontos legyek 29.-ét takar, voltam egy ilyen megbeszélésen is a melóval kapcsolatban, ahol elmondták a fontosabb dolgokat, de sajnos az egészségügyi állapotom nem engedte meg, hogy végig maradjak, mert akkor még eléggé lázas voltam, szóval pont lemaradtam az étterem megleséséről. De az a lényeg, hogy úgy néz ki van munka.
Aztán aztán mi volt még... - ez a folyamatos punnyadás nagyon lezúzta a memóriám, és a kedvemet - oh, igen. Vori barátom egy évvel idősebb lett! Úgyhogy innen mégegyszer Boldog Születésnapot kívánok ennek a vénember-wannabe-nek! :)

Oh, meg túlestem most szerdán az írásbeli vizsgámon is. Ami hát... elég érdekesen sikerült. Úgy értem, nem az, hogy rosszul sikerült, hanem.... de inkább kezdjük az elejéről.
Reggel 8-ra mentünk Vorival a fogasig, ami egy ilyen hegyen-felfelé-menő-gondolom-fogaskerekes-vonat-szerűség, ahol ütköztem az osztálytársaimmal. Eredetileg Andréval találkoztam volna itt, de mások is úgy gondolták, hogy előbb jönnek kicsivel. A fogassal egészen a hegy tetejéig utaztunk, ugyanis ott van a rendőrtiszti főiskola - ahol nekünk vizsgáznunk kellene. Megmondom őszintén, kicsit olyan furcsán éreztem magam a disznó-képzőben, de végülis tartanivalóm nem volt semmi, úgyhogy tulajdonképpen teljesen nyugodt voltam, bár mégis olyan érdekes volt. A vizsga 9 órakor kezdődött, de mi már olyan félkor ott voltunk, szóval addig megittunk egy kávét, meg dumálgattunk. Pár perccel egész előtt egy rendőrtiszt jött be a termünkbe, aki - hogy ne eresszem bő lére a mondandómat - arról panaszkodott, hogy valakik a wc-ben dohányzott közülünk. Mármint a mi osztályunkból valakik, nem azok az emberek akik velem voltak - nekik több eszük van annál. Tulajdonképpen egyértelmű volt, hogy kik voltak azok a szerencsések, akik ismét - vagy először? - megízlelték a középiskolás éveket idéző feelinget, hiszen már messziről ki lehetett szúrni, hogy leányos zavarukban azt sem tudják merrefelé nézzenek, köpjenek e vagy nyeljenek. Végülis súlyosabb probléma nélkül megúsztuk a dolgot, de azért hangosan gratuláltam nekik, amiért ilyen értelmesek voltak. Aztán Andréval azon kezdtünk el kattogni, hogy mekkora cumi lenne, hogy ha az a tiszt lenne a vizsgabiztosunk. De hála az Égnek, nem ő volt az, hanem egy idősebb szivar, aki pár perccel az iménti kis közjáték után érkezett. Nagyon korrekt és konkrét egy figura. Úgy kezdte a dumáját, miután kiosztotta a papírokat, hogy, idézem: "Nos, mivel eredetileg 96 kérdés lett volna, de mivel maguk csak a felét kapták meg ennek, ezért segíteni fogok egy kicsit, hogy mindenkinek meglegyen az 51%. Szóval lássuk is az első kérdést..." És akkor a faszi elkezdte diktálni az első kérdésre a választ! Mindenkinek szinte leesett az álla a meglepetéstől, ám miután a szivar lediktálta az első mondatot, észrevette, hogy senki se ír, ezért elordította magát, hogy "Hát maguk meg mi a jó büdös francért nem írják?" amire mindenki szinte egy emberként elkezdte levésni a szavakat, melyek korábban elhagyták a vizsgabiztos úr száját. Nagyon komoly volt! Miután végzett a tag a válaszok 75%-nak lediktálásával, leült, és mindenki kedvére kipuskázhatta a fennmaradó kérdésekre a válaszokat. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy megkockáztatom, elég jól sikerült a vizsgám. ;D Bár ettől függetlenül tanulok rendesen a szóbelire, mert ott már lehet, hogy kicsit más lesz a szitu. Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy attól kicsit tartok, bár ha az is olyan lesz, mint az írásbeli... hát na, majd eldől.

Remélem senki se bánja, hogy ha közben töltök magamnak egy pohár vizet, mert kiszáradt a szám a sok írástól.

Hmm... Más nem nagyon jut eszembe, úgyhogy mesélek a mai napomról, hogy mi történt idáig. Mivel ugye elvileg egy konyhában fogok melózni, ezért el kellett/kell intéznem pár alkalmassági vizsgálatot, többek között gitt mintát is kell vizsgáltatom. Na, ezen estem túl ma - ami nem volt egy olyan könnyű feladat mint annak elsőre tűnik. No, a minta beszerzése nem volt nehéz, de az ántsz-hez való eljutás! Na, az kurva jó volt. Valamelyik netes útvonaltervező valami olyan utat adott meg, ami komplett szívatás tulajdonképp. Az Isten háta mögött kéne leszállni, és gyalogolni vagy fél óráig, és akkor lyukadnánk ki ott ahol kellene, viszont, ha egy megállóval korábban szállsz le, akkor 2 percnyi sétával már ott is vagy. Ez idáig oké, de annyi volt a bökkenő, hogy mi nemhogy a rossz megállóban szálltunk le, véletlenül az azt követő megállónál. Szóval egy nagyon kellemes kis séta várt ránk a bőven sípcsontig érő hóban. De hogy ne legyen ilyen egyszerű az élet, ma pont mindketten deszkás cipőben nyomultunk bakker helyett, mert arra gondoltunk, hogy úgyse kell majd a hóban sokat nyomulnunk. Aha, jah. Ilyen az én formám. Nos, végülis egy hosszú, hosszú kaland után végül eljutottunk a célállomásra ahol újabb akadályokkal kellett szembesülnünk. A háziorvosom, eredetileg nekem nagyon sok vizsgálatot jelölt be nekem, hogy végezzenek el a mintámon, ami nekem 24k-ba fájt volna. De a nő aki a mintát átvette, normál volt, és elmagyarázta, hogy ez így tulajdonképpen felesleges, szóval 3k-ból megúsztam a dolgot. Kicsit olcsóbb, mint a 24... Némi macera és papírkitöltögetés után végeztem ezzel is, szóval indultunk is hazafele. Itthon rögtön lefürödtem jó forró vízben, mert eléggé átfáztam.

Oh, és még valami. De csak azoknak akik végigolvasták, akik nem, azok ezt a részt nem olvashatják el. Pont.
Úgy tűnik, hogy 9.-én hazalátogatok, és 14.-ig maradok is Pécs cityben. Masletov!

N. M. Darky