Oldschool Ways

Ismét Pesten vagyok egy tartalmas Pécsett eltöltött hét után. Nagyon sokmindenen gondolkoztam, amíg lent voltam, és mégtöbb dolgon, amíg utaztam felfelé, de hagyjuk a "csattanót" a végére!
Kedden este érkeztem meg szülővárosomba, ahol már várt rám tesóm és Csege. Nem terveztünk semmi programot aznapra, úgyhogy lassan hazasétáltunk. Útközben sokat meséltem a Pesti kalandjaimról, a fényes sikeremről a Személy- és Vagyonőr vizsgán, és még egy csomó más dologról. Egyébként a vizsga alapján a szakma hozzám legjobban illő ága a testőr lenne, de én pont az akarnék a legkevésbé lenni. Ez egy ilyen zárójeles mondat volt, megfűszerezve némi büszkélkedéssel.
Otthon volt nagy örömködés a megérkezésem miatt. A kutya pl már akkor nekiállt kiabálni, amikor még csak a másodikon lehettem, Anyám rögtön a nyakamba ugrott, húgom meg hogy leplezze egyértelmű örömét - mivel ő ilyen macho. van ennek a szónak egyáltalán női változata, vagy ez eleve egy ilyen unisex szó? - csak annyit mondott a teája fölött rámnézve, hogy "Hé, te már megint itt vagy?" Persze én se hagyhattam ezt szó nélkül, és rögvest megjelöltem a foglalkozását, - azaz kellemetlen illatú, foghíjas, a kisebbségi etnikumhoz tartozó prostituált - majd nyomtam a fejére egy hatalmas barackot - nem azt az obamásat! Micsoda szójáték, ha! Az este folyamán igazából nem nagyon történt semmi extra, igyekeztem mindenkivel beszélgetni, aztán amikor eljött az idő, lekísértem Csegét a buszmegállóba és vártam vele egy buszt.
Szerda. Teljesen oldschool flasshel indítottam - pont ugyanúgy, és ugyanabban a sorrendben csináltam mindent mintha fel sem jöttem volna. Mivel apám előző nap melózott, ezért csak most találkoztam vele, így hát jól eldumálgattam az öregemmel. Jópár órán keresztül beszélgettünk, aztán nekiálltam az ebéd elkészítésének, ami nem más volt mint sufni-tuningolt pestotészta Darky módra. A trükk annyi volt, hogy ez nem a szokásos piros fajta volt, aminek az elkészítését közel tökéletességre fejlesztettem Pesti lézengésem során, hanem a zöld, amivel még annyira nem kísérleteztem, szóval kissé pánikban voltam, hogy na, ezzel mit kezdjek. Azért az a csekély tapasztalat amit eddigi pályafutásom alatt szereztem a főzőtudomány égisze alatt, most nem jött rosszul. Hatalmas sikert aratott a főztem, olyannyira, hogy bátyám rögtön követelte anyámtól, hogy csináljon ő is ilyet, ami azért is elég nagy szó, mert bátyám nagyon válogatós, de hogy olyan huszonegyedikszázadiasan fejezzem ki magam, nagy ínyenc. Szóval totális siker volt.
Kaja után rohantam be a városba, mert találkozóm volt az én országos cimborámmal, Lakival. Első körben megvette magának a F. E. A. R.-t plusz a kiegjét egy csomagban, egy ezresé', majd elindultunk bank-vadászatra, hogy tudjak kivenni pénzt az ördögien gonosz terveinkhez. Miután azon is túlestünk, Laki bedobott egy gyrost, aztán egy nagy lélegzetvétel után, céltudatos léptekkel megindultunk a Tribal Tattoo felé, ahol csináltattunk egy közös, szimbolikus jelentéssel bíró piercinget, egy Helix-et, plusz a Laki kicseréltette egyformára az ajkában található 3 ékszert.
Miután mindezeken átestünk, jöhetett a jól megérdemelt piálás. A szépen felújított szétesegyházat "törtük be" immáron már mi is. Kb mire elfogyott a szesz, addigra Laki barátomnak mennie is kellett, szóval bevártam a buszát, majd fülfájósan hazaindultam. Egy lájtos vacsora után ledőltem aludni.
Csütörtök. Pokoli másnaposan keltem fel, pedig nem is ittam sokat. Igaz ami igaz, már "elég régen" ittam utoljára, szóval nem volt már annyira hozzászokva a szervezetem. Délelőtt találkoztam Sanyival, egy kis sétára meg beszélgetésre. Említette, hogy szeretne laptopot vagy pc-t venni, szóval gondoltuk, ha már úgy is sétálgatunk céltalanul, akkor belesünk olyan helyekre, mint a tesco meg e. world. A tescoban miután kinézelődtük magunkat, gondoltuk, átlényegülünk a következő állomásunkra, ám a következő anomáliába ütközünk: épp a kijáratnál voltunk - ahol az őr enged ki, nem a fő ki/bejáratra gondolok - amikor hirtelen, baromi erős, szúró és fojtogató bűz töltötte meg orrunkat, erős fulladást és köhögő rohamot előidézve. Amint megcsapta orromat a bűz rögtön visszafojtottam a lélegzetem, és meggyorsítottam lépteimet a kijárat felé. Sanyi szintén így tett.
A szúró fulladás, és a köhögő roham elviselhetetlen szintre fokozódott, pedig éppenhogy csak "beleszippantottam." Amikor odaértünk az őrhöz, nagy nehezen kipréseltem a tüdőmből, hogy "mi a jó kurva élet ez?" amire csak egy hülyén néző fejet kaptam válaszul, annyira mondjuk nem érdekelt a válasz, hogy percekig várjak rá amíg a tulok dekódolja eltorzult, s hörgő hangon feltett kérdésemet, így hát kirohantunk a friss, hideg, téli levegőre. A friss levegő percek alatt kipurgálta belőlünk azt a szart. De tulajdonképp mi lehetett az? Paprika/bors/gáz spray? A franc se tudja, de nem akarok mégegyszer ilyet átélni, viszont, legalább megtudtam, hogy milyen érzés abszurdisztában tüntetőnek lenni.
Miután jobban lettünk, benéztünk, még az elektromos világba, majd hazamentünk, mert Sanyi kicsit rosszul érezte magát. A délután hátralévő részét, otthoni punnyadással és alvással töltöttem.
Este ütköztem Motorossal, akivel szét mortál kolbászoltuk az agyunkat. Az őrület egészen olyan éjfél magasságáig tartott, utána hazamentem, mert neki másnap suli volt.
Péntek. Délután találkoztam Freakkel, akinek próbáltam segíteni ajándékot venni, de szerintem nem sokat tudtam segíteni. Beszélgettünk egy jót, de neki is hamar mennie kellett, mert megbeszélnivalója volt egy csoporttársával egy koprodukciót illetőleg. Így hát miután felraktam a buszára, én magam is felugrottam a sajátomra, és elugrottam az öreg tetovált medvéhez, Márkóhoz.
Eldumálgattunk egymás dolgairól, aztán amikor a beszélgetés kezdett már rámenni a politikára, megérkezett Kötél elvtárs is, aki szintén hamar magáévá tette a témakört, szóval elég gyorsan belengte a helyet a kocsmahangulat. Némi rendszer-szapulás után elhatároztuk, hogy nem fogunk inni, csak beütünk egy-két sört, szóval elindultunk a tescoba. Természetesen a sör helyett a szokásos whisky márkánk landolt a kosárban. Mellé vettünk még gyömbért, aztán elindultunk a béke parkba. Elég hamar elfogyott a nedű, mi meg hát elég erőteljesen be lettünk uhh... rúgva. Persze ezt akkor még nem éreztük különösebben, az a rész csak később érkezett el. De a történet ezen részét nem írnám le, mert hát elég para dolgok is voltak.
Ha ez egy trailere lenne valami filmnek, akkor olyan címszavakkal illetném, mint pl:
Majdnem lábtörés! Nyilvános vizelés! Rendőrök! Menekülés! Sör! Tüdüdüdümmm!!!
Szóval valamelyest el lehet képzelni.
Szombaton délelőtt meglátogattam a mamámat, akivel szintén politizálnom kellett. De ezt mondjuk nagyon bírom benne. Mindig úgy kezdi a beszélgetést, hogy "Na, most ne politizáljunk!" Aztán kb. 1 perc múlva már szidja is a rendszert. Nagyon poén!
Öreganyám után meglátogattam öregapámat is, aki ha így halad tovább, már szerintem nincs neki sok hátra. De attól függetlenül ez alkalommal teljesen normális volt, szóval rendesen el tudtam vele beszélgetni.
Öregapámtól egyenesen Janikáékhoz mentem, ahova hivatalos volt egy finom ebédre, és egy kis filmezésre. A finom ebéd egyértelműen nagyon finom volt, viszont a filmezés technikai okok miatt elmaradt, mert inkább kártyáztunk. De mivel valamiért kicsit rosszul éreztem magam, ezért nem tudtam túl sokáig maradni, szóval korán hazamentem.
Az úton elkísért Janika és Ildi is, mert nem nagyon akartak engem úgy elengedni, hogy egyedül vagyok és még kicsit rosszul is. Szóval kijöttek velem egészen uránvárosig. Ott sétálgattunk egy darabig még, és beszélgettünk, meg közben összefutottunk bátyámmal is de mivel az Ildi fázni kezdett, ezért nem maradtak túl sokáig, szóval mi is hazamentünk.
Tomival megnéztük a Macskajajt, ami egy nagyon súlyos film, én tényleg csak ajánlani tudom, de arra azért tessék felkészülni, hogy nagyon meg fogja enni az agyad ha megnézed. A film után ledőltem aludni, mert vasárnap, azaz tegnap utaztam vissza, és ahhoz korán kellett kelnem. Jó, relatíve korán. A búcsúzás elég gyorsra sikeredett, mert kicsit benéztem az időt, szóval gyakorlatilag futnunk kellett tesómmal, hogy elérjük a buszt, ami kivisz az állomásra. Ott még összefutottunk Csege Jánossal, aki kiugrott elénk, hogy elbúcsúzzon tőlem.

Az utazás maga unalmas volt. Alapvetően szeretek utazgatni, de most valahogy volt valami ami nyomasztott. Egész sokat olvasgattam, de mégtöbbet gondolkoztam. Nagyon sokmindenen átrágtam magam, és hát nem az, hogy konkrét elhatározásra jutottam vagy ilyesmi, de megmondom őszintén, a szívem Pécsre húz vissza. Pest egy szar. Gusztustalan város, az emberek képmutatóak, s köpönyegforgatók és rendkívül bunkók, tahók. Egyszerűen beteg vagyok már ettől a helytől. De mindezek ellenére is megvannak a maga előnyei.
Tulajdonképpen a végső célja ennek az elköltözésnek az volt, hogy kipróbáljam a szárnyaimat. Azt hiszem ezt megtettem, és nem buktam bele. Képes vagyok rá, hogy önállóan, a saját lábaim megállva éljek, úgyhogy tulajdonképpen a Project S. S. Sincave-et gyakorlatilag sikeresnek lehet nevezni. Részemről. De! Vannak még itt olyan dolgok, amiket még ki akarok próbálni, meg akarok tenni, de nem nagyon tartom valószínűnek, hogy túlzottan sokáig akarok még itt fent időzni. Én úgy saccolnám, hogy ez az idő, amit még itt fent akarok eltölteni - ami még persze változhat!! - az úgy max még egy év. Most fél évnél járok lassan. De azt hiszem annyi idő bőven elég lesz nekem itt. De hogy az életem hogy alakul még itt és aztán, azt csakis Isten tudja.

Ui 1: köszönöm szépen minden Pécsi ismerősömnek, akikkel most volt szerencsém találkozni, hogy feltöltöttetek. Veletek könnyebb minden!

Ui 2: és persze köszönöm szépen az én egyetlen áfonykámnak a tegnapi napot, hogy végtelen kedvességével, aranyosságával, s szeretetével beragyogta sötét, fellegektől terhes egemet. Szeretlek!

N. M. Darky

Fear and Loathing in the Police Academy

Hát a fejemben tomboló vihar némelyest csillapodott, de azért még koránt sem ért véget a móka. Kicsit tisztábban látom már a képet, noha vannak még akadályok előttem dögivel, de azért már legalább jobb. Egy kicsit.
A legutóbbi jelentésem óta nemsokminden történt velem. Nem nagyon moccantam ki itthonról, igyekeztem erre az őrvizsgára készülni, meg persze valamennyire helyreállítani a lelki háztartásom. Valahol útközben sikerült összeszednem egy kellemes kis tüdőgyulladást, ami hát... nem volt egy vidám trip. Több napon keresztül folyamatosan lázálmokat láttam, szóval elmentem orvoshoz. Átestem pár vizsgálaton, és végülis két nap alatt rájöttek, hogy tüdőgyulladásom van, amit komolyan kéne vennem. Természetesen így is tettem. Kiváltottam azt a kisebb méretű patikát - ugyanis majd' annyi gyógyszert írtak fel - és reggeltől estig teáztam, és feküdtem. Egy kis időre még asszonykám is feljött hozzám, hogy ápolgasson, ami borzasztó jólesett. Szerintem csakis az ő ápolgatása miatt léptem rá a gyógyulás útjára. Nagyon szépen köszönöm, kincsem!

Eddig nem említettem jóformán senkinek se a dolgot - mert lévén, hogy nem volt biztos a dolog - de most már nagyon úgy néz ki, hogy lesz munkám e hó közepétől. Egy bio- és reformétteremben fogok dolgozni, mint konyhai besegítő. Ez annyit tesz, hogy zöldségeket készítek elő, mosogatok, meg hasonlók. Nem mondom, hogy csúcskarrier, de valahol el kell kezdeni, és ez ugródeszkának több mint tökéletes.
Amikor még jobban beteg voltam, ami hogy egész pontos legyek 29.-ét takar, voltam egy ilyen megbeszélésen is a melóval kapcsolatban, ahol elmondták a fontosabb dolgokat, de sajnos az egészségügyi állapotom nem engedte meg, hogy végig maradjak, mert akkor még eléggé lázas voltam, szóval pont lemaradtam az étterem megleséséről. De az a lényeg, hogy úgy néz ki van munka.
Aztán aztán mi volt még... - ez a folyamatos punnyadás nagyon lezúzta a memóriám, és a kedvemet - oh, igen. Vori barátom egy évvel idősebb lett! Úgyhogy innen mégegyszer Boldog Születésnapot kívánok ennek a vénember-wannabe-nek! :)

Oh, meg túlestem most szerdán az írásbeli vizsgámon is. Ami hát... elég érdekesen sikerült. Úgy értem, nem az, hogy rosszul sikerült, hanem.... de inkább kezdjük az elejéről.
Reggel 8-ra mentünk Vorival a fogasig, ami egy ilyen hegyen-felfelé-menő-gondolom-fogaskerekes-vonat-szerűség, ahol ütköztem az osztálytársaimmal. Eredetileg Andréval találkoztam volna itt, de mások is úgy gondolták, hogy előbb jönnek kicsivel. A fogassal egészen a hegy tetejéig utaztunk, ugyanis ott van a rendőrtiszti főiskola - ahol nekünk vizsgáznunk kellene. Megmondom őszintén, kicsit olyan furcsán éreztem magam a disznó-képzőben, de végülis tartanivalóm nem volt semmi, úgyhogy tulajdonképpen teljesen nyugodt voltam, bár mégis olyan érdekes volt. A vizsga 9 órakor kezdődött, de mi már olyan félkor ott voltunk, szóval addig megittunk egy kávét, meg dumálgattunk. Pár perccel egész előtt egy rendőrtiszt jött be a termünkbe, aki - hogy ne eresszem bő lére a mondandómat - arról panaszkodott, hogy valakik a wc-ben dohányzott közülünk. Mármint a mi osztályunkból valakik, nem azok az emberek akik velem voltak - nekik több eszük van annál. Tulajdonképpen egyértelmű volt, hogy kik voltak azok a szerencsések, akik ismét - vagy először? - megízlelték a középiskolás éveket idéző feelinget, hiszen már messziről ki lehetett szúrni, hogy leányos zavarukban azt sem tudják merrefelé nézzenek, köpjenek e vagy nyeljenek. Végülis súlyosabb probléma nélkül megúsztuk a dolgot, de azért hangosan gratuláltam nekik, amiért ilyen értelmesek voltak. Aztán Andréval azon kezdtünk el kattogni, hogy mekkora cumi lenne, hogy ha az a tiszt lenne a vizsgabiztosunk. De hála az Égnek, nem ő volt az, hanem egy idősebb szivar, aki pár perccel az iménti kis közjáték után érkezett. Nagyon korrekt és konkrét egy figura. Úgy kezdte a dumáját, miután kiosztotta a papírokat, hogy, idézem: "Nos, mivel eredetileg 96 kérdés lett volna, de mivel maguk csak a felét kapták meg ennek, ezért segíteni fogok egy kicsit, hogy mindenkinek meglegyen az 51%. Szóval lássuk is az első kérdést..." És akkor a faszi elkezdte diktálni az első kérdésre a választ! Mindenkinek szinte leesett az álla a meglepetéstől, ám miután a szivar lediktálta az első mondatot, észrevette, hogy senki se ír, ezért elordította magát, hogy "Hát maguk meg mi a jó büdös francért nem írják?" amire mindenki szinte egy emberként elkezdte levésni a szavakat, melyek korábban elhagyták a vizsgabiztos úr száját. Nagyon komoly volt! Miután végzett a tag a válaszok 75%-nak lediktálásával, leült, és mindenki kedvére kipuskázhatta a fennmaradó kérdésekre a válaszokat. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy megkockáztatom, elég jól sikerült a vizsgám. ;D Bár ettől függetlenül tanulok rendesen a szóbelire, mert ott már lehet, hogy kicsit más lesz a szitu. Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy attól kicsit tartok, bár ha az is olyan lesz, mint az írásbeli... hát na, majd eldől.

Remélem senki se bánja, hogy ha közben töltök magamnak egy pohár vizet, mert kiszáradt a szám a sok írástól.

Hmm... Más nem nagyon jut eszembe, úgyhogy mesélek a mai napomról, hogy mi történt idáig. Mivel ugye elvileg egy konyhában fogok melózni, ezért el kellett/kell intéznem pár alkalmassági vizsgálatot, többek között gitt mintát is kell vizsgáltatom. Na, ezen estem túl ma - ami nem volt egy olyan könnyű feladat mint annak elsőre tűnik. No, a minta beszerzése nem volt nehéz, de az ántsz-hez való eljutás! Na, az kurva jó volt. Valamelyik netes útvonaltervező valami olyan utat adott meg, ami komplett szívatás tulajdonképp. Az Isten háta mögött kéne leszállni, és gyalogolni vagy fél óráig, és akkor lyukadnánk ki ott ahol kellene, viszont, ha egy megállóval korábban szállsz le, akkor 2 percnyi sétával már ott is vagy. Ez idáig oké, de annyi volt a bökkenő, hogy mi nemhogy a rossz megállóban szálltunk le, véletlenül az azt követő megállónál. Szóval egy nagyon kellemes kis séta várt ránk a bőven sípcsontig érő hóban. De hogy ne legyen ilyen egyszerű az élet, ma pont mindketten deszkás cipőben nyomultunk bakker helyett, mert arra gondoltunk, hogy úgyse kell majd a hóban sokat nyomulnunk. Aha, jah. Ilyen az én formám. Nos, végülis egy hosszú, hosszú kaland után végül eljutottunk a célállomásra ahol újabb akadályokkal kellett szembesülnünk. A háziorvosom, eredetileg nekem nagyon sok vizsgálatot jelölt be nekem, hogy végezzenek el a mintámon, ami nekem 24k-ba fájt volna. De a nő aki a mintát átvette, normál volt, és elmagyarázta, hogy ez így tulajdonképpen felesleges, szóval 3k-ból megúsztam a dolgot. Kicsit olcsóbb, mint a 24... Némi macera és papírkitöltögetés után végeztem ezzel is, szóval indultunk is hazafele. Itthon rögtön lefürödtem jó forró vízben, mert eléggé átfáztam.

Oh, és még valami. De csak azoknak akik végigolvasták, akik nem, azok ezt a részt nem olvashatják el. Pont.
Úgy tűnik, hogy 9.-én hazalátogatok, és 14.-ig maradok is Pécs cityben. Masletov!

N. M. Darky