Inner Chaos no 21.

Már vagy egy éve, hogy nem írtam, szóval épp itt az ideje valami firkantgatásnak. Szerintem nem nagy spoiler, ha elárulom azért nem jelentkeztem ilyen sokáig, mert úgy túlzottan sok kedvem nincs. Úgy an block semmihez se. Sőt, megmondom őszintén, eléggé magamba fordultam. A fejem számtalan kérdés kering. Kissé úgy érzem, meg vagyok zavarodva. Az a helyzet, hogy annyira nem is nagyon tudom hova kötni a dolgot, noha azért vannak tippjeim. Ez a folyamatosan változó idő ad egy nagyszerű alapot a kedvemnek, amit csak tovább emel, hogy a helyzetem kezd kissé a kilátástalanság mocsarába süllyedni. Bár mindezen tényezők ellenére se veszítettem szem elől a reményt, sőt, igazából fogalmazhatunk úgy is, hogy van még pár trükk a tarsolyomban. Ám azokkal az az egyetlen probléma, hogy azok kivitelezéséhez, egy kis időre van szükségem. Ez most így első blikkre nagyon kaotikusnak, átláthatatlannak, zavarosnak tűnhet - de az az igazság, hogy az is. Nem baj, idővel remélem letisztul a fejemben tomboló katasztrófikus méretű vihar, s akkor majd alaposabban beszámolhatok a gondolataimról. Ez a bejegyzés is csak azért született, hogy "papíron" is láthassam egy részét. Hátha segít kicsit letisztulni.

Hogy írjak mást is - de csak azoknak a diehard rajongóknak, akiket tényleg érdekel - elvégre ölég régen jelentkeztem, s azért volna mit mesélni, noha túl nagy kedvet nem érzek magamban rá.
Amikor az utolsó bejegyzésemet írtam, akkor elejtettem egy olyan kifejezést, miszerint "apokaliptikus vihar." Akkor ez még csak egy pusztán mókás szóhasználat volt részemről - de tulajdonképpen valósággá vált. Itt voltunk vagy 10-en még az elején, aztán szépen lassan lemorzsolódtak, s a végére maradtunk 5-en. Nekem sikerült valami irtózatosan szétcsapnom magam. Hogy teljesen őszinte legyek, alkoholmérgezésem volt. Kettős látás, remegés, teleport, képszakadás, etc. Szóval sikerült "jól megünnepelnem" a Szilvesztert. Effektíve azért jó volt a buli, de azért egy pár dolgot azért kihagytam volna. Például néhány ember azért megtanulhatott volna viselkedni, meg azért vigyázhattak volna egy kicsit jobban a kecóra. Egy egész komoly kis katasztrófát kellett eltakarítanunk - Vori csinálta a nagyrészét. De csak azért mert mesterien takarít. Mondhatni, a vérében van - hahaha! De mondjuk azért a Miki arcára faszrajzolás azért kurva vicces volt. Arról azért nem teszek fel képet, mert az nagyon napiszar gyanús fotó, és nem akarok kibabrálni vele.
3.-án nekiugrottam a Személy- és Vagyonőr képzésnek. Idáig már túl vagyok két órán, és elég sok anyag van amit meg kéne tanulnom. Így hát igyekszem sokat tanulni, bár a nagyon ramaty kedvem miatt elég nehezen szánom rá magam. A suliról magáról nincs nagyon mit elmondani, egy sportkocsma hátsó termében tartják az órákat, és vagyunk vagy 25-en.
Sikerült lespanolnom 4 arccal, tehát azért az idő relatíve hamar elmegy, mert lehet velük műsorozgatni. A tanár valami olyan eszméletlenül lassan, és idegesítően beszél, hogy kb majd bealszol írás közbe. A végkonklúzió az, hogy azért nem annyira para ez az egész. A vizsgáktól azért tartok, de hát az még odébb van, ráérek majd a finishben parázni.
Az idei év eddigi csúcspontja, hogy most hétvégén itt volt asszonykám, aki jelenlétével beragyogta az egem, s a szenvedés sűrű, sötét fellegeit tovaűzte. Nagyon sokat javított a kedvemen, de az egyetlen probléma az volt, hogy nagyon hamar elment a hétvége. Oh, és kaptam tőle egy 12 mm-es fültágítót, szóval úgy nézek ki, mint egy elfuserált unikornis, akinek a a szarva a fülén van. (Áh, pusztán a babym említése is mennyit javított a kedvemen! :) )
Hétfőn feljött kereszttesóm - Csabi - Pestre, egy Depeche Mode koncert miatt, ami előtt még el akart menni vásárolni is, úgyhogy benéztünk pár boltot. De azért mondjuk nagyon szép egy csapat volt az. Ott volt ugye Csabi, aki külsőre olyan, mint egy igényes diszkós, Tibi, aki egy szana-szét tetovált srác, de úgy első blikkre olyan átlagosnak kinéző emberke, Csaba bá' a Csabi faterja, aki a szó szoros értelmében egy régi motoros, tehát full bőrszerkós, csizmás, láncos meg minden ami motoros kellék, így van, kettéválasztott szakálla is volt. De ott volt még a felesége is, a Csabi édesanyja is, aki meg hát egy tipikus középkorú nő, meg ugye én. Néha jókat kacagtam azon, hogy mennyire megnéztek minket az emberek.

Nagyjából ezek voltak azok a dolgok, amik így hirtelenjében eszembe jutottak. Majd még jelentkezem egyszer.

ui 1: Köszönöm mégegyszer Janika a múltkori, igazán nemes gesztusod. Nem fogom elfelejteni!

ui 2: Freak, ha ezt olvasod, akkor ez azt jelenti, hogy kurvára eltűntél, és nem adsz magadról életjeleket. Tessék már valami infót lőni!

N. M. Darky